2014. július 23., szerda

Majd megöregszel....


...egyszer.
Addig élj, szeress, ölelj.
Ezt én mondom.
Aki már sokszor feladta.
Aki sok évig nem tudott bízni, hinni, élni.
Aki nagyon félt attól, ami ebben a versben van.
De erről majd a vers után...
-----------------------------------------------------------

József Attila -- Majd megöregszel
 
Majd megöregszel és bánni fogod,
hogy bántasz, - azt, amire büszke vagy ma.
A lelkiismeret majd bekopog
s nem lesz emlék, melyben magadra hagyna.

Lesz vén ebed s az melléd települ.
Nappal pihensz majd, széken szunyókálva,
mert éjjel félni fogsz majd egyedül.
Árnyak ütnek a rezgő anyókára.

Az öreg kutya néha majd nyafog,
de a szobában csend lesz, csupa rend lesz;
hanem valaki hiányozni fog
a multból ahhoz a magányos csendhez.

Majd tipegsz: s ha eleget totyogott
rossz lábod, leülsz. Fönn aranykeretben
áll ifju képed. Hozzá motyogod:
"Nem öleltem meg, hiszen nem szerettem."

"Mit is tehettem volna?" - kérdezed,
de fogatlan szád már nem válaszolhat;
s ki a nap előtt lehunyod szemed,
alig várod, hogy feljöjjön, a holdat.

Mert ha elalszol, ugrál majd az ágy,
mint a csikó, hogy a hámot levesse.
S a félelem tünődik, nem a vágy,
a fejedben: Szeress-e, ne szeress-e.

Magadban döntöd el. Én fájlalom,
hogy nem felelhetek, ha kérded: él-e.
Mert elfárad bennem a fájdalom,
elalszik, mint a gyermek s én is véle.


-------------------------------------------------------------

Én a nagy család ellenére irtózatosan féltem attól, hogy egyedül öregszem meg...
Tudom, belül dől el, mit hogy élünk meg, és a test állapota is rajtunk múlik, nem muszáj csotrogánnyá válni, de ez nem is erről szól.
Én valahogy nem tudtam rosszabbat elképzelni, minthogy senki nem nyitja rám az ajtót, hogy madarakat etetek a parkban, hogy ott nem lévőkkel beszélgetek, kötök, horgolok, tévézek.
Annál már csak egy rosszabb lehetett volna, ha olyannal öregszem meg, akit nem szeretek...
Ez számomra rémálom lenne....


Lenne, mert nem lesz ilyen.
Már nem félek tőle, no és régen is csak néha bukkant fel.
Mertem és merek hinni az ellenkezőjében, hogy van és lesz is társam, Ő, aki a felnőtt társadalomban mindenkinél fontosabb....

Most ez a vers megtalált engem, elsírtam magam rajta, azok a régi félelmek felidéződtek...
Emlékszem rájuk, de már nem léteznek.
Ami nagyon jó.

Látom magunkat öregen, tetszik a látvány, az érzés, VELE megöregedni, mellette lenni, s magam mellett tudni.

Kevesebbet írok ide, egyszerűen Ő zakatol az agyamban, ez most ez az időszak. Ez most a szerelemágy ideje (gyermekágy után szabadon), csak mi nem vagyunk együtt folyamatosan, mint születés után anya a gyermekkel.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Bárki olyat érez, ami bántja, az az ő hibája!

Én nem moderálok, tegye mindenki önmagával.