2014. június 25., szerda

Felhő meg a többiek

Olyanok ezek a hangulatok, mint az időjárás.
Lehet nem írok semmi újat, sőt biztos.
Biztos vagy ezren leírták már, most akkor én is.

Időjárás.
Ha napos, akkor oké, tiszta a levegő.
Ha jönnek a felhők, nyomott a levegő, nedvességgel teli, nehéz lélegezni.
Illetve nehezebb.
Ilyenkor a test lassú üzemmódra vált.
A hangulatoknál is hasonló.
Felhők jönnek, mennek, nyomottság lehet, de minden felhő eloszlik.
A legfeketébb is, a kicsi pedig szinte ott sem volt :)
Minden felhő felett ott a Nap, ez tény.

"Amit érzel, az nem része a tényeknek" mondja a Buddhizmus.
Amit nyomott hangulatban érzel, az nem része a valóságodnak.
Szerintem az egyik legjobb felhőoszlató az, ha csak elcsendesedve kivárjuk a végét, és tudatosan elküldjük a nyomott gondolatokat, érzéseket.
Ebben segíthet egy illóolajos fürdő, fél óra szemlehunyás, a világ kizárása, még ha ez éber kóma is.
Régi tapasztalat, hogy ilyenkor könnyű ám belelovalni magunkat ebbe a hangulatba, könnyű a felhőt konstanssá tenni.
Ilyet tudatosan senki nem akarhat, bármennyire része az életnek a borús idő.

Nem mondtam újat, csak jól esett leírni.
Elfáradtam ma, jött egy felhő, eloszlott már.
A spanyolviasz nem az én találmányom, nem is láttam olyat.
Lehet nem is létezik.
Bár én nem csak azt hiszem el amit láttam már valaha.


A világ széles, szép, és az embereket is alapvetően jónak gondolom.
Az egyes ember általában jó, a csordaszellem szabadítja el a problémákat.
Mindenki hasonlítani akar arra, aki szerinte menő, még a menő is hasonlítani akar valakire.
Az egész csak piramisrendszerre épül.
Úgy fent, mint lent.
Piramisrendszer van a kémszervezeteknél (némelyiknél), piramisrendszer van a világ irányításában, és még a társadalomban is.
Mindenki felett áll valaki, akire hasonlítani akar.
Az alany csak a felette lévőt látja, az afölött lévőt nem.
A maga felett állót gondolja a végsőnek.

Persze most megint az jön, hogy én nem.
Akárhogy keresem a fejemben, nem tudok ilyet mondani, akit annyira menőnek gondolok, hogy olyan akarnék lenni.
Nem irigylem a szomszédom, a távoli ismerősöm, semelyik barátom, családtagom.
Vannak dolgok, amik tetszenek másoknál, és lehet egyszer én is megcsinálom, átalakítom az életem abba az irányba. De ez nem utánzás, ez csak a példa követése.
Esetemben jó példa, hisz nem valami beteg dologról van szó.


Azt semmiképp nem tudom elmondani, hogy jön az utolsó bekezdés a bejegyzés elejéhez, de valahogy idemászott.
Most azon gondolkodom, vajon kell-e mindenképp valami követendő példa.
Írtam ebben a témában, nem ezen a blogon, Etalon címmel.
Azt hiszem a példakövetésnél is ilyesmi lehet.
Virágos kertben az utca legszebb kertje az etalon, a követendő, küllemben olyasmi, amit el is tudok érni valami normál módon, és így tovább.

Sok mindenben megtaláltam azt, amit kerestem.
Korántsem vagyok az út végén, nem úgy élek ahogy akarok, sok mindent feladtam az elmúlt pár évben ami jó volt, de a görcsösségtől például sikeresen megszabadultam.
Vannak dolgok, amik jók ha megváltoztatjuk, de akkor sincs semmi, ha maradnak.
Például nem szakad le az ég ha mondjuk kristálycukor kerül a kávéba.

Vannak normál adagok mindenből, és vannak egészségtelen mennyiségek is.
Futásból is, cukorból is.

Azok a felhők a bejegyzés elejéről olyan messze vannak, mint mondjuk Afrika déli része....

Jól van ez így, ez lett belőle...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Bárki olyat érez, ami bántja, az az ő hibája!

Én nem moderálok, tegye mindenki önmagával.