2014. október 14., kedd

Megértés

Ülök itt reggel, megnézem a régi Diliházam, mert ha jól sejtem lassan 4 éves.
Igen, jól sejtem, november elején lesz 4 éves.
2010. november.
Akkor már pár hónapja gondolkodtam azon, hogy kéne egy hely, ahol leírhatom amit gondolok, érzek. Cenzúra nélkül, ahogy jön.
Majd egy nap, blogot olvasva odakattintottam, hogy "blog létrehozása"...
Nézem tovább a régi blogot, és megint meglepődöm, mennyi idióta, perverz érdekes keresőkifejezés juttatott el ide embereket.
Írtam pelenkákról sokat, így a "pelenkás lányok"-at szerető fetisiszta is idetalál, de mivel gyerekekről is írtam, akik fürdeni is szoktak, így a "meztelen gyerekek", "pucér fürdés", de érdekes módon a "3 gyerek seggjuka", így "j"-vel, na ez is valamiért idehozta azt, aki erre bukik.
Sosem írtam a gyerekeim ilyetén testrészeiről... max a kezük, lábuk, szemük van megemlítve esetenként. Vagy más vállalható rész.
Na mindegy, ezen sem kattogunk.

Szörfözgetek még egy kicsit, előjön a Megértés táblázata c. könyv ajánlója.
Ó, igen!
Jó lenne elolvasni.
Majd gondolkodom tovább.
Persze az négyezres ára még nem is riasztana el annyira, hisz egy átlag könyv ennyibe kerül.
De vajon tényleg meg akarok megint érteni valamit?
Hogy utána csak álljak mint a vett malac (ja, már megint ez), és nézzek ki a karámomból, ahonnan nincs menekvés?
A karám alatt az átlagemberi életem kereteit értem....

Tudom, hülyeség az egész.
Vannak kihagyhatatlan könyvek, beléjük kell fektetni és kész.
Pénzt is, időt is, és a bizalmunkat is.
Mindenképp.
Például itt van az Anasztázia sorozat is, amit ezer meg egy éve elolvasnék.
De...
Persze, mindig az a fránya "de".
Én nagyon nem szeretek gépen olvasni. A megvételig még nem jutottam el, pedig tudom, el kéne kezdeni.
Nem nagy dolog.
Akkor sem, ha 8 kötet. Kettesével már megvehettem volna.
Peeeersze!! Volna, volna, volna...

Meg RAM is kéne a gépbe!
Mert olyan rohadt lassú, hogy egyes vélemények szerint, csoda hogy azzal az 512 megával egyáltalán betölt a böngésző!
Képzeljétek, nézem most reggel a régi blogot, és jönnek a hibaüzenetek: A **** nem válaszol, várjunk, vagy zárjuk be? Lehetőségek:
bezár, vár, mégsem
És a kis kocka, amit MINDIG kipipálok: ne kérdezze többet, hanem várjon!
Minek teszi fel a kérdést, ha nem jegyzi meg a választ???
Ha egyszer ne kérdezze többet, akkor ne is kérdezze!!
Sebaj, mert ez a kérdező ablak is lefagyott, restart után megoldottam.
Ezt is.
Nem is értem, mit problémázok ilyen RAM-okon, meg egyebeken! Olyan amilyen, menjünk inkább gesztenyét szedni, dolgozni, főzni, akármi!
Minek nekem régi blogot olvasni, mikor a blogspot annyi google hirdetést dob fel, hogy csoda ha 2 perc alatt betölt!
De hagyjuk is ezt a kva szórakoztató netet meg blogspotot...

Elhagyta már párszor a számat a "problémahalmaz" kifejezés önmagammal kapcsolatban.
Miszerint csoda, ha kellek valakinek, hisz én csak egy túlsúlyos, ötgyerekes problémahalmaz vagyok, stb.
De rég rájöttem már, ez nem igaz!
A gyerekek nem hátránytényezők, a túlsúly az ízlés kérdése, a problémáim pedig általánosak.
Azaz ilyen jellegűek mindenkinek vannak.
Hó végi problémák, időnként kiabálunk-problémák, néha csak nézünk ki a fejünkből értelmetlenül-problémák, néha pedig sokat beszélünk-problémák, és a többi ilyesmi.
Például túlmagyarázok.
Sokat agyalok.
Blablabla....
Nem vagyok kirívó.
Ez a lényeg.
A másik pont ilyen, nem csak a párom, hanem a többi másik ember.
Mind.
Mindenkinek másfajta problémái vannak, de senki sem problémamentes.
Van akinek szépen indult minden, majd a nagy törődéstől, amit a szülők adtak, nihillé vált, és manapság egy penészes félszuterénben tengeti az életét, lerongyolódva, munka nélkül, pedig minden adott volt.

Van aki.... ja, sokféle van.
Nekünk pedig nem abból kell(ene) erőt meríteni, hogy másnak rosszabb, de valljuk be, kis hamis biztonságérzetet azért ad ez.
Ránézek a szebbre, a soványabbra, a magasabbra, és már nem irigylek senkit semmiért.
Mert tudom, mindenkinek az jut, amivel tud mit kezdeni.
Annyit értünk és látunk meg a világból, amivel tudunk élni.
Annyit is kapunk, amire elég érettek vagyunk.
Na és azt, amit megengedünk magunknak....
Ez talán az egyik legfontosabb!

Ha karmikusan nézem:
Ezt választottam, ezt a családot, ezeket a gyerekeket, ezt a lakhelyet, ezeket az időközi változásokat, amik voltak, vannak, lesznek is, szép számmal.
Mert a világon és az életben egy dolog állandó, a változás.
Semmi más.
De tényleg.
Mindig minden megváltozik, fejlődik, alakul.
Ha mi, akkor azt el kell fogadni, nem a régi Henit-Julit-Marit visszasírni, szidni, irigyelni, mert az akkor volt, és a fejlődés ide hozott, a mostani énünkbe.
Írtam erről régebben, hogy milyen rossz érzés, ha olyan emberrel találkozok évek elteltével, aki semmit nem változott, a problémái ugyanazok, és nem ismeri fel, hogy megrekedt egy leckénél, élet-tananyagnál.

A világ alakulásával pedig együtt kell haladni, tanulni folyamatosan, hisz ez is lényeges.
Hogy ne rekedjünk meg egy-egy régi korban, világban, ami már csak a történelemkönyvekben létezik. Például a régi nagy Magyarország.
Kislányom előjött vele, hogy tanulták, x év után semmissé válik az akkor hozott változás. Kíváncsi arra, hogy visszakapja-e az ország azokat a részeket.
Én mint nem-történelemtanár elmondtam, hogy szerintem nem.
Szerintem határok a fejekben és a térképeken vannak, gyakorlatilag ember él mindenhol, csak másképp beszélünk, mást eszünk, de emberek vagyunk mind.
Na és nem utolsó szempont, ha mégis visszaállítanák a határokat, abból egy óriási európai háború lenne.
Szerintem.
Így aztán ezt a változást is el kell fogadni, rég volt, semmi nem változtatta meg, a II. vh.-s törekvések sem.

Ma ez a régi bejegyzésem ihletett, és persze a lassú gépem...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Bárki olyat érez, ami bántja, az az ő hibája!

Én nem moderálok, tegye mindenki önmagával.