2014. október 9., csütörtök

A város mai varázsa

Bevallom, van valami varázsa...

Pedig utáltam...

Azért akartam csendben, fű és avarillatú faluban lakni, azért akartam elmenni a városból.
Egy balatoni nyaralásból jöttünk haza, két hét volt, jó sok éve már. Akkor, Pestre beérve pofán vágott a zaj, a szag, minden. Mondtam akkor: innen inkább el.
Épp lakás-házkeresőben voltam, így Dél-Pest helyett Pest megyét kezdtem nézegetni a hirdetési újságokban.
A többi már történelem.

De ma reggel elvarázsolt Budapest.
A körút zaja, dudálások, lámpák változása, indul-megáll, gyalogos fut át a piroson, mert nekünk (sem) lehet, emberek sietnek, mindenki fülhallgatózik, telefont bökdös, szóval él a város....
Jó volt, pedig látom ám azt is, ami nem olyan szép benne...
De ma nem arra figyeltem.
Mondjuk életem java részében igyekszem arra összpontosítani, ami jó, de azért bevallom, nem mindig sikerül.
Megint továbbmentem ám egy gondolatsorral. Arra gondoltam mikor szétnéztem és csodásnak láttam mindent a szmogos körúton, hogy ha boldog az ember, akkor olyan mindegy hol is van.

Sokat gondolok arra, mekkora ajándékot kaptam/kaptunk mi, most, életünk második felében. És hogy mennyire más ez a késői/későbbi szerelem, mint kamaszként, fiatalabb felnőttként.
Akkor még nem is gondolsz tán arra, mi lesz ha elrontod. Mert nem is fér még bele az életről alkotott képbe, hogy bármit elronthatunk, elromolhat. Mint ahogy arra sem gondol senki, hogy esetleg évekig nincs más, csak mi magunknak. Hisz szépek és okosak vagyunk, mindig megnéznek, mindig vannak visszajelzések, de bizony benne van a pakliban, hogy mindezek ellenére nem találjuk önmagunk senki másban.
Szerintem ugyanis az egyik alapja a kapcsolatoknak, meglátom-e magam benne, és hogy milyennek látom magam az Ő tükrében. És sok az olyan ismeretség, akár párkapcsolat, akár másfajta, amikor is selejtnek látszunk, rondának, butának, akármilyennek, csak épp semmiképp nem jónak érezzük magunkat.
Ez talán nem az a helyzet, amiben benne kell maradni...

Azt az embert kell mindenkinek megtalálni, akinek el tudja hinni hogy szép, hogy jó és értékes. Hogy minden létező és nem létező hibájával együtt kell annak a másiknak.
Akivel élve minden nemszépet is szépnek tud látni.

--------------------------

A blogon immár nem moderálom a hozzászólásokat, de persze a személyes támadásokat tartalmazó szövegeket továbbra is törlöm. A régi blogomra odatalált valami szexoldalakat reklámozó spammer, ezért moderáltam. De itt nincs, ez a 4 hónap ezt megmutatta, így aki ezért nem írt, hozzászólhat nyugodtan.
Azért írtam a hozzászólások menüpontba, hogy vitázzunk kulturáltan, hogy aki támadni akar, valami normál hangnemben tegye, elsőnek akár kérdezve, meggyőződve a feltételezése helyességéről. Miszerint valamit, akármit így vagy úgy gondolok-e tényleg. No és semmiképp nem érv velem szemben az, hogy bevallottan rossz tanuló voltam, hisz az osztályzatok nem az eszemet mutatják, hanem a tanuláshoz való akkori hozzáállásomat, lázadó énemet.
És ez ma már teljesen lényegtelen. Hisz engem olvasva kiderült már, sem hülye sem kőbunkó nem vagyok.
Az pedig hogy nevet írj a hozzászólás alá, szintén csak arról szól, hogy ha én vállalom magam, akkor a véleményét nyilvánító is megteheti ugyanezt. Hisz ha pl. egy buszon beszélgetve vitázok össze egy idegennel, akkor sem takarom le a fejem egy ronggyal, hogy ne lássanak. Bár nem jellemző a buszos vagy akármilyen vita idegenekkel, de előfordulhatna :)

----------------------------

Nem csak a városnak volt ma varázsos hatása.
Véletlen elkeveredtem ma egy bevásárlóközpontba, ahol "A mozi varázsa" kiállítás van, és az első ami szemem elé került, a híres DeLorean, a Vissza a jövőbe c. filmből.
Bár nem volt nyitva az ajtaja (felfelé nyílik ugye, jó lett volna...), de így is vigyorogva jártam körbe, fotóztam minden oldalról, mozgólépcsőről. Szabolcs nagyon örülni fog szerintem a fotóknak is, jó lenne elhozni megmutatni neki :)




2 megjegyzés:

  1. A helyhez - én falun nőttem fel, mindig is városba vágytam. El innét, ez volt a cég. Nagyvárosba. Nem jött össze. Gyakran jártam a fővárosba, tanulni, dolgozni és egy idő után azt éreztem, véget ért a kötelező, menjünk innen gyorsan el. Aztán lett kisváros, érzés ugyanaz. Menjünk innen haza. A haza most ugyanaz a falu, ahonnét indultam. De most már családostul. És az a fontos, hogy a lélek ide jár haza megpihenni, megnyugodni. Ide vágyik.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Mióta falusi vagyok nem vágytam városba, még rokonoknál aludni is fura volt néhanap. Majd belvárosi Szerelmem lett, gyakran alszom itt, és még ha csendesebb is az utca, akkor is hangosabb mint otthon. De mégis szeretem.
      Nekem az a fura, hogy ide járok feltöltődni, csendben lenni--ugye itt nincs gyerekzsivaj :)
      Azt érzem, minden napra ez már sok lenne, mármint a város.
      Már más vagyok, félig-meddig falusi :)

      Törlés

Bárki olyat érez, ami bántja, az az ő hibája!

Én nem moderálok, tegye mindenki önmagával.