2014. július 24., csütörtök

Olga...

Langyos nyári délután, gondolatok, érzések.

Nehéz eldönteni, hogy mi, anyukák, a reparátorok, mik is vagyunk? Plasztikai vagy baleseti sebészek? Csak visszavarrunk, foltozunk, vagy maciból kutyát csinálunk? Netán megtoldunk egy kinőtt, de kedvenc ruhát?
Jahhh.
Szilikont neki, hadd legyen nagyobb....
Elő a sebész varrószettel, foltozzuk a lyukasat...
És akkor jönnek a dumák:
- Te, Anya, Szabolcs nem agybeteg? - kérdi Kevin.
- Nem kisfiam, nem visszük orvoshoz. Normális.
- Nem, Anya, szerintem új agy kell neki.
- Oké, de csak a Kevinét kérem, az még nem volt használva... - szól az említett.

Vagy mikor jönnek a műemlékek. És ne a Colosseumot képzeljétek el. Hanem azt, mikor előállnak olyasmivel, ami ebben az életben, ezen a bolygón tuti nem esett meg. Elneveztem a jelenséget műemléknek...


Ó, igen!
Aktív Imi-hiányban szenvedek...
Ma van a negyedik napja, hogy nem láttuk egymást...
De holnap...
Ó, Scarlett...
Ó, Rhett...
vagy esetünkben: Olga és Iván...
A nagy viszontlátás...
A vigasztaló: Ő is pont így szenved...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Bárki olyat érez, ami bántja, az az ő hibája!

Én nem moderálok, tegye mindenki önmagával.