2014. június 23., hétfő

Megengedem...

...magamnak, hogy szeressek, szerethető legyek.
Azt hiszem az egyik legfontosabb dolog a párkeresés útjain ennek átérzése, magunkévá tétele.
Amíg ez nincs meg, amíg rossz irányba van beállva a vevőrendszerünk, addig nem vesszük a jó hullámokat.
Úgy értem pl. ha FÉLEK hogy megcsalnak, akkor meg is fognak.
Mert erre a vételre álltam be.

A félelem vételt generál.
Más szóval bevonz.
Ha úgy gondolod hogy Te csak alacsony létformákkal vagy képes kommunikálni, viszonyt kialakítani, ez sem lesz másképp. Mert ha másféle, normálisabb szól hozzád, meg sem hallod.

Engem pl. ez tört le nagyon a társkeresőzés utolsó napjaiban.
Mert én jó felé álltam be, jól állítottam be a vételt, mégis olyanok találtak meg, akik nem érdekeltek volna soha.
Azon gondolkodtam, mi lehet a baj?
Holott csak türelem kellett, a megfelelő időpont kellett.

Egy hullámsávon egy adás jöhet csak be.

Érdekesek ezek a frekvenciák.
Beálltam egyre, leadtam a jelet, kiküldtem a kérést az űrbe, vártam a vételt.

Elsőre akik ott elkezdtek volna sugározni, csak zavart keltettek.
Aki ráállt volna, ott a "sors" szólt közbe.
Nagyon messziről szólt az adás, nem vettem rendesen a jelet.
Nem őt várta az adásom.
Akkor sem, ha egyébként más körülmények lehetett volna kapcsolódás.
Ha nem, akkor nem.
A frekvenciás nézőpont nem ismeri a "lehetett volna", "lehetne" szavak értelmét.
Egyértelműen csak az az adás szólalhat meg, aminek az a sáv a frekvenciája.
Pont.

Csak EGY ember van, aki a párom lehet az adott életszakaszban.
Amit elértem, amiért dolgoztam magamon.
Egy lelkiállapotért dolgoztam, egy sima és laza életszakaszért.
Ahol tudom, lesznek nehézségek, lesz fűszer rendesen, de ez a lényeg, nem?
Nem csak sóval-borssal főzünk, nem fekete-fehér az élet.

Visszatérve az elejére, az önkorlátozó hiedelmek nem méltóak az emberhez. Tudd mit akarsz, tudd hogy elérheted, tudd hogy JÁR Neked!
Nem kell korlátok közt élni.
Ma írtam le valahová: a társadalom szabályait ismerem, betartom, de nem érdekelnek.
Szeretem a logikát, de úgy vélem nem mindig van helye.
Hisz a társadalmi logika szerint én halott vagyok.
5 gyerekes, túlsúlyos egyedülálló, szülővel, egy rakat problémával, stb.
A társadalom rögzített véleménye sem érdekel.
Rám bizony nem vonatkozik, mert nem engedem meg magamnak, hogy befolyásoljon.
A sok kudarc megélése közben mondta a barátnőm, hogy a férfiak bizony ilyenek.
Az a kromoszóma teszi az egészet.
Nem akartam hinni, nem is hittem.
Minden olyanban hiszek inkább, ami jó, pár eltévedés nem fog eltéríteni az utamról.


A zeneválasztásról:
Ha sokat üt az élet, az életedben résztvevő emberek, akkor is kezdj magaddal valamit. Elsőnek például hagyd abba ennek engedését! Az erőszak addig "jár" neked, míg hagyod. Legyen az bármilyen erőszak. Sokféle sorsot láttam, sokféléről hallottam, és a reakciók, megélések mindig különbözőek. Amit egységesen tudok én mondani, az, amit itt ebben a bekezdésben leírtam.
Ne hagyd!
Keress segítséget, kérj tanácsot, tanulj, olvass, alkosd meg MAGAD.
Tudd mit akarsz az élettől, világtól.
Adj hálát azért amid már megvan ezekből, teremtsd meg a valóságod ahogy Neked jó.
Én csak ennyit mondhatok.
A halál messze van, ne csak vegetáljunk addig.

Ha minden napod ugyanolyan, ha minden nap ugyanazon az úton jársz, sosem fog semmi sem történni.
Mert csak ennyit engedtél meg.
Lépj ki a körforgásból, legyél transzverzális hullám, nem kell gyorsnak lenni, csak hatékonynak.
Földrengetőnek.

Én megengedtem magamnak EZT.
Ezt az életet, ezzel az emberrel.
Mert jár nekem.
Jár neki.
A többi nem is igazán számít.
Minden megoldható.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Bárki olyat érez, ami bántja, az az ő hibája!

Én nem moderálok, tegye mindenki önmagával.