2014. szeptember 9., kedd

sulis

Anyám megint gyógyüdülésen van, most a Mátrában. Meséli, hogy a mókusok a kezükből esznek, felmásznak a nadrágjukon, bemennek az alsó szinten lévő kórtermekbe, meg ilyenek.
Tegnap néztem az utcai diófán egy mókust, de nem akart a kezemhez jönni. Mások itt még a mókusok is :-)

Szilit még mindig nem köti le túlzottan a suli, ma elkezdünk egy kockás füzetben összeadásokat csinálni. Valamivel ki kell használni az agyát.  Ugyan felkészültem, hogy az első év unalmas lehet majd neki, és max. írni tanul meg, arra kell koncentrálni, de az nem agymunka.
És ő az, akinek ez nem is olyan érdekes.
Például nem tud cipőt kötni.
De megbocsátjuk neki.
Lehet mondtam már, akkor ismétlem amit Imi mondott róla: lehet ő fedezi majd fel az AIDS ellenszerét vagy valami részecskefizikai újdonságot, de egy szöget nem fog beverni soha normálisan.
Egy nem gombos nadrág patentja is kifog rajta...
Érdekes visszagondolni, hogy mikor Kevin kapott egy elromlott gépet, akkor Ő szétszedte, megpróbálta "megjavítani". Szili nem, ő csak nézegette a szerkezetet, csodálta.

Aktív kíváncsisággal szemlélem és várom ezt a tanévet...
Szili is, Kira is, Kevin is érdekes lesz.
Szabolcs harmadikos, ott nincsenek nagy meglepetések.
Oké, bejött az angol, de okos gyerek, megoldja.

Hiába nem hasonlítgatunk, de néha muszáj.
Kevin már középső csoportban egyedül járt oviba, így akarta. legnagyobb bűne annyi volt, hogy néha megállt beszélgetni nénikkel, és késett 10-15 percet.
Szabolcs iskolában kezdte, de első félévben még a nagyokkal járt haza.
Sziliért megyek.
Várom a suli előtt. Az kell neki, minden jel szerint ez a biztonságos számára.
Mert első nap már az volt, hogy azt mondja: egyedül menne haza. Oké, úgyis dolgom van a 60 méterre lévő postán, hazamész, én 10 perc múlva érkezem.
Ebből azt gondoltam, jöhet lassan egyedül.
Tegnap egy utcasarokkal bentebb vártam, megbeszéltük hol leszek. Mint ahogy azt is, hogy ma már nem megyek, otthon a kapuban várom.
De este jelezte, hogy megijedt , nem látott, nem tudta hogy hol vagyok. Legyek a sulinál.
Ott különben is van pad, ne álldogáljak a sarkon, inkább pihenjek.
Aranyos gyerek.... nem akarja hogy elfáradjak :)))
Oké, nem is számítottam egyszerű átmenetre, ő nehezen szakad el a megszokott dolgoktól. Tipikus hosszú-fészeklakó. No és még csak 6 éves, a  többiek 7 évesen mentek suliba.

3 megjegyzés:

  1. Az én kölköm most kezdte 7 és fél évesen ..és egyáltalán nem érett rá ..küzdünk minden egyes nap. Semmi nem érdekli se a betűk se a számok se semmi .Nem csinál leckét nem izgatja ..ő még kisgyerek azt mondja. Basszus a hajam hullik. Viktor színötös ehhez képest és az életben nem kellett "rúgdosnom"...áááááááááááh nem kell nekem több gyerek ha már a másodiknál stroke-ot kapok :D

    VálaszTörlés
  2. Hát erre azt mondom: a tanár oldja meg, keltse fel az érdeklődését, de ebben semmi rosszindulat nincs. Csak annyi, vannak ilyen gyerekek is, de ez nem a te szakmád.
    Az első osztály amúgy sem túl érdekes....

    VálaszTörlés

Bárki olyat érez, ami bántja, az az ő hibája!

Én nem moderálok, tegye mindenki önmagával.