2014. június 17., kedd

Concerto

Örülök hogy gyülekezünk, minden egyes új feliratkozónak és face kedvelőnek nagyon örülök ám :))

Nem írtam Nektek a koncertről.
Egyrészt valahogy nem adta az élményt amire számítottam, és nincs már bennem az, ami írásra sarkallt volna. De kezdem az elején.
Ezerszer említett dolog: a rock zene közel áll hozzám, szeretem a koncerteket, tavaly nagyon vágytam rá, meg is kaptam. Óriási katarzis volt.
Ákost nagyon szeretem.
Zeneileg.
Azért tuti nem mennék hozzá.
De a lényeg nem ez.
A koncert előtt ismertem kábé 20 számát, mármint valamivel talán többet, de az újabbak közül, illetve a nem rádiósok közül keveset. A koncert előtt két nappal pakoltam gépre, és hallgattam sokat.
És nem meglepő módon nagyon sok új kedvencem lett, mert ez ilyen, ennyire jó.
Szóval katartikus volt, imádtam, megért mindent, a tavalyi év legjobb napja volt.
Érzitek?
Iron Maiden koncerten voltam két hete, de Ákosról irkálok...

Lépjünk akkor egy évet.
A koncert szuper volt.
A téma már Iron Maiden, csak jelzem...
Az együttes kiváló show-t adott, Szabolccsal együtt nézegettünk egymásra:
"El sem hiszem hogy itt vagyunk" mondatokkal.
Nem aludt el, csak néha a kezemre hajtotta a fejét, de minden zene után tapsolt, szóval bírta.
De megállapítottuk, egyetértve, hogy ennyi volt.
Jó volt, de egy darabig nem kell több.
Mert én kinőttem ebből.
Nem vágytam arra, hogy végighallgassam, a hosszabbítás előtt egy zenével kimentünk, nagyon rossz volt a hangosítás, igazi fülbántó, be is dugaszoltuk a hallójáratunkat, már a koncert közepe felé...
Igaz, hallottuk így is, jó is volt, de mint mondtam: többet nem.
Hisz ott is többször eszembe jutott, hogy Ákos valahogy nagyobb öröm volt.
Más lettem.
Maiden itthon, Ákos bárhol.
Azért hozzáteszem, Metallica még jöhet, menni fogok, mert rockban az a kedvenc.
A fő-fő kedvenc.
Nincs lista, nincs felsorolás, de az Iron Maiden olyan feleakkora kedvenc lehet.
Ne értsetek félre, picit sem bánom, jó hogy elmentem, a nap minden perce jó volt.
De Metallicán kívül nem akarok több rock koncertre menni.
Most így gondolom.
Magyarázat még, mert szeretem túlbeszélni a dolgokat:
Elteltek évek, más lettem, változtam.
Szeretem zenék még mindig, de a lelkemben már más dal szól, már nem a Heni-mélyben laknak.
Pont.
Vége.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Bárki olyat érez, ami bántja, az az ő hibája!

Én nem moderálok, tegye mindenki önmagával.