2014. október 28., kedd

Úgy gondolom...

Van az, mikor elsőre tetszik valami, vagy valakinek a stílusa.
Valami kis közösséget érzek, mert emberi hangon szólal meg.
Illetve az enyémen, vagy ahhoz hasonlón.
Majd tovább beszélgetve kiderül, a közös hang nem létezik, mert amit annak hittem, csak egy oldalamat fogta meg, de nekem több van.
Belőle pedig semmi mást nem látok, csak azt az egyet.
Többször találkoztam a jelenséggel, és az illető embereket nem is vádolnám semmiképp kevés-oldalúsággal, inkább annyi történt csak, hogy az adott életszakaszban arra a tulajdonságomra kellett figyelnem, dolgoznom vele, amit abban a másikban megláttam.
Amit kizárólagosan mutatott.

Sok esetben nem értettem, igazából ma sem értem, hogyha valakinek valahol nem jó, miért nem megy el onnan?
Persze a dolgok ez esetben semmiképp nem fekete-fehérek. Jártam hasonló cipőben, tudom: sok mindenen múlnak a dolgok.
Jelen esetben azt nem értem, hogyha zavar a sok köcsög a tévében, akkor miért nézi az illető?
Ha ideges lesz a napilapok híreitől, híradótól, miért nem hagyja abba az ilyesfajta infók bevitelét?
No és ha a panaszkodó körül mindenki rossz, akkor ugye mindenképp magában kell(ene) a problémát keresni, igaz?

Ha a világnak egy szeletét látom, akkor azt hihetem, az összes szelet ilyen.
Megint csak ahhoz az íróhoz nyúlnék, akinek a könyvei kissé szét vannak már olvasva nálam.
Duncan Shelley írja a Leszboszi cápában:
"Ha csak egyfajta embertípussal találkozol egész életedben, akkor meg fogsz őrülni, ezt garantálom neked. Nem az a lényeg, hogy kevés emberrel találkozz, hanem az, hogy csak egyetlen embertípussal. És ha ezt megteszed, azt fogod hinni, hogy mindenkinek ugyanolyan az értékrendje, mint neked, hogy mindenki mindent ugyanúgy lát, mint te, hogy mindenki ugyanarra vágyik, amire te vágysz, és ugyanannyira, mint te."

Talán ha mindenkit ugyanolyannak látok, akkor valószínű nem ők ugyanolyanok, hanem én vonzok egyfajta embertípust az életembe. Talán nem is látok meg másfajtát, mert erre van állva az agyam.
Ez az én kis véleményem.

Még egy példa az érthetőség kedvéért, ugyanabból a regényből:

- Ismertem egy öreg rókát a Cégnél, akinek az volt a feladata, hogy évtizedekre visszamenően átnézze a német- és orosz nyelvű újságokat, és bizonyos nevek után kutasson bennük. Ezt hívják nyílt hírszerzésnek, mivel a források mindegyike legálisan bárki által hozzáférhető. Akkoriban még nem volt igazán kiépítve a számítógépes rendszer, és az illetőnek a szó fizikai értelmében, újságok tízezreit kellett átnyálaznia. A fickó, amikor elkezdte a munkát, naponta száz-kétszáz oldalt tudott csak elolvasni. Két hónappal később már annyira belejött,hogy naponta nyolcezer oldalt nézett át. Nyolcezer oldalt egy nap alatt, normál  hosszúságú munkaidőben! Már nem kellett elolvasnia semmit, elég volt csak ránéznie egy oldalra, és azonnal meglátta azokat a szavakat, amiket keresett. Csak rutin kérdése, értitek? El lehet jutni odáig, hogy csak vettek egy pillantást egy tömegre, és nagyjából azonnal rájöttök, hogy kik vannak együtt, kiknek azonos a céljuk

Ismertem megkeseredett, mindenben, mindenkiben rosszat látókat, és még mindig azt mondom, hogy a környezetünk egyfajta tükör. Amit meglátunk belőlük, azt magunkból látjuk.

Ismertem egy lányt aki azt mondta: "úgyis hűtlen minden férfi, de azt azért elvárom, ne a saját ágyunkban csinálja". Ebben hitt, és csak amiatt rúgta ki a pasikat, ha ezt nem tartották be. Magyarul ha hazavitték a "szennyest". Nem is volt hozzá hűséges soha senki, hisz nem volt ez az alap elvárás. Ezt a típust vonzotta. Hogy miért, annak megállapítása nem tisztem.
De a vonzás törvénye szépen működött nála is, mint mindenkinél.

Ha rááll az agyunk egy szóra, színre, akkor mindenhol észrevesszük.
Ha egy embertípusra, akkor azt vonzzuk.
Ha egy viselkedés módozatra, akkor észrevesszük mindenkiben.


De persze lehet ezekre nemet is mondani, mert hogy még több ezo-közhellyel éljek: a választás szabadsága adott, a szabad akarata mindenkinek megvan!
De szintén tapasztalatból mondom: tudom hogy a gondolatainkat nehéz átállítani, nem könnyű átkódolni a bevésődött hiedelmeket, de azt hiszem csak el kell ezeket kezdeni.
Én így gondolom.















2 megjegyzés:

  1. Van benne igazság...
    De tudod annak is sok oldala van..Na meg, ha nem jó valahol el lehet menni..Igaz..De a gondolattól az elhatározásig, majd a valós tettig mindig eltelik bizonyos idő... Én már túl vagyok a gondolattól, érik az elhatározás, még hátra van a valós tett. :) de meglesz,még mielőtt belebetegszek.... :)

    VálaszTörlés
  2. Igen, írom is: nem fekete-fehér ez a dolog sem. Azaz sok mindenen múlnak a dolgok.
    Sokat számít, ha a terv megvan, ha az elhatározás megérett.
    Ahogy nálad is :)

    VálaszTörlés

Bárki olyat érez, ami bántja, az az ő hibája!

Én nem moderálok, tegye mindenki önmagával.