2014. június 13., péntek

Kendőzetlenül, hárompontosan....

Édes szíveim!
Ma jön.... nem először, nem utoljára, mégis: én mint egy idióta, nem tudok mit kezdeni magammal, pedig messze még az este... holnap ballag a lányom is, jövő héttől már nincs iskola, 3+2 (saját+nem saját) gyerek lesz itt, helyt kell állnom.... de most nem megy.

A telefon a pacemakerem, teljesen hülye vagyok.... jó hogy korábban jól megtanuljuk azt, mi mi után jön, mondjuk reggel, ébredéskor, wc, fog és arcmosás, kávé, satöbbi...mert így ilyenkor megy ez, csak követni kell a lábunk....
Robot....az vagyok...televásárolom a hűtőt kajával tegnap...ma állok ott, tejet véve ki, és nem tudom mi ez a sok minden....mit kezdjek vele?
Jó hogy spagetti lesz....elronthatatlan....oké, oké, nem kész szószokkal dolgozom, elrontható....kivételesen valami üveges trutyit kellett volna venni, nem paradicsomot????
Dehogy...majd a robot csinálja....én reszketek....
Két hetet lassan hogy vízen és levegőn élek....néha, napi 1-2 alkalommal kényszerből eszem valami táplálót, zöldséget-gyümölcsöt, mert élni kell....
A telefon-pacemaker előttem....még 10 perc....10 perc és hív....Ő sem bírja nélkülem...ó de jó!!
Sokat gondolok arra, semmiért nem adnám ezeket a pillanatokat....a mi gyors, de mégis lassú haladásunkat.... gyors, hisz már félig-meddig részt vesz benne a család, mondtam: mintha mindig egymás életébe tartoztunk volna....gyors, mert hétvégén jön, jönni fog, hazajön...ide haza...lassú, mert hét közben oda haza....de ez a fék kell....mindenkinek....
Jéééézus, de jó ez!!!

És holnap ballagás...ma jön...Ő...Ő....a gyomrom remeg....pedig kora reggel van, sok a dolgom, neki kell állnom lélegezni, pár mély, hasi légzéssel megnyugtatni magam....
Egyedül leszek a főzésre, anyu a renddel foglalkozik, nagy vonalakban, azaz ő takarít, de kistakarítani nekem kell, a főzés mellett, sütök is meg minden, mégiscsak ballagás lesz, tán torta is kéne??
Nem tudom...inkább annak most nem állok neki....majd holnap sütünk valami sütit frissen...ja,nem is! Vettem anyagot sütés nélküli sütinek! Mert tegnap boltban voltan, elvittek kocsival...a felét nem vettem meg annak amit kell... ma megyek gyalog, Kirával cipekedünk egyet...
Ő ma megy el, pedig visítanék: maradj, segíts!!
De nagylány, dolga van, én is nagylány vagyok, megoldom...a felét sem fogom elvégezni, azt hiszem...olyan szerelmes vagyok...
Ne aggódjatok, fogok másról írni...valamikor...hisz annyi a téma a világon, és a fejemben is, csak háttérbe szorultak...naptejet egy hete készítek...akkor vettem elő neki a főzetet a fagyasztóból...de lassan csak elkészül...jaj, mindjárt cseng a telefon...
Abbahagytam.
Szép napot!


6 megjegyzés:

  1. Örülök ezeknek a beszámolóidnak ♥

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Akkor folytatódhat? :-)
      A beszámolás..

      Törlés
  2. jók ezek.... meg kell élni, hagyni kell, mert változik majd egyszer. de most ez így kell legyen, így jó, éljétek csak meg, a maga teljes valójában. felnőttként, igazán. örülni való. cy.

    VálaszTörlés
  3. Kicserélték a Henit :) Ez tetszik :)

    VálaszTörlés

Bárki olyat érez, ami bántja, az az ő hibája!

Én nem moderálok, tegye mindenki önmagával.