2014. június 19., csütörtök

Véletlenek?

Valahogy úgy érzem sokat tenni nem tudok.
Persze ez nem igaz, ráadásul tennék is.
Mert mikor EZ van ami nálam/nálunk, mikor minden csilingel és szép, akkor mindenkit így szeretnénk látni. Mesélnék estig-reggelig, mit hogy csináltam, mit raktam helyre a gondolataim közt, mi volt az a pont amiről úgy gondoltam a pokol feneke, innen felfelé visz az út, de mindezt kevésnek gondolom.
Mert ez a MI sztorink.
Nem vagyunk egyformák.
A sorsunk sem az.

Mondhatom hogy van remény, társkeresőzzetek, tisztuljatok, rakjatok rendet itt vagy ott, de azt hiszem még mindig, ez csak a MI utunk volt.

Másnak más fog bejönni, azt hiszem az, hogy ez sikerült, annak az eredménye, hogy egyrészt fatalistaként állíthatom: itt volt az ideje, önsajnálóként azt mondhatom: pont eleget szenvedtem ahhoz, hogy megkapjam, logikusként pedig azt mondom: pont minden egyben volt ahhoz, hogy megtörténjen. Minden kocka a helyén, minden sorskavics a megfelelőre csiszolódva, egymáshoz illően várta hogy MI egy helyen legyünk egy időben.

Nincs recept, csak egy esemény van.
Arról tudok mesélni, arra tudunk visszaemlékezni, mert szeretjük újraolvasni az első levelezéseket.
Felidézni azt a nyíló virágot, melyet azóta is ápolunk, locsolgatunk.
Ami a kezdeti rügyfakadásból csodás, illatos, szépséges növénnyé serdült mostanra.
Személyes gondolatokkal tarkítani az írott beszélgetést, mi volt egy-egy mondat mögött, mikor volt NEKI az áttörés, mikor volt nekem.
Ennyit tehetek, mesélhetek.

Nem tudok senkinek receptet adni, meghallgatni tudok, beszélgetni tudok, mert az jó, az segíthet.
Nekem is segítettek.

Evelynről írtam már pár sort, el szeretnék jutni hozzá, eljön majd az ideje annak is.
Sokat beszélgettünk, mármint ritkán, de akkor aránylag sokat.
Ő mesélt nekem sokat az Ő szerelméről, férjéről, megismerkedésük történetéről.
Illetve nem tudom hol és hogyan találkoztak, de azt igen, mi minden vezetett addig, hogy életre szóló kapocs legyen két ember között. Milyen döntések, tisztulási folyamatok és fájdalmak zajlottak le ehhez.

Tudjátok én sokáig azt hittem kiégtem teljesen. Azt hittem, nem tudok szerelmes lenni, nem tudom érezni EZT amit most. Mert az a sok év kiölte belőlem. Mert ugyan most is a telefon a legfontosabb tárgyam ha Ő nincs itt, de ez az én döntésem. A mi döntésünk. A telefon most nem egy póráz, nem rabságot jelent, hanem kapcsot. Mikor rablánc volt, az gyilkolt. De szerencsére a lélek sebei is begyógyulnak, nem haltam meg, nagyon is élek!

Sokáig azt hittem, ha ennyire nem megy ez, akkor felkészülök az egyedüllétre, bár érzem nem arra teremtődtem, de ha így lesz mégis, akkor majd boldog leszek egyedül. Én megtaláltam magamban azt, ahol tudok kapcsolódni egy magasabb világhoz, a természethez, aminek a része vagyok. Nem akarom túl lilulni, nem recept ez sem, ez én vagyok.
Inkább azt akarom mondani ezzel, hogy ne adja fel senki, de ne másokat próbáljon követni. Saját magunk kitanulása, megismerése, formálgatása fog sikert hozni.
Akkor se add fel, ha reményvesztett vagy, ne add fel, mert ember vagy, remény és esély mindig van, percek alatt átalakulhat egy egész élet!
EZ történt velünk is.

Azt hiszem pár olyan gondolatot tudok hozzátenni, ami személyes élményeket is takar, mégis közhelyes lehet.
- aki elmegy, annak nem itt van a helye
- akivel nehéz, fájdalmas, energiarabló: nem a miénk
- akivel nem találkoznak a célok: nem a miénk
- akinek csak egy szelet kell belőlünk, nem kell neki a rosszabb oldal, félredob ha épp nem ér rá, stb., az nem szeret, nem a miénk.

Amikor kész vagy az IGAZIra, akkor a sorsod nem enged más mellett lehorgonyozni. Akkor nem fogod érezni a csilingelést, nem lesz nyugis a randi, lesznek apró akadályok, furán fog viselkedni, szinte taszít el magától, még ha nem is ezt mondja. Esetleg megbánt, mert nem tud elküldeni, azt akarja Te menj el. Ne feledd: ezek nem Rólad szólnak, hanem arról az emberről, illetve  a sors akadályairól.
Mert Te kész vagy, de nem LÁTSZ. Mindenkiről hiheted Ő az, de épp ezért vannak a véletlenek, hogy megmutassák: tévedsz vagy igazat érzel.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Bárki olyat érez, ami bántja, az az ő hibája!

Én nem moderálok, tegye mindenki önmagával.