2014. október 12., vasárnap

Mit is?

Vasárnap van.
Csendélet innen a konyhából nézve:
Kávézom. Most itt kint, mert a szobám foglalt.
Nem, most nem Szulejmán alszik még, hanem a Keresztanyám. Szulejmán-Iván a szülői házban hétvégézik, most szalmáskodom a hétvégén :-)
Szabolcs csendben telefonozik, Szili a tegnap kapott Lego katalógusból magyaráz nekem.
A kávém a tegnapi tányérok közt álldogálva lassan elhűl, de ez a lassú kávéivási szokásom miatt mindig így alakul a végére.
Mellettem a padon László, az alapmacska, néha megvetően rám néz, és elfordul.
Nem túl szociális.

Minden gyermekes családban rengeteg a plüss figura. Ezek a kis édes bigyók (sz*rok) remekül továbbadhatóak ha a környéken gyermekáldásról hallunk, ne minket boldogítsanak tovább.
Nem is értem, hogy lehet még mindig eladni ilyeneket...
Mert gondolhatjátok, volt pár gyermekáldás nálam, mennyi plüss van...
Igen.
Rohadt sok...
Három banános karton tele, a szekrény tetején, nagy zsák a játékok közt.
Azt hiszem ma selejtezés lesz...
Mindez az óriási Bambiról jutott eszembe, aki a konyhapadon fekszik hetek óta. Aranyos, de kva sok helyet foglal, és senkit nem érdekel.
Kell valakinek? Vihető.
Sok más plüssel együtt...
Kirakhatnám a szelektív kuka mellé is, nem maradna sokáig. Mint a másfél éve leégett tévé, ami másnap reggelre el is tűnt. Vagy a ruhászsák, amiben az egyik 3 évesre való, ezer éves pufimellényt egy helyi 25 év körüli figurán láttam viszont... Legalább kellett valakinek.

Egyik nap, tévéműsor lapozgatás közben jött elő mindig Maricruz. Ezen mindig felröhögtünk, milyen idióta név.. Nos, így lett Imiből Szulejmán, belőlem Maricruz.
Játszottunk a nevekkel, pl.: Molnár Szulejmánné szül. Paroda Maricruz...hmmmm.... Jól hangzik, ugye?
Mi jókat röhögtünk, ez a lényeg.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Bárki olyat érez, ami bántja, az az ő hibája!

Én nem moderálok, tegye mindenki önmagával.