2014. augusztus 15., péntek

change myself

Én már tudom, milyen is az, mikor napról napra új dolgokat tanulok magamról, és írok át régi véleményeket, hitmorzsákat.
Például azt, hogy mindig meg kell maradni annál az egyéniségnél, ami az enyém, nem változni a másik miatt, másikért.
Nos, még mindig úgy gondolom, hogy ha Ő mondaná: ez vagy az nemszeretem dolog, változz meg, akkor az bizonyos szinten érdekes lenne. De ha csak annyi van, hogy magam is látom: ez így nem mehet tovább, mert régi berögződés, nem igazán jó, le kellene dobnom, akkor a változás üdvös.

Ha a partner csak elvenni akar, csak az előnyeink kellenek neki, akkor meghalt az egész, sőt meg sem született. Csak valahol az agyunk hátsó zugában, vagy álmainkban.
És persze mint oly sok minden, ez is árnyalt, finom dolog.
Mert egyrészről ott van az, hogy ilyen vagyok, így ismert meg, ilyennek szeretett meg, stb.
Ez nekem mindig olyan ötéves gyermeki megnyilvánulásnak hatott, most is úgy hatna ha hallanám.

Mert a szerelem finom dolog, lassan, észrevétlen csiszolódunk, alakulunk, formáljuk egymást.
Tudjátok: víz és szikla.
Mindkettő erős, megingathatatlan.
A víz ugyan terelhető, és a szikla is faragható.
De az már csak az emberi "mindenbe bele akarok szólni", "mindent szabályozni akarok" irracionalitás.
Mert az a szép, mikor a szikla magától ad helyet a víznek, a víz pedig finoman, észrevétlenül koptatja, alakítja a követ olyanná, ami mellett békében el tud folyni.

Eszembe jut a rossz és a jó pedagógus.
A rossz csak leadja az anyagot, rutinosan, tényekre koncentrálva. Feladja a leckét, a tanulnivalót, majd kikérdez.
A jó pedagógus pedig érdeklődést csihol, érdekeseket mesél az anyagról, az is felkapja rá a fejét, aki lélekben nincs is az órán. Otthon utánanéz, lecke közben új dolgokra jön rá magától, mert az anyag nem a fejében hanem a szívében eresztett gyökeret. Magyarul érdeklődés született, megismerni vágyás, és változás iránti vágy.

Mert a tudás birtoklása is egyfajta ön-változtatás. Mert az új anyagnak helyet kell csinálni, időt szánunk a megismerésére, utánaolvasásra, és az új tudásanyaggal való élet már egy ici-picit más élet. Minden egyes újonnan megtanult, megismert dolognál így van ez.
Azt hiszem aki sosem akar változást, az minden tudást kizár az életéből.
Tudjátok: a "jó ez így nekem" ember.
Képzeljük el a "jó ez így nekem" embert partnerre találva.
Semmi de semmi változás nem kell neki, a másik igazodjon hozzá, elmondja előre mi hogy van, és másképp nem lehet!
Különben kalap-kabát!
(volt ilyenhez "szerencsém": vasárnap anyámmal megyek templomba, utána rántott húst eszem, és anyámat nem hagyom itt egyedül, nem költözöm sehová--nem vele élt, csak egy városban, a fickó 41 éves volt...)

Sokan azt szeretnék, ha a világ igazodna hozzájuk.
Ha fel kell kelnem, keljenek ők is, ha én szívok, szívhatnak ők is.
Kiabál az utcán, hangos a zenéje, mások ablaka alatt telefonál, visszhangosan, mondván: viseld el, ez van. Kapcsolataiban sem más, azt mondja: ezt akarom, oda megyünk! Erre vágyom, ezt eszünk! Vágyom rád, vetkőzz! A másik nem számít.

Ők az elvevő emberek.
Nem adnak, csak követelnek.
Otthon, munkában, a világtól.
Persze a normális elsőre tán észre sem veszi, nem reagálja le, hogy itt bizony parazita nyomul.

Hanem kérik (követelik), ő pedig adja.
Mikor már észreveszi, addigra az elvevő bemelegedett, már nyeregben van, már irányít. Nem akarja kiadni a kezéből a megszerzett dolgokat, harcol értük. Azért, ami sosem volt az övé, mert eleve közös döntésből kellett volna születnie. Akár annak, hogy hallgathat-e hangos zenét (én a szomszédtól megkérdeztem, zavarja-e az időnként bekattanásom, potméter csavargatás, de nem zavarja, és nincs olyan gyakran), vagy akár annak, hogy mi legyen a vacsora. És persze apró dolgokban lehet kétfelé menni, de nagyobb dolgok már mindenképp két ember egálját kívánják, illetve ha az egyik nem, akkor ahhoz kell igazodni. Mert egyébként erőszak lesz belőle.

Visszatérve az elejére, minden változás jó.
Amit mindenki akar, ami mindenkinek üdvös.
Aki változást akar, kezdje önmagán a műtétet.
Én már tudom, jó az, mikor a másik tükrében felfedezzük: ez biza régi dolog, épp ideje levágni magamról!


2 megjegyzés:

  1. Heni,köveltek már egy jó ideje.Nagyon örvendek hogy találtál egy méltó férfit :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm, örülök hogy olvasol :)

      Törlés

Bárki olyat érez, ami bántja, az az ő hibája!

Én nem moderálok, tegye mindenki önmagával.