2014. augusztus 12., kedd

AB Normális

Nem akarok normális lenni.
Nem akarok átlag lenni.
Jó nekem ha bolondnak néznek, jó az, ha furcsálkodnak, jó, mert nem érzem nyájban, birkanyájban magam.
Nem tudom elfogadni a konvenciókat, de mégis megtanultam velük élni.
Jól megy ez nekem, bármennyire nem akarom.

Szeretek lázadó lenni.
De lehet, hogy ezeket csak hiszem magamról, és pont olyan átlag vagyok, mint a fene.
Mindig lavírozok a dolgok szélén, érzek, látok, szeretek, olyan átlagosan.
Én ugyan nem látom annak, sem az életem, sem a szerelmem, de tán pont ettől lesz az.

Az életem...
Megtudtam, más is így él.
Más is tologat, halasztgat, lyukat foltoz, de magam mégis ufónak látom.
Mert azt hiszem még mindig túl sokat foglalkozom azzal, ami nem az én véleményem.
Hozzáteszem, marha keveset, de még mindig lentebb kell faragni.

Mert akaratlanul is hat az emberre a másik ember.
Az akivel együttélésre kényszerült, az akivel beszélgetésre kényszerül, és az is, akit csak hallgatni kényszerül.
Ki tudja hány buszon elcsípett félmondat alakítja erre vagy arra az életünket...
Ha anno hatott volna rám egy edzőtermi lány egy mondata:
- Hogy lehet cucc nélkül jól érezni magad, nem értem...  --- akkor lehet elindulok arra.

De ilyesmi rám sosem hatott.
Mikor pár évig dohányoztam, az saját akarat volt.
Amíg csak kínálgattak a haverok, haverok haverjai, sosem kellett.
Nem is értettem, minek kínálja, ha a nemleges, "nem dohányzom" válaszra azt mondja:
- Jó neked...
Akkor hagyd abba, bazdmeg! - gondoltam, és néha ki is mondtam.
Mert nem értettem, minek szívja ha jó nekem, a nem szívónak, és minek kínálja ha tudja hogy szar?
Mert mindenki drogügynök?
Nem tudom.
De lehet hogy normális, hisz amit előveszünk, fogyasztunk, azzal kínálunk.
Udvariasságból.
De azt hiszem a cigi más mint a csoki...

Láttam a belvárosban egy boltot: Second Hand Szexshop...
Elgondolkodtatott.
Hisz más ruháit is megvesszük, ha negyvenes szűzzel találkoznánk AZ lenne az ijesztő, tehát a partner is mosott, használt "áru", mi a baj a más gumicsajával?
Miért is akadok ki rajta?
Márpedig kiakadok, tiszta hányinger az egész.
Hisz én a páromra sem használt cuccként gondolok, az kurvára gáz lenne.

Sokszor hallottam azt a mondatot:
- Te nem vagy normális.
Mikor pedig vissza kérdeztem:
- Mi a normális? Te?
Akkor sosem kaptam választ....
De folytattam, és elmondtam:
- Szerintem a normalitás csak egy nézőpont, mindenkinél máshol kezdődik. Én magam normálisnak látom, persze nem hozzád képest... ha nekem az a normális, hogy este iszom kávét, akkor TE nem vagy az, ha nem így teszel? Nos, nem. Nem sorolok be az én értékrendem szerint senkit.
Próbálok.

Sosem értette mg senki, amikor azt mondtam: a kék lehet csak nekem az ami, másnak teljesen más színtartományban jelenik meg, de ő is kéket mond, csak mást lát.
Találtam egy cikket, ami rohadtul bonyolultan, de ezt írja le.
 link
Akkor megint a normálisság.
Normális, ha valamit kurvára megbonyolítunk, mert úgy tudományosabb??
Anno az öcsém azt mondta, mikor a kezembe adta Hawking egyik könyvét, hogy legalább érthetően írja le, amit mondani akar... olvasd el.
Mert arra cserélte az Égely György könyvemet... ami szerinte nem volt érthető.
Bár másról szól :))

Egyiket sem olvastam.
Mert nem vagyok normális.

Mutassatok már valakit, aki az...
Kérem, aki annak tartja magát, és átlagnak, az jelezze...
Hozzászólások nélkül ezentúl normálisként azonosítom majd magam, hisz akkor a többséghez fogok tartozni...
Azokhoz, akik furcsán normálisak, mások.
Hisz senki nem átlag.
Nincs átlag!!
Hülye statisztikák vannak csak...


2 megjegyzés:

  1. Hát te Heni, erről a színes dologról többször beszélgettünk már a férjemmel. Pont arra jutottunk hogy mindenki mást és máshogy lát(hat) kéknek, és félelmetes hogy ez mindennel így van. Ugyanakkor ettől gyönyörű is. Az hogy mi és ki normális nekem tág fogalom. Nekem fontosabb hogy őszinte és önazonos legyen. Akkor még a lökötteket is bírom. Ne akarjon semmiért se másnak tűnni mint amilyen, és ne erőltessen semmit rám se cigit, se drogot, se egészséges életmódot, se bio semmit. Igazolja előttem önmagával hogy az jó és kész, aztán majd én eldöntöm. Kicsit más de idetartozik: Imádom látni, ha szívemnek kedves emberek, akik addig nem ismerték egymást véletlenül egybeverődve megtalálják egymással a hangot. Mindegy hogy gyerek, felnőtt, férfi, nő...Ez engem elvarázsol. Ez hülyeség? Lehet hogy nem normális de le kellett írnom :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Valóban félemetesen jó élmény, mikor valami igazi zajlik előtted vagy az életedben. Amire keresed, de nem leled a magyarázatot. Hogy mondjuk két ember mitől érti egymást azonnal...
      Ismerjük egymást? Mármint Veled :-)
      A szinek pont olyanok mint a szépség. Mindenkinek mást lát a szeme annak.

      Törlés

Bárki olyat érez, ami bántja, az az ő hibája!

Én nem moderálok, tegye mindenki önmagával.