2014. július 3., csütörtök

Barát-adagok

"Maga a legérdekesebb barát-adag akivel találkoztam." mondja Edward Norton Brad Pittnek a Harcosok klubjában.
Utazások során mindenből kis adagot kapunk.
Emberekből is.
Akikkel összekerülünk, beszélgetünk, és igazából ennyi.
Nem érdekel honnan jött, nem érdekel a családja, nem kérdezek, csak meghallgatok, válaszolok, mondom ami eszembe jut.
Mindegy miről beszélünk, csak elmenjen az idő, lehetőleg minél érdekesebb dolgokról társalogva.
Ha akadozik, ha nem érdekes annyira, udvariasan odébb lehet menni, abba lehet hagyni.
Nincs tét, nincsenek szerepek, nem kell megfelelni, magunkat adjuk.

Lehet ezt a módszert érdemes lenne átvinni a mindennapokba is, és levetni végre a sok év alatt megépült, megvastagodott álarcokat.

Én nem szeretem a játszmákat, a szerepeket.
Beszélgetni viszont szeretek, de látom, sokaknál az őszinteség nem tetsző dolog.
Heni a társadalom azon része, ami furcsa - írtam le nemrég valahová.
Én így érzem, de nem zavar.

Mert szerencsére vannak más furcsák is, általában hasonlót a hasonlóval párosít a sors, akár mint barátokat, akár mint párkapcsolatot. De persze ez sem recept, mert az ellentétek is vonzódnak egymáshoz, amiről sokszor kiderül ám: nincs is akkora különbség :)

2 megjegyzés:

  1. nálam nagy-nagy különbség van ismerős, haver, barát közt. a barát, az olyan, mintha én magam lennék, a legnagyobb, legmélyebb kitárulkozás, ami még családon belül sincs meg. egyszer igazán ráfaragtam ezzel, azóta vannak haverok és ismerősök. néha sajnálom, ez van. cy.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ez mondjuk egyértelmű és szükséges.
      Nem lehet mindenkinek mindent elmondani, ennyi kontroll kell :))

      Törlés

Bárki olyat érez, ami bántja, az az ő hibája!

Én nem moderálok, tegye mindenki önmagával.