2014. július 16., szerda

About time...filmnapló









 Vegyünk egy fiút, ki 21 évesen megtudja, a család férfitagjai képesek időutazásra.
Ne gondoljunk Marty McFly-ra, nem foglalkozunk nagy dolgokkal, "csak" az élet örömeivel, bánataival.
Nincs szó tér-idő kontinuumról, csak egy átlag család átlag élete.

Amit nekem többek között mondott, az, hogy nem kell semmit megváltoztatni, így is-úgy is megkapjuk ami nekünk jár. No és tehetünk amit akarunk, ami nem a miénk, azt nem kapjuk meg.

A fiú megismerkedik egy lánnyal, de valami más ügy miatt vissza kell mennie az előttre, amely okból nem történik meg az ismerkedés.
De a lány tetszik, így megint időugrások, hogy helyrehozza, létrejöjjön az ismerkedés.

Aztán a fiú húga problémás, balesetet szenved, amit a fiú megszüntet. Sőt, az okát is megszünteti. Emiatt a jelenben nem ugyanaz a gyermeke, mint volt a beavatkozás előtt.
Akkor rájön, a húgának magának kell megoldani a problémáját, maximum mellette lehet, segítheti, de nem avatkozhat be.
Az apja elmondja neki a nagy bölcsességet: ne változtasson meg semmit, inkább éljen meg minden napot ami jó volt, még egyszer.
Használja az adottságát jóra.

Visszatérve: az elején persze felmerül a fiúban, mire is lehetne ezt használni, és sztereotíp módon a pénz jut eszébe. Az apja felhívja rá a figyelmet: nem jó az. Inkább éljen. Ha sok a pénz, elvész az élet szépsége.
Nem történik majd vele semmi említésre méltó.

Belegondolva tényleg így van.
Kevés pénz sok gond, sok pénz, még több gond.
Mindenki arra vágyik ami nincs, amitől azt reméli, az életet szebbé teheti.
De ami nem a miénk, annak birtoklásával csak bajt okozunk, lehet pont annak, aki a legfontosabb: magunknak. Elvész egy élet, ami tartalmas is lehetne, ha nem az anyagi előnyöket látnánk, hanem a fejlődés lehetőségét.
Nem biztos, hogy ami másnak működik, azt mi is tudjuk kezelni.

Én most azt mondom, jó így nekem, ahogy van.
Megéltem amit megéltem, visszanézve sem látok mindent szépnek, nem csak a jóra emlékezem, de nem is szabad elfedni a dolgokat. A múlt hibáiból tanulni kell, de maximálisan kívülről szemlélve azt.

Imivel mondogattunk olyasmiket egymásnak: "Hol voltál az elmúlt 20 évben? Az életemből.."
De a válasz az, hogy ott ahol lennem kellett.
Nevezzük gödörnek, bárminek, egy mag voltam, ami most kelt ki, most lépett a fényre, de eddig érnie kellett.
Nem mennék vissza, hogy pár szálat megmozgatva hamarabb találkozzunk, mert tudom: úgy van jól, ahogy van.
Látom milyen a kapcsolatunk, úgy sejtem erre az érzelmi bőségre és fizikai kapocsra, mélységre most lettem érett.
Nem biztos hogy tudtam volna kezelni 1 éve, 5 éve, akárhány éve.

Annak örülök, hogy most tudom.
Annyit kapunk, amennyivel meg tudunk birkózni.
Mind lélekben, mind fizikálisan.
Mind jót, mind kevésbé jót.
Mert rossz dolgok nincsenek.
Minden visz VALAHOVÁ.
Agykontroll:
" mindig minden a legjobbért történik"

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Bárki olyat érez, ami bántja, az az ő hibája!

Én nem moderálok, tegye mindenki önmagával.