2014. november 30., vasárnap

dicsekvés


Volt egy főnököm, folyton arról beszélt, mennyi pénze van.
Illetve ennek látható hatásait emlegette állandóan.
Milyen CD-ket vett (akkoriban kezdtük a kazettákat lecserélgetni), milyen jó is a légkondis kocsi, merre mennek nyaralni, stb.
Nála egyértelmű volt, nem beszélget, hanem megmutatja, elmeséli, neki mije van, ami nekem vagy más dolgozónak szerinte sosem lesz.
Oké, most sincs légkondis kocsim (légkondi-mentes sincs), és szuper utazásokra sem járok,  de boldog vagyok, hisz nem ezeken múlik.

Miért dicsekszünk?
Dicsekvés az, ha elmesélem, nekem miért jó?
Azt hiszem ez esetenként változó megítélésű, és mindenképp az adáson múlik.
Azaz hogy milyen szándékkal mesélem el amit elmesélek, és a szándék mellett milyen a tálalás.
Persze megint a kapcsolattal fogok példaként jönni... :)

Sok mindenen múlik.
Sok minden és mégis olyan megfoghatatlanul kevés az a dolog, ami összehoz két embert.
A keveset úgy értem, hogy keveset tudunk róla.
De mégis sok apró történés az, aminek létrejötte kell ahhoz, hogy minden egyben legyen két ember találkozásához.
Ott volt az életemben júniusban a koncert.
Az Iron Maiden.
Azt hiszem nem meséltem el milyen volt.
Jó.
De ebbe az életembe már nem kell.
Ez a múlt egy kimaradt élménye volt, napjaink datálásával.
Jó volt, de már nem az én világom.
Nem mennék újra (Metallicára igen...).
Azóta sem hallgattam Maident, pedig koncertek után pár hétig kizárólag azt hallgatom :)

Viszont nem bántam meg, egy percét sem, egy ráköltött forintot sem, mert azt hiszem más jelentősége volt.
Előtte kettő nappal ismertem meg Imit a neten, aznap beszéltünk először telefonon, és a koncert utáni hazaútra datálom a szerelemre lobbanásomat, mikor chatelve beszélgettünk.
Annak a koncertnek szerintem az volt a jelentősége, hogy adott időben, adott helyen kellett lennem, egy bizonyos esemény létrejöttéhez.
Biztos vannak kérdéses pontok az elképzelésemben, de nekem tiszta.
Ez volt az a pont, amikor az utunk végleg összenyílt, közös lett.

Dicsekszem vele?
Kérkedek a kapcsolatommal?
Nem.
Rossz értelemben semmiképp.
Mesélek róla, mert ennek a dicsekvésnek, mesélésnek az a lényege, hogy ismeretlen terepen járva új élmények érnek, ezekről szólok ahhoz, aki elolvas.
De nem kérkedek, nem azért mesélem, mert nekem már megvan, ugyan!
Pontosan tudjuk, mennyire törékeny virág egy szerelem, milyen kevés kell ahhoz hogy létrejöjjön, és pont ennyire kevés kell ahhoz, hogy megszakadjon!
Új élmények érnek, abszolút szűz utakon járunk együtt, sok minden miatt.
Ez roppant érdekes, ettől a világ is érdekesebb, és talán mást is érdekel, milyen egy ilyen szerelem 40 fölött.
Milyen a szerelem, a kapcsolat, új családot alkotva olyan módon, hogy van már benne eleve 5 gyerek.
Milyen a repkedős szerelem úgy, hogy nem csak a másnapi matekdolgozat és a továbbtanulás az egyetlen felelősségem, hanem több más ember élete is.

Nem vagyok irigy.
Nem érdekel, hogy másnak másból van több, mint nekem, legyen ez pénz vagy bármi.
Semmilyen tulajdon, birtokolható dolog nem oka a boldogságnak, vagy boldogtalanságnak.
Ez a kihelyezésen múlik.
Ki hová helyezi a boldogságát?
Mikor kezdi boldognak vagy boldogtalannak önmagát?
Ez talán a napi hangulaton is múlik.
Jól van, minden mindig más ok miatt jön vagy nem jön össze... változó.
De hát a világban pont ez az egyetlen állandó dolog.
A változás....
De én nem vagyok irigy.
Van akinek többje vagy kevesebbje van, de nekem az enyém, az én tulajdonom, és a hozzám tartozó nem-tulajdonom pont így jó, ahogy van.
Az utóbbi hónapok sok mindenre megtanítottak, gyanús hogy az Imivel kapott leckéknek még nincs ám vége, amitől kifejezetten boldog vagyok.
Tudjátok: akkor is, ha időnként sok könnyel jár ez a tanulás, mindkettőnknek...

