2014. november 4., kedd

Over

Minden úgy lesz, ahogy lennie kell.

Erősödik bennem egy gondolat: abbahagyom ezt a blogot.
Nem látok indokot amellett, hogy folytassam.
Talán egyszer majd valahol máshol, másképp.

A világ szép részét akarom látni.
Most sokszor nem ezt látom meg.
Illetve ezt nem állítanám teljes mellszélességgel, mert ez nálam egészséges szinten van.
Ugyanis mindenben meglátom az ellenoldalt is, a rosszban a jót, most konkrétan erről van szó...

Rengeteget változott az életem, és nem csak az utóbbi 5 hónapban...
Változtam én is, és fogok is.
Tisztán akarok gondolkodni, időt szánni sok mindenre, amire ennyi gyerek és munka mellett nem sok jut: magamra.
Arra, ami belül van.
És ehhez kell most az, hogy egy pillanatig ne jusson eszembe, hogy más erről mit gondolna? Mit szólnának ha látnák, tudnák?
Bár semmit nem tudok az eddigiekről sem, hisz ez nem egy beszélgetős blog...

Valaha ez a blog egy feszültséglevezető felület volt.
Mostanság sokszor szól a szerelemről, ami egy csodás dolog. De már nem akarok nyilvánosan írni róla, s Róla.
A csak gyerekek blogolás nem az én világom.
Mondjatok valamit, mit kaptatok itt, ami máshol nincs?

5 megjegyzés:

  1. Azt a fajta szókimondást, ami máshol még élőszóban is elég ritka. Olyan véleményt, amin elgondolkodtam, mert néha annyira más volt, mint az enyém, hogy elképedtem.. aztán elgondolkodtam, és kiderült, hogy igen, úgy is lehet. Sajnálom, hogy nem sikerült annyiszor "beszélgetnünk", amennyiszer gondolatban megtettem, és sajnálnám, ha abbahagynád most, amikor azt is megtudhatjuk, hogyan is fogod megélni a boldogság-pillanatokat.

    VálaszTörlés
  2. Sajnálnám, ha befejeznéd a blogodat, de meg is érteném. Mindig is szerettem olvasni a gondolataidat, rengetegszer gondoltam őket tovább, fejben, magamban és ez jó. Kellenek olyan dolgok is az ember életében, amelyek gondolkodásra serkentik.
    Szeretem azt, ahogy te látod a világot. Nekem ez a látásmód nagyon közeli és hiszem, hogy nem csak én vagyok így ezzel.

    VálaszTörlés
  3. Neeeee.... :((( Na jó, ilyet nem illik mondani, mert tiszteletben tartom a döntésed, bármi is legyen, de én nem örülnék, ha abbahagynád az írást, mert imádom a bölcs, önkritikus, vidám, pozitív, nyitott gondolataidat, és rengeteget tanulok tőled. Kommentelni nem nagyon szoktam, de csak a Blogspot fura-fura kommenttechnikája miatt (nem jegyzi meg, ki vagyok, névvel és url-lel nem enged kommentelni, ott vannak a fura captchák, amiket mindig elrontok...), mindent elolvasok, és sokat jelent nekem.

    VálaszTörlés
  4. Megértem, de sajnálnám. Mindig továbbgondoltam az írásod, annyira megfogott, az őszinte írásod, úgy ahogy megéled. Olyan kevés ember van aki ennyire valóságosan ír, hiszen ilyen az élet!!!
    Miért kéne másoknak írni?
    Jó téged, mindