2014. július 13., vasárnap

Puzzle és gyökerek

Gyökeret ereszteni körülbelül ugyanannyi idő, mint elvágni végleg azokat.
Olyasmibe ami tetszik, hamar belerázódunk, akár 1-2 nap alatt, de időre szükség van, míg a gyökereink is rendesen helyet találnak maguknak, igaz?
Míg az a dolog, amibe belerázódtunk, lassan, apránként a MIÉNK lesz.

Mikor gyökereket elvágunk, az a növény meghal.


Az életfánk gyökerei sokszor helyre állnak.
Az élet fáinak törvényei kicsit mások, mint a természetnél.
Vagy ezt is csak hisszük?
Hisz átvágsz egy gyökeret, kettőt, mikor mondjuk a földet forgatod, és lehet hogy a harmadik helyen új hajtást hoz a fa.
Azt hitted megölted, de új kis fa növöget...

Bizonyos gyökereket, bármily fájdalmas is, át kell vágni időnként...

Olyan ez, mint a metszés.
A jól metszett fa több gyümölcsöt fog teremni...

A táplálásról..

Mikor elültetsz egy növényt, mindent megadsz neki, hogy gyökeret eresszen, szépen fejlődjön.
A babádnál is tudod, hogy az első pár év meghatározza a későbbi egészségét.
Odafigyelsz, mindent megkapjon, vitamindús és változatos legyen a tápláléka.
A növényeidnél is, igaz?

Nos, a kapcsolatoknál miért is lenne másképp?
Elültetjük a magvakat, a kisarjadó életet pedig támogatjuk minden módon.
Locsolgatjuk, napra tesszük, ha árnyék kell neki akkor oda, éjjelre akár betakarjuk, és nagyon odafigyelünk rá.

Ha minden igyekezet ellenére elhal, akkor ott marad az az érzés velünk: mi mindent megtettünk, ugye?
Ez az érzés kell.
Persze van mikor túlöntözzük, túlbuzgólkodjuk, előfordul.
De az ritka.
Szerintem ami az elején megkapja ami neki jár, és nem többet, az szép élet elé néz.

Ami fontos a táplálásnál, hogy ha tudjuk: az első időszak meghatározza a MAJD-ot, márpedig ezt már tudjuk... akkor sem szabad elfeledkezni a növényünkről, ha gyökerei már fixen állnak a talajban.
Minden élőlény meghálálja a gondoskodást, a kapcsolatainknál miért lenne másképp?

A nappali történéseinket éjjel, álmunkban dolgozzuk fel.

A megevett ételt a pihenő időszakokban építi be testünk.

A gyermek az első időszakban mindig várja, sírja vissza anyját, valaki legyen vele, foglalkozzon vele.

A könyvtárban zárás után hordják vissza a könyveket a polcra.

A közértben a rács lehúzása után sepernek, töltik fel másnapra áruval a polcokat, hogy nyitásra rend legyen.

A növények is éjjel növögetnek többet, a csendes sötétségben.

Mi ezt a csendet és sötétet hiányként élhetjük meg (Ó, mennyire így van ez!!), de ez a hiány kell!
Rendteremtés, növögetés, fejlődés, a gyökerek beállása...
Nézzük kockásan: az adatok helyreállnak, rendeződnek, minden bit oda kerül, ahol a legjobbat nyújtja.


2 megjegyzés:

  1. és mi van ha a növény túlnő rajtad, vágyik a locsolásra, a metszésre, a törődésre, de virágot már nem hoz a te kedvedért? várja a gondozást, szomjazik rá, de csak kizsigerel és nem akar a kedvedért teremni? mi a helyes? hagyod kicsit kiszáradni, majd ismét ápolni kezded? érezze, hogy nélküled nem megy? vagy hagyod meghalni magától és végignézed? esetleg kidobod a francba a kukába? cy.

    VálaszTörlés
  2. Nem. Azt hiszem odaadom valakinek, aki pont ilyenre vágyik, hátha nála még virágzásba kezd, örömet okoznak egymásnak.

    VálaszTörlés

Bárki olyat érez, ami bántja, az az ő hibája!

Én nem moderálok, tegye mindenki önmagával.