Megteszünk mindent amit tudunk...
...de nem minden dolog jön össze csak ennyitől...
Más pedig szinte semmit nem tesz, mégis megkap mindent.
Okok, amiket nem ismerünk, csak sejtéseink lehetnek, de semmi fix.
Ettől még megyünk, haladunk, legfeljebb más célokat tűzünk ki, másképp állunk az eredetihez, hátha másként majd összejön.
Sosem szabad elfelejteni, hogy mindenkinek más a sorsa, ami nekem így jön össze, az másnak másképp fog.
Vagy sehogy.
Mi lehettünk marhára és kivételesen szerencsések a társkeresésben, másnak nem így fog majd sikerülni.
Nem adhatok semmilyen tanácsot, nem is kérhetek, mert soha senki nem tudhatja, nekem mi van megírva.
  ...megteszünk mindent, amit tudunk.
Amit a megérzéseink diktálnak.
Amit a világ diktál.
Amit a barátnő/barát diktál.
Ki mire hallgat...
Látjuk azt, hogy neki összejött, neki van olyan amire vágyom, akkor nekem miért nem?
Sajnálhatom azt, aki csak ábrándozik arról, olyanról, amit én kaptam, és talán arra gondolok: másképp kéne csinálnia, és sikerülhetne.
De nincsenek ilyen szabályok.
Talán sajnos.
De biztos sajnálatos dolog ez?
Milyen lenne, ha meg lenne írva, hogy ha ezt teszed, ez lesz a tiéd, ha azt teszed, akkor az?
Lehet nem ugyanazok a vágyaink és céljaink, de az élet nem is egy videojáték.
Nem kapunk fix pontokat és útmutatókat x időszakonként, vagy fix helyeken.

Én szeretem a világ kiszámíthatatlanságát, a precízen szabályos, mégis átláthatatlan életet.

A szerepem az életedben az, hogy olvasd el amit írok.
A szerepem a gyerekeim életében az élet és ételadó anyáé.
A házam életében, hogy benne élek.
Tanulsz tőlem, tanulok tőled, tanulok tőle.
Van akinek jó példa vagyok, van akinek rossz.

Egy ember, rengeteg-sok szerep.
Nekem Ő egy csodásan összerakott, jóképű és vicces férfi (emellett még estig-reggelig sorolhatnám mi mindent látok benne), másnak pedig átlag.
Vagy másnak Ő nem is annyira humoros.
Vagy csak egy kolléga, csak egy szomszéd a sok közül, csak egy vevő a boltban, és a többi.
Milyennek látom, az az érzéseimen is múlik.
A napi hangulatomon, amit befolyásol sok minden.
De azt hiszem ebben a lényeg, a hangulat kérdésben, hogy mennyire vagyok egyben.
Ahhoz mérten dolgozom fel a rosszat, és tartom fent a jót.

Dicsekszem-e a boldogságommal?
Nem.
Képzeljétek, ha sétálok a bolt felé, és szóba elegyedek valakivel, nem hozom fel :)
Fura is lenne.
De azt hiszem ez látszik.
Mármint a boldogság.
Az anyagi gazdagság pedig nem.
Azaz a jelei nem egyértelműek.
Mert egyszer kell csak drága kocsit venni, fullos házba költözni, onnan kezdve lehetsz akár templom egere is, már nem azt gondolják rólad.
Akiket ez érdekel.
Tehát a gazdag főnök dicsekvése inkább arról szólt: "Vedd észre ami nem látható, mert úgy érzem ettől vagyok valaki. Ha nem veszel észre, nem ismersz el, nem irigyel elég ember, akkor talán eltűnök."
Dicsekszik, mert bármennyije van, kevésnek érzi.
Önmagát.
Ennyi.
a világ és az irigység súlya

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Bárki olyat érez, ami bántja, az az ő hibája!

Én nem moderálok, tegye mindenki önmagával.