2014. július 28., hétfő

Inga


"Nincs olyan inga, amelyik csak egy irányban leng ki! Ha a sors nagy örömöket hozott, elhozza a nagy szenvedéseket is. Persze lehet apró örömök és pirinyó bánatok között is élni... De érdemes?" Popper Péter

Gondolkodom.
Hová tegyem ezt?
Azt hiszem van aki egyensúlyt lát jó és rossz között, van aki csak a rosszat, és a másik oldal, aki csak a jót.
Nos nem azért, mert nem történik vele rossz, vagy sosem bánkódik, hanem mert nem az a fő látásmód, hogy mi baj lehet.

Imivel az első chat beszélgetésünknél megállapítottam:

- Könnyű Neked örömet szerezni.
- Igen, örülök minden apró dolognak, a másik út járhatatlan.

Itt megint volt egy hoppá-pillanatom.
Mert ez jó!
Mert én is igyekszem így élni!

És ez működik azóta is.
Óriási örömeink vannak, nagyon örülünk egymásnak, egymás sikereinek, hatalmas röhögésekkel tarkítjuk a beszélgetéseket, és persze vannak bánatos, nehezebb pillanatok is.
Volt munkahely váltás, még mindig az új elején tart, még feltérképez, és múlt héten elég stresszesek voltunk.
De igyekeztünk mindig megtalálni a nyugalmat, az örömet, sikeresen nyugtatjuk a másikat, aki épp idegesebb. Hisz nem az a lényeg, hogy a problémás pillanatot kiterjesszük, hanem ellenkezőleg.
Ki kell jönni belőle, csak mint mindent, át kell élni, meg kell tapasztalni, vizsgálni, és ha nem jó, otthagyni.

Bennem felmerül a kérdés, hogy aki benne marad egy-egy problémában, az vajon így érzi magát biztonságban?
De ez csak a mellékvágány volt, mert nem akarok azzal foglalkozni, amit mások rosszul csinálnak.

A szerelmünk mindkettőnk életébe nagy változásokat hozott, és hoz még.
Ezt tudjuk, kezeljük, hisz tény: a változás változást hoz.
Nincs olyan, hogy valami újat installálunk az életünkbe, és minden más ugyanolyan marad.
Mindennek tér kell, hogy helyet csináljon magának.
Így pedig minden odébb megy egy kicsit. Ha más nem, akkor az adott dolgot körbevevő levegő mozdul meg, lebbenti meg a függönyt.
Tudjuk: semmi nem lesz ugyanolyan mint pár hónappal ezelőtt, de azt hiszem pont ez volt a lényeg mindkettőnk életében.
Az, hogy az addigi élet tarthatatlan volt bizonyos szempontból, változás kellett.
Meglett.
Azzal együtt, amit magával hoz.

A fent idézett inga dolgot elfogadom, de mint olyat, amin nem kell parázni.
Ráadásul nem hiszem, hogy fekete-fehér lenne az élet, az inga járása sem jobb-bal közt változik, sokféle irány van, a kép sokkal árnyaltabb, minthogy ilyen egyszerűen magyarázzuk.

Tudjuk, van sok gonosz és idióta közmondás, de a "Derűre ború, borúra derű" pont a változásokról szól. Soha semmi nem ugyanolyan.
Nincs két egyforma nap.
Nincs két egyforma ember.
Nincs két egyforma pillanat.
Nincs két egyforma atom sem.
Ha ezen aggodalmaskodik valaki, akkor pont arról fog szólni az élete, amit csinál: az aggódásról.
Totál feleslegesen.
Szerintem a lényeg az, hogy élvezzük ki ami van, ne aggódjunk a jövőn, ne rágódjunk a múlton.
Fogadjuk el: ott vagyunk ahol lennünk kell.
Pont ott, pont úgy.
Ennyi.

1 megjegyzés:

  1. Elfogadom..:) És örülök, hogy itt lehetek, az én kis világomban.

    És nagyon örülök Nektek! Olyan jó olvasni Rólatok. :)

    VálaszTörlés

Bárki olyat érez, ami bántja, az az ő hibája!

Én nem moderálok, tegye mindenki önmagával.