2014. szeptember 10., szerda

Kettős

Olyan témába nyúlok, amihez bevallottan nem sokat értek. Csak a saját tapasztalatom van, így inkább leviszem az egészet laikus szintre.
Ráadásul én azt vallom, az autodidakta és a laikus sokszor teljesen más nézőponttal, másképp látja a nagy egészet, mint a profi.
------------------------------

- Miért vagy ilyen durva, kislányom? Miért nem tudsz olyan lenni mint Jolánka?
- De én nem vagyok.... Jolánka!!!
Anno a szüleim valószínű nem sokat tudtak az asztrológiáról, még nálam is kevesebbet. Nem volt ugyan Jolánka a környezetünkben, de más név biztos volt. Hisz az egyik gyerek ilyen, a másik gyerek olyan.

Henike nem vigyázott a ruhájára, a játékaira, bántotta az ovistársait ha valami atrocitás érte, és néha csak úgy is. Mondjuk gondolom ebben aktívan közrejátszott az, hogy apuka bántotta anyukát, és egy kis szoba-konyhában nem sok titok marad...
Bár Henike nem emlékszik ilyesmire, de az emberi agy elfedi ugye a fájdalmas részeket.
A szülő itt még nem olvas Vekerdyt, Ranschburgot, max  dr. Spockot...
Szép lassan kialakul a kép: Henike hanyag, durva, magyarul valami furcsa élőlény, de nem édi-bédi aranyos kislányka. Pedig milyen aranyos kisbaba volt...
Igazából Henike simán kos, nagy ívben tesz ilyesmire hogy ruházat, játékok, akármik. Az majd később jön, mikor már igényli a szebb cuccokat, de vigyázni még mindig nem tud rá...

Egy jó darabig nem értettem, miért van az, hogy érdekelnek az elvontabb dolgok, az asztrológia, agykontroll, telekinézis, akármi, de valahogy nem igazán hiszem a működést.
Csak hinni akarom, de ott a háttérgondolat: nem hihetem...

Elvégeztem az agykontroll tanfolyamot, alapot és ultrát is, tudom hogy azért  jól működik az, bár ma már csak egy irányadónak tartom, semmiképp nem egy végcélnak, és azt is erősen átgondolandónak tartom, hogy bárki életébe, betegségébe beleszóljunk, belenyúljunk kérés nélkül, de ez már más téma.
Szóval látom hogy szépen működik, de sokszor nem hiszem amit látok, nem hiszem hogy nálam is működik... Érdekes.

Egyszer valaki megmagyarázta.
Kosként mint két lábbal a földön álló, rögtön ítélkező, elutasítom az ilyesmit. Nem kategorikusan, de egyszerűen kirekesztem.Amikor pedig elkap a hév, akkor negatívan nézem a dolgokat, végig viszem a lehető legrosszabbnak a lehetőségét, majd lassan átkapcsolok.
Akkor előjön a szűz aszcendens, lenyugtat, más nézőpontot ad, megmutatja: ha ideges vagy nem látsz rendesen, nyugiban a végeredmény is más lesz.
Mert a szűz elszálltabb, lazább, tágabb a látóköre, és semmiképp nem kizárólag az anyagba ragadva él.

Viaskodik bennem néha eme két jegy, két jellemforma, gondolom a környezetemnek még izgalmasabb lehet... vagy csak simán érthetetlen (hülye?), mert ma ezt mondja és így reagál, holnap pont az ellentettje. Ezt elfogadtam magammal kapcsolatban, de valahogy nem vitt el a logikám odáig, hogy ha én így, akkor más is így lehet. Másokkal kapcsolatban sosem értettem meg (eddig), hogy egyik pillanatban teljesen más mint a következőben, vagy ma ekképp beszél egy dologról, elfogadó, másnap elutasító.
Aki jobban ért hozzá és le is tudja írni, magyarázza el, miképp lehet ezt tudatosan kezelni, tudatosan formálni, szóval irányítani.
Már ha lehet...
Kell?
Vagy csak elfogadni kell?

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Bárki olyat érez, ami bántja, az az ő hibája!

Én nem moderálok, tegye mindenki önmagával.