2014. augusztus 28., csütörtök

Komfortfokozat, új dolgok, alkalmazkodás

Mindig alkalmazkodni az adott helyzethez...
Alapvető társadalmi, emberi dolog, még ha sokan nem is így látják.
Nem is tudom..
Valaha én is úgy gondoltam, nehogy már! Alkalmazkodjon hozzám a világ, akinek nem tetszik, hagyjon is békén!
Gyakorlatilag semmire nem is mentem ezzel :)

Már másképp gondolom, de hát a lassan érő gyümölcs is csak beérik egyszer...
Sok minden történik velünk, mindig alakítja az utunkat  sokféle behatás. Persze minden csak döntés, minden csak annyira befolyásolja az életünket, amennyire hagyjuk. Vannak akik előre eltervezik, mikor mit és hogyan fognak csinálni, megélni, és ebből jottányit sem engednek. Ha a sors rámutat, ez bizony nem így jó, azaz elébük dob valami más lehetőséget, más utat, akkor ezek az emberek gyakran úgy döntenek, ezt semmibe veszik és a maguk meghatározta úton mennek mégis. Akkor is, ha folyamatosan jönnek a jelek, a buktatók, a másik, jó útra mutató táblák.
Van aki pedig csak megy, és amerre út nyílik, arra folytatja.

Nem mondom hogy ez az utóbbi könnyebb, hisz az, aki mindent meghatároz előre, nem is enged a "meglepetéseknek", nem hagyja hogy befolyásolva legyen, nincsenek kiugrások, minden halad az útján. Magyarul a komfortzónát sosem kell átlépni, nincsenek fájdalmak, csak az előre meghatározott útvonal.

Aki pedig semmit az égvilágon nem tervez meg, annak folyamatos meglepetés és véletlen az élete. Megvannak a vágyak, ez kell vagy az lenne jó, de nincs rajta görcsölés, ami jön jó, ami nem, az nem az enyém. Persze mikor megvan a vágyott, a rég megálmodott, akkor még mindig így folytatódik, nincsenek előre tervezett napok, hetek, csak főbb irányvonalak, és a napi történésekhez való alkalmazkodás.
Nem egyszerű.
Mindig érnek új behatások minket, nem ritkák az olyan helyzetek, amik újak, sosem voltak még. Ezekhez alkalmazkodni kell, be kell építeni az életbe, rutinba ami olyan, de helyt kell állni, egyszerűen csak ennyi.

Már nem várom a világtól hogy igazodjon, már réges-rég nem vagyok királylány, és még boldog is vagyok.
De alkalmazkodni az újdonságokhoz nekem nem könnyű. Nem mondom hogy nehéz, mert az már más kategória, de nem könnyű, az biztos.
Ami jön fogadjátok, ami megy engedjétek, a kettő közt meg legyetek boldogok! Ezt Eszter írta a blogján, nem biztos hogy ezekkel a szavakkal, de a lényeg ez volt, no és engem megfogott :)

No és a bátorság, amiről ugye tudjuk, hogy nem az a bátor, aki nem fél semmitől, hanem az, aki fél, de ennek ellenére cselekszik, mert a célok eléréséhez cselekedni kell, és kilépni a komfortzónából.

És igen, nem könnyű, mert a komfortzóna finom, meleg, puha, ami pedig kint van, az ismeretlen. De az ismeretlen annyi jó kis titkot rejt magában, izgalmassá teszi a létet. Legalább történik valami, bármennyire fontos is a behatárolható megszokás, kellenek az új dolgok. Akkor is ha könnyekkel járnak együtt, mert nem mindig csak a cipőm lecseréléséről szól ez, hanem arról is, hogy a teljesen új életem bizony úgy ahogy van, teljesen új. De ez csak az én példám, én pedig általánosságban írtam erről, mivel itt a házam táján semmi említésre méltó nem történt.
Zajlik az élet, a két folyómeder összesimul, a parti sziklák közül néhány becsobban a vízbe, néhány ott marad, de most már az egyesült vízrészecskék mossák és alakítják őket a továbbiakban :)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Bárki olyat érez, ami bántja, az az ő hibája!

Én nem moderálok, tegye mindenki önmagával.