2014. október 5., vasárnap

Szép a világ

A múlt heti spontán szabadtéri tűzrakás-maradék szalonna-sütés után rákattantak a gyerekek a tűzrakósdi-szalonnasütősdire, így ezen a héten is ez kellett hogy legyen. Ősszel, nyár már sehol, egész nap az eget lesték, nem zavarja-e meg eső a bulit.
Jöttek a fekete felhők, aggodalom a köbön. Majd elmentek, pár csepp esőt hagyva, így megnyugodtak. Már pakolták volna a tűzrakó helyre a gyújtóst, de hát messze még a délután, bármi lehet, inkább majd előtte 10 perccel...
- De hát fehér az ég, nincs felhő.
- Oké fiam, akkor hol a Nap? Nem süt...
De végül csak kisütött, lehetett pakolni, gyújtani. A csillagok feljövetelét ugyan nem vártuk meg, de jól szórakoztunk.
Sült a szalonna, falatoztak a gyerekek, kutyák.
Később a két végig résztvevő nagyobb fiú már behúzódott a házba, mi "Ivánommal" még kint melegedtünk a tűznél, halkan beszélgettünk, igazán meghitten. Most a macskabagoly sem huhogott bele az éterbe, minden zavartalan volt.
Később befűtöttem a szobában is, lobogott a láng a kandallóban, én Olga, szerelmemmel Ivánnal immár a benti tűzfénynél lomantitáztunk, ahogy Lívi mondja...
Aki azt is mondja nekem, hogy:
- A Mamát azért szeretem jobban mint téged, mert öreg, és téged tovább szerethetlek.
Aztán olyat is a négy és fél évének minden tudásával és tapasztalatával:
- Olyan jó élni anya...

Vasárnap este van, Iván megint elment, integettünk egymásnak míg a vonat el nem tűnt a kanyarban...
Megbeszéltük, utazás alatt nem telefonozunk, Ő nézelődik, én otthon teszek-veszek. Majd lett téma, csörrent a telefon, kétszer, háromszor, majd le sem tettük már, mert olyan volt az a téma...
Hosszabb hangvételű.
Beszélgettünk, nevettünk, komolykodtunk, mikor merre szaladtak a szavak.
Ez az új Heni-világ...
Remek hétvégék mikor sok-sok óra van együtt, remek hétköznapok, mikor sok-sok munkás órába csempészhetünk pár telefon-percet, este, már otthon kicsit többet.

Mert olyan jó élni!!
Az életünk csupa felfedezés!
És immár tapasztalatból, bátran állíthatom, hogy a megismerkedés nem az első x hétben/hónapban zajlik le, hisz az ember mindig alakul, az élet változik, annyi minden történik, annyi változás zajlik bennünk és rajtunk kívül is, hogy mindig ismerkedünk...
Magunkkal is...
Ezt mi például alaposan kiélvezzük.
Mindent jó alaposan megbeszélünk, van hogy kiabálva kommunikálunk mint jóféle mediterrán páros, van hogy csendben visszahúzódva, halkan társalgunk.
Mikor melyik énünk van előtérben. A a két tüzes alapjegy vagy a víz-levegő aszcendenseink :)
Vagy egyikünk így, másikunk úgy.

Ez az egész akkor is csupa öröm és boldogság, ha benne vannak a mindennapok, a rutinszerű dolgok, fáradt, szótlan, esetleg rosszkedvű percek. Ezek mind a létünk részei, elférnek.
Megbeszéltük, hogy a mi kapcsolatunkban nincsenek kompromisszumok.
Azaz nincs olyan egyikünknél sem, amit a másik elfogad, mert belefér, mert szeret, de igazából nem jó.
Nincs ilyen.
Nem azért mert eldöntöttük, neeem!
Ez nem döntés, hanem észrevétel :)
Ami van, azt szeretem, mert AZ a jó.
Mert az övé.
Nem emberszeleteket akartam, nem életszeletekre vágytam valakivel, hanem pont ERRE.
Teljességre, egészre,  megalkuvásmentes életre, lelki kötődésre, megértésre és szerelemre.
Olyan álom ez, amit egy angyal álmodik....
Egy olyan angyal, aki szereti az életet.
Mint Lívia.

Kira lakosztály elkészült, ajtót szigeteltük (nagyjából), ennek munkálataiba a gyerekek is besegítettek.
Pöpec csavarbehajtó mind :)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Bárki olyat érez, ami bántja, az az ő hibája!

Én nem moderálok, tegye mindenki önmagával.