2014. november 19., szerda

Időtényező

Nem sok olyan bejegyzés van, mikor a cím az első amit leírok...Teregetek, közben jár az agyam. Ma szerda van. Egy hete jöttem haza. Ki voltam kicsit borulva, mert előreláthatólag holnaputánig, 9 napig nem találkoztunk volna. Másképp alakult. Ami jóóóóó!! De ha nem így lett volna, az idő akkor is eltelne. Megélném a pénteket is, hisz többet bírunk mint hinnénk...

Várunk valamit.
Mindig.
Ma a holnapot, télen a nyarat, kedden a pénteket, a munkaidő végét, a gyerekkor végét, a pelenkás kor végét, akármit, de várunk.
A következő pillanat eljön.
Azt már írtam nemrég, a holnap mindig eljön.
Az idő sosem áll meg.
Hisz nem is létezik... csak egy láthatatlan eszköz....

Most itt vagyunk, november van.
Sőt, mindjárt vége.
Kevin hétvégén 13 éves lesz.
Mikor született, akkor kezdett esni a hó.
November 23.-án, 2001-ben.
Számít az a hó?
Ma már nem.
Akkor kérdéses volt a hazajutás, mert nyári gumi volt az autónkon...
Az épp józan de alkesz szomszéd vitt haza, aminek minden pillanatát utáltam, mert hát nem bírom a piásokat, józan pillanataikban sem... nagyon nem. Le sem tagadhatnám...
Atyám, ha belegondolok, ki voltam akkor, 13 éve... azt hiszem 7 évente nem csak a sejtjeink cserélődnek.. Életünk során legalább annyiszor váltunk személyiségszeletet, mint sejteket...


Mikor elkezdődött a szerelmünk, Ő kiszámolta: január elsején már 7 hónaposak leszünk együtt.
Nagyon távolinak tűnt.
Hisz még 2 hetes sem volt a kapcsolat....
Holott tudom ám, csak nem mindig hiszem el, hogy az idő bizony gyorsan megy.
Most volt szeptember, és lassan félév a suliban.
Lassan átlépjük az óév határát, felpörögnek az események, farsang, szülinapom, húsvét, majd itt a tanév vége.

Azt hiszem nem is számít mindez.
Az a lényeg, mi történik, miként élem majd meg?
Mit fogok tanulni abból, ami történik velem és a szeretteimmel?

Egy nap mindenképp 24 óra.
Egy hét mindenképp 7 nap.
Ezek adottak.
Ha csak nézek magam elé, üresre pucolt tudattal, akkor semmi nincs benne.
Ha csak robotként teszem a dolgom, semmi változással a nagy rutinban, akkor sincs semmi.
És azt mondom, még az sem kell, hogy feltétlen történjen valami "kint".
Nem fog mindig történni...
Vannak üres percek, órák, amikor csak lélegezve létezünk, minden egyéb értelmes történés nélkül.
De a befordulás mindig valami újnak a kezdete.
Persze egészséges tudat esetében.
Nem a depiről beszélek.
Igazából nem is tudom miről beszélek.
Megint...

De visszatérek a témához.
Van amikor kint történés van, zajlik az élet, de bent csak üvölt a magányos csend, mert bent, a lényegben, na ott nem történik semmi!
Kint kiabál a hangszál, mindig úton a láb, de bent?
Néma csend....
Esetleg csak kérdések, s nincs aki válaszoljon...

Ki mondhatja meg, hogyan éljek?
Mit tegyek?
Még az sem teheti (tehetné), akitől tanácsot kérek.

Az idő megy.
És csak az eltelt idő mondhatja meg, történt-e valami benne.
Sok okos gondolat kering ám mindenfelé, eldobsz egy követ, tuti eltalálsz egyet....
De az, hogy a sötétség és a csend barát, hisz abban fejlődik a bébi, a mag, minden, na ez a gondolat tetszik.

Igen, durvagyorsan megy az idő.
Annyi minden történik, hogy sokszor fel sem eszmélünk, mennyi eltelt már!
Néha számolgatunk, számot vetünk, s szinte fáj belegondolni abba, hogy vajon mennyi veszett el?
Sok mindent bánhatnék, főleg olyasmiket, ami nemi s időtényező, hanem "miért hagytam" tényező.
De utólag már mit lehet tenni?
A ma eltelik, holnap már nem számít, mégsem lehet minden napnak minden percét aktívan megélni.
Semmiképp nem az aktivitás számít!

Nagyjából mindig tudom, mi történik majd a következő napokban, azaz mi a feladat amit el kell végeznem, ki hová megy, ki mikor jön. De mindig van előre be nem tervezett dolog ami jön, mintha hívnánk, pedig nem, és van olyasmi, ami minden terv és szervezés ellenére sosem történik meg.
Azt hiszem ha megyünk a fejünk után, az érzéseink után, akkor jól ki lehet használni az időt, mert ha elfogadjuk ezt, akkor úgyis felmerül az új út lehetősége, a be nem tervezett dolog, ami hoz valamit, és a többi.
Ehhez csak tenni kell amit diktál a... mi?
Nem tudom.
Csak menni kell.




1 megjegyzés:

Bárki olyat érez, ami bántja, az az ő hibája!

Én nem moderálok, tegye mindenki önmagával.