2014. június 12., csütörtök

Háttér

Kicsit a mögöttes dolgokról.
Például a blogháttérről :)
Ami Cuzco egyik építményének részlete, a maga tökéletlen, különböző köveivel, melyek mégis illeszkednek, közösen olyan erős építményt adnak ki, ami ellenáll mindennek.
A kövek által létrehozott építmény egy erőteret is működtet, energiája van, mint mindennek.
Ez az energia részletekben van meg az egyes kövekben, amik összeillesztve sokszorozzák ama energiát, így egy messziről világító-sugárzó erőteret láttatnak.

Szeretek írogatni, szeretem leírni amit gondolok, főképp úgy, ahogy mostanában sokszor sikerül is, hogy leülök egy gondolatfoszlánnyal, elkezdem írni a betűket, és teljesen átengedem magamon az infót, nem azt írom amit a tudatos énemmel gondolok, hanem többet.
Nem tudom minek nevezzem.
Mondhatok olyan szavakat hogy "belső mag", "felsőbb én", "tudatalatti", de nem tudom mi ez.
Én csak csinálom.
Majd eszembe jut az, hogy mennyi égbe szálló kérésem volt, hányszor kértem: jöjjön el az életembe az, aki nekem létezik, aki ebben az életemben, tapasztalati összességben az Igazi.
Hányszor kértem azt: lássak.
Kapjam meg a látás képességét, amivel észreveszem azt, amit más nem.
És minden alkalommal megígértem: jól fogom felhasználni, tovább adom.
Nos, mivel én sem olyan látásra gondoltam, ami nem-fizikai lényeket mutat, hanem ilyesmire, ami szerintem kijutott, ezért ezt a kérést teljesítettnek veszem.
Nevezhetem küldetésnek, de nem az.
Nem hiszem hogy ez arról szól, hogy el kell végezni egy feladatot, és megvan a jutalom.
Hanem megkapunk dolgokat, tudást, amivel élni kell, megfelelően.
Mint egy növény, amit ezután neked kell nevelni, ápolni, mert ha nem teszed, meghal.

A hitről mondanék még pár szót.
Az én vallásom nem határolható be semelyik világvallásba.
Én nem imádkozom a katolikus Istenhez, nem fordulok Kelet felé, semmi ilyesmit nem csinálok.
Én a Nagy egészhez intézem a kéréseim, hívhatod Teremtő Természetnek, Univerzumnak, bárminek.
Tudjátok: erdő-szerelem.
Lemegyek a fák közé, a napsütötte ligetbe, és ott érzem az egységet igazán.
Hogy a természet része vagyok, foglalkozom vele, segítem, meghallgatom, és az is engem.

Ha fúj a szél, kimegyek, engedem hogy átfújjon rajtam, kifújja az életemből a rosszat.
Ha esik, kimegyek, engedem hogy lemosson, átitasson a természet vize.
Kimegyek, sétálok a harmatos fűben egy papucsban, mezítláb: érezzem azt is.
Felállok a dombtetőre, a magasba, nézem a felhőket, kezem kitárva átengedem magamon az egésznek az erejét.
Ez nekem azért működik, mert nekem ez jön belülről.
Van akinek a magányos ima, a befordulás összetett kézzel, a templom csendje, bármi más.
Mindenkinek azt kell csinálni, ami Neki, személyesen a legjobb.

Így én nem tartom magam semmiféle irányadónak, nem tudok tanácsot adni: így kell csinálni ahogy én, csak le tudom írni a személyes élményeim, történetem, és azt szedsz ki belőle, ami Téged megfog, ami Neked kell belőle.

Látjátok?
Most például azt akartam megírni, mit beszéltünk erről Vele, miként mondta azt, hogy írnom kell, mert sokaknak segíthet.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Bárki olyat érez, ami bántja, az az ő hibája!

Én nem moderálok, tegye mindenki önmagával.