2014. június 11., szerda

Belső erő

Kapok visszajelzést rendesen, minden napra jut pár.
Mármint a kapcsolatommal kapcsolatban.
Nagyon örülök és boldoggá tesz az, hogy olyan emberek jeleznek vissza, látják a történéseket és örülnek neki, akik valami módon fontosak, kedvelem őket, még akkor is ha személyesen sosem találkoztunk.
Persze van aki aggodalmat fejez ki, nehogy sérüljek, nem gyors-e a haladás.

Elmesélem, szerintem nem gyors.
Főleg hogy mindketten ugyanúgy gondoljuk, mit akarunk most, és mit majd a közeljövőben.
Azt hiszem a távoli jövőt pont kár lenne feszegetni, hisz vannak dolgok amit el lehet tervezni, de mindent nem. A közeli jövő eseményei, a napi események, amikre nem mindig vagyunk hatással, szépen alakítja a távoli jövőt, így az nekem kiesik az érdeklődésemből.
A jelent uralom, azzal foglalkozom.
A múlt elmúlt, a jövő nincs itt még, befolyásolhatatlan.
A véleményem az, hogy akik nagyon szigorúan behatárolják a jövőt, akiknek komplett életterveik vannak, azok csak egyet felejtenek el: élni.
Merni élni.
Spontán, ahogy a szabad akaratunk diktálja.
Uram atyám! Mennyi embert láttam már, akik határokat szabnak maguknak, mit érezhetnek, mit mikor kell elérni, mikor van itt az ideje naptárilag ennek vagy annak!
Holott egy befolyásoló tényező kellene hogy irányítsa ezeket: az akarat, a vágy, a közös akarat és közös vágy.

Nevesítsük.
Megváltozott a face-kapcsolati állapotom.
Mert a face ural mindent, minden infót az és a google ad.
Így persze kirakja az ember, a párjával egyetértésben.
Kérdés más embertől: nem gyors?
Kérdezem: miért?
Vége lehet?
Persze, de ha 3 hónap múlva rakom ki az állapot változást, és 4 hónap múlva lesz vége, akkor mitől voltam jobb? Mi lesz akkor könnyebb?
Ugyan!
Ezek a dolgok oly aprók az érzelmek fontosságához képest!

Mesélek még arról is, milyen szuper dolog az, hogy az ember gyerekei is úgy kezelik az egész eseményt, mintha nem A NAGY esemény lenne, hanem egy általános esemény.
Nem csak mi ketten léptünk be egymás életébe úgy, mintha mindig oda tartoztunk volna, hanem a gyerekek is így kezelik.
Azt hiszem mind hazaértünk.

Tudjátok még annyit talán elmesélnék, hogy szerintem hogy van ez.
Az ember kapcsolatokat keres, épít, emberekkel ismerkedik, megszakít kapcsolatokat, szóval él.
Féltem magam, vagy nem?
Én nem igazán.
Mert megvan az a belső erőm, amivel a válságokat kezelni tudom.
Ha vége lenne a szerelemnek, akkor nagyon rossz lenne, de tudnám, hogy mint minden rossz, ez is elmúlik, a sebek begyógyulnak. Ismétlem: rettentően fájna, kín lenne, mert nagyon mély érzés ez.
Addig míg tart, míg teljes egyetértésben működik, addig viszont átélem teljes valójában, nem úgy, hogy korlátozom a terjedést, a sebességet.
Képzeljük csak el, milyen marha boldog lehet az, aki együtt jár valakivel úgy, hogy nem ad bele semmi érzést, nem fogad el ilyesmit, nehogy sérüljön, mert az fáj.
Nekem annál jobban semmi nem fájna, ha nem érezhetnék olyan intenzitással, ahogy az belülről jön, mert mondjuk meg kell játszanom magam, fékezni kell, a másik ember igényei szerint.
Az a véleményem, hogy a nagy óvatosság oda vezethet, hogy a szerelem átalakul valami megszokássá, és ha már megvan a 6 hónap, egy év, akármennyi, akkor lehet kissé jobban elköteleződni.
Nekem ez bután hangzik, de megértem ha valakik így csinálják.
Ha nekik az jó.
Nekem pedig ez, nekünk ez nagyon jó.
Másnak már csak el kell ezt fogadni.

6 megjegyzés:

  1. Heni,
    Teljesen igazad van, csak így érdemes élni, szeretni.
    Nem lehet lassan belemenni, mert ha az elején - a rózsaszín ködös időben - hiányzik valami a teljes bizalomhoz, az miért lenne meg később?
    Örülj neki, hogy mindketten bátrak vagytok ! :)

    VálaszTörlés
  2. Erőt és Hitet neked-nektek mindehhez!
    nagyon örülök a boldogságotoknak:)

    VálaszTörlés
  3. Nagyon-nagyon örülök Nektek! Nagyon jó olvasni Rólatok. :)
    És nagyon sokat tanulok Tőled. :)
    Talán egyszer majd én is merek élni,talán pont akkor,ha majd találkozom az igazival.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm, és tudod... Nagyon drukkolok Neked <3

      Törlés

Bárki olyat érez, ami bántja, az az ő hibája!

Én nem moderálok, tegye mindenki önmagával.