2014. június 19., csütörtök

Karma (?)

Képzeljük el: atomkatasztrófa után elnéptelenedik a Föld, űrbázison él tovább az emberiség maradéka. Majd mikor véglegesen fogy a levegő, az élelem, egy adag embert ledobnak a Földre, bűnözőket, hogy kiderüljön, lehet-e már lent élni.
Ők kialakítanak tábort, harcolnak a helyi vadember-félékkel, és várják a megmentőt fentről.
Eszükbe nem jut odébb állni, másfajta élet után nézni, eleve feltételezik hogy ennyi az egész, máshol sem jobb.

Ez egy létező sorozat, most fut külföldön, 'The 100' címen.
Ami miatt irkálok róla, az pont az utolsó két sor, amit fentebb írtam.

Az ember ugyanis nagyjából ilyen.
Sokszor feltettem már a kérdést magamnak, hogy aki élhetetlen körülmények közé születik, miért nem megy máshová?
Hagyjuk a sors kérdést, hogy ott kell élnie, oda köti a karma, mindegy.
Engem az érdekel, hogy hová lett az emberekből a változtatás iránti készség, a saját sorsuknak megjavítására irányuló hajlam?
Miért maradnak romboló kapcsolatokban, miért nem akarnak kitörni embertelen körülmények közül?
Hisz egyrészt ott a karma, de szerintem a döntések a mieink- nincs kőbe vésve semmi, nem kell fejet hajtani, nem kell beletörődni a rosszba, mindig lehet másként alakítani. Még ha nem is gyorsan, de lépésenként, apránként. Csak az elhatározás kell, és a kitartás.
Ez sokszor nehéz, elismerem.

Visszatérve a sorozatra, most néztem egy részt, és azon kezdtem gondolkodni, minek építettek ott? Miért nem indulnak felfedezni a Földet? Miért gondolják, hogy mindenhol ugyanolyan?
Lehet hogy egész komoly új civilizáció van már, nekik csak meg kellene találni. Nem vesződni a táborral, harcolni a vademberekkel, hanem valami szebbet felfedezni.

Nem akarok senkit bántani, nem leszólni akarom az emberiséget, hisz nem ismerek mindenkit.
Tudom, sokan megteszik azt, ami itt a lényeg ebben a pár sorban: kitörnek.
Van aki viszont egy életen át vergődik ugyanabban.
Miért?
Pont olyan rejtély, mint a szerelem.
Mi indít el két lelket egymás felé?
Mitől jön el a pillanat, ami mindent meghatároz a jövőjük szempontjából?
Olyan kérdések ezek, amikre nem akarom tudni a választ, mert az nagyon lekicsinyítené az egészet, és a sok vizsgálattól pont a lényeg veszne el.
Szóval nem érdekel.
Mármint a szerelem rejtélye.
Hogy sok ember miért ül meg a szarban, az érdekel.
Még mindig.
De nincs válasz, nem is lesz szerintem.
Maradok a karmánál, sorsnál, azzal legalább meg tudom magyarázni.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Bárki olyat érez, ami bántja, az az ő hibája!

Én nem moderálok, tegye mindenki önmagával.