2014. október 21., kedd

Édes Fiaim!



Annyira boldoggá tesz a tudat, hogy vagytok!
Hogy okosak is vagytok, nem csak szépek!
Hisz miként lehetne pont eltalálni a szobám mértani középpontját, ahol a levetett nadrágot, sáros cipőt, egyebet hagyjátok, mint fejlett mértantudással?

Örömmel tölt el a remek memóriátok.
Amivel emlékeztek az ígért rágóra, cukorkára, miegymásra, de arra, hogy orvos után posta, na arra nem. Hisz az csak nekem fontos...

Boldogít még az is, hogy egymás szeretete odáig visz titeket, hogy új szavakat találtok ki a másikra, olyanokat, amilyeneket még senki e bolygón nem hallott!
Így megtudhatom melyiktek a leghülyébb, ki készül aktívan homoszexuálissá válni, és ki az aki olyan ronda, hogy az oroszlán sírva enné meg.
Ellenben mégis örülnék, ha nem, hívnátok egymást köcsögnek, hülyének, meg ilyeneknek. Valahogy nem emlékszem, hogy a szülőszobán ezeket a neveket diktáltam volna...

A szervezőkészségetekről még nem is szóltam.
Mindig remekül átlátjátok, hogy a másik pont jobban és hipergyorsasággal el tudná végezni az adott feladatot, hisz úgyis arra megy. Nem baj hogy előtte felvágott egy rakomány tüzifát vagy elmosogatott, hadd terheljük, bírja az még!

Egészségtudatotok is említést érdemel, hisz remekül felfedezitek a legapróbb bajotokat is, diagnosztizáltok egy perc alatt, vérnyomást és pulzust mértek, és tudjátok: kórotok halálos, iskolába nem való!
Bezzeg ha uszoda, csoki, szánkózás, egyéb móka vár a többiekre! Ó, milyen gyorsan jobban lehet lenni!

Érdekes még számomra, hogy a földre ejtett óriás szeméten átléptek, észrevehetetlen számotokra, mint ahogy porszívózás közben otthagyott méteres dzsuva is, de egy elejtett TicTacot rögvest észrevesztek egyszerre hárman, és pöpec módon összevesztek rajta!
Én pedig oszthatnám el, patikamérlegen, nehogy valaki többet kapjon, de nem!
Inkább rohadék vagyok, és kidobom a wc-be...

Így tovább Drágáim, de azért elmondom még, imádlak Titeket!

1 megjegyzés:

Bárki olyat érez, ami bántja, az az ő hibája!

Én nem moderálok, tegye mindenki önmagával.