2014. szeptember 2., kedd

Frázisok, közhelyek, rutintalansági idő, tüske és a szarvasok

*1. közhely     Amit megtanulunk, az a miénk

     Nem csak az iskolában, hanem a párkapcsolatban is.
Meg kell tanulni azt, hogy elmondjunk mindent, ami hat a KÖZÖS-re, nagyon fontos.
Meg kell beszélni, ki kell mondani azt is ami abban a pillanatban fájdalmat okoz, nagyon fontos.
Fáj nekem, fáj neki, de egyszerűen muszáj róluk, ezekről a dolgokról beszélni, mert a kapcsolat alapjait nem rongálhatja semmilyen tüske.
Mert az elhallgatott, ki nem mondott fájó dolgokból lassan tüskék lesznek.
Így ha fáj is: kihúzzuk, a seb meg begyógyul
Az a dolga.

*2.közhely    Lakva ismerszik meg az ember

     Én úgy látom, ez, ami most itt van, a kétlaki élet, hol itt, hol ott, hol egy háztartásban, hol külön, bármennyire rossz néha, nagyon is kell. Kell ez az első időbeli rutintalanság, megélni minden pillanatot akként, ahogy megadatik, alkalmazkodni a másik pillanatnyi hangulatához, akkor is ha más volt a terv, mint ami kialakult.
Nincsenek kötelező köreink egymással, nincs muszáj dolog, semmilyen téren sincs.
Nem is szabad hogy legyen! Csak az, amihez mindenkinek van kedve.
Szerintem soha nem is kéne hogy másképp legyen. De persze biztos vannak helyzetek, mikor olyat kell tenni, amihez nincs kedvem, mert másképp megoldhatatlan.
Mondjuk szülői értekezletre sincs kedvem menni, de kell.
Néha...

Szóval én szeretem, hogy időnként alakíthatom a dolgokat, máskor Ő alakítja, néha alakul szinte magától, és mi csak követjük. Annyira szeretem ezt a csiszolódást, az eseti vitákat, a nagy egyetértéseket, a viták utáni bánkódást, hisz bármennyire kellenek a szócsaták is, összehangoló súrlódások, nem akar senki megbántani senkit, így mindig megbánás a vége, hisz a másiknak talán fájt.
Megtanulni azt, hogy a másiknak melyik reakciója miről szól, az esetenkénti felcsattanásnak mi a háttér oka, az is nagyon fontos. Így ismerjük meg egymást rendesen, derül ki az, hogy mikor kiabál az nem nekem szól, mikor belelovalja magát valamibe akkor nekem szépen, vita nélkül ki kell szállnom belőle, majd utólag megbeszélni, mert akkor, ott nem lehet.
Személyesre állítva: én pont ilyen vagyok, pont magamat látom akkor, mikor felcsattan esetleg, kérlelhetetlen egyes dolgokban, és a tükör nem görbe, nagyon is realisztikus.
Milyen keserédes a felismerés, hogy tényleg így működik, tényleg tükröm a párom, bár hangsúlyozom: nem mindenben. Senki ne higgye el, hogy tökéletes lelki-személyiségbeli másunk az, aki a társunkká válik!

*3.közhely Az élet nem csak móka és kacagás, nem habos torta

      Nem is várjuk ám el az élettől a fentieket, mi, rutinos középkorú egyedek :)
Tudjuk azt, hogy a kapcsolat, annak kialakítása valahol kőkemény munka. Sok agyalás, sok fájdalmas felismerés önmagunkkal kapcsolatban, eddigi hibákkal szembenézés. Hisz amit nem dolgoztunk le, azok visszatérnek, hogy hátha most már elég bölcsekké váltunk, felszabadulhatunk alóluk.
Némelyik alól.

*4.közhely Ismerjük a dörgést, tudjuk mitől döglik.... 
 
      Tudjuk, hogy mi már időnként (ritkááááán, nem ám majdnem minden nap, neeeeeeeem) elfáradunk, nem vágyunk másra csak csendre, nyugira, de miről is beszélek???
A legkisebb gyerekem 4 éves, mikor élhetek majd csendben? 10 év? Azt hiszem inkább 20 körül... Majd a hatvanas éveimben...
És ennyi gyerek mellett, ennyi öröm-móka-kacagás és probléma mellett hamar terroristák leszünk mi is. Tárgyalunk mint a túsztárgyaló, zsarolunk mint a terrorista, mindenki akaratot akar érvényesíteni, meg kell nekik is tanulni. De mi vagyunk a felnőttek, gyakran ráébredünk: pont ilyenek voltunk.
Terrorista tanoncok.

Hogy én mekkora fráziskirálynő vagyok ma!!
Jobb mint a fáziskirálynő... árammal nem játszunk ugye.
Tüskékkel sem.
Megszúrnak.
Mi meg csak hallgathatjuk azt, ahogy kezdődik a bőgés, mintha tüskékkel teletűzdelt talpú (nincs is talpuk..) szarvasok panaszkodnának: AÚÚÚÚÚ!!
Mélyen, elnyújtva, mert bőgnek.
Mintha a hátsó kertben lenne, de van ott még egy ház az erdősávig, ott bőg az, nem a hátsó utcán. De azért nem akarnék arra menni....
Kira indul hajnalban a gimibe, a konyhában ülve hallgatja, és mondja:
- Valahogy félek most az erdő mellett a sötétben sétálni :)
Imi nem érti miért félünk a szarvastól, mikor nem is félünk! Csak egészséges tartással kezeljük, távolságtartással. Nem erdőzünk ha nem muszáj, mármint a mélyére nem hatolunk ilyenkor a dolgoknak. Mert érezni azt a szagot, az átható vadállat-szagot, nappal is félelmetes, főleg egyedül baktatva a fák közt, úgy, hogy a közelben más kétlábú nem nagyon akad.
Remélem érthető: nem aktív félelem ez, nem rettegős, hanem mint írtam: távolságtartás.



5.44 van, kedd reggel, szeptember 2.-a
A reggel átlagos iskola-óvoda reggel.
Kicsik zizegnek, macskáznak, dumálnak, Kevin alszik, Kira elment már. Már talán a faluból is kiment a busz.

Atyám! Iskolás lett a negyedik gyerekem... Gimnazista a legnagyobb...

*5. közhely  De csak ők nőnek, nem én öregszem...

Most már nagyon viháncoltak.
Elzavartam őket a helyükre :)
Nekem kell a lassú ébredés...
Mert nem öregszem :)


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Bárki olyat érez, ami bántja, az az ő hibája!

Én nem moderálok, tegye mindenki önmagával.