2014. szeptember 25., csütörtök

Ingyenturi,azaz vagyon-újrafelosztás

Kinézik a halmot, az az övék. Nem engednek oda mást. Védik, akár az életük árán is....
Zsákok, trolli kocsik, mind tele kincsekkel...
Jön az Úr, a kupac ura. És az egyik nőé is:
- Mé' engetté oda mást?!? Megmondtam vigyázz rá!!!
A más csapatot erősítő turizót nem zavarja, hisz az utca mindenkié, ugyebár.
De a nő, az asszonyállat odacsusszan mellé, előtte nyúlkál, láthatatlanul, csak a rezgések erejével tolja el onnan.
Az illető elmegy.
Nem kell a balhé.
Az úr, aki a kupac és egy nő ura is egyben, odébb megy, számolgatja a pénzét, csend van.
A lecseszett nő zsemlét kínál a másiknak:
- Egyé' te csaj!
- Nem kérek.-szabódik a másik
 - Naaa! Há' egyé' má'!
- Koszos a kezem.
Ezzel leteszi a kezébe nyomott zsemlét a mocskos trolli kocsijára, üveg vizet vesz elő és "kezet mos". Zsepivel megtörli, majd azt eldobja.
A járdára.
A kuka mellette üresen figyel.
De hát lomtalanítás van a mi ucccánkba' elfér még egy zsepike.
Közben a parancsnok visszajön, megnézi asszonya immár tiszta kezét, és zsebéből elővesz egy koszlott kis csomagot.
Előkapirgál egy gyűrűt, szépasszonya kezére húzza, s romantikusan annyit mond:
- Ne! Megérdemled.
A nő nevet, boldog.
Ennyi is elég hozzá...
És az a vagyon, amit összeturiztak.
Való világ van a mi ucccánkba' kérem!


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Bárki olyat érez, ami bántja, az az ő hibája!

Én nem moderálok, tegye mindenki önmagával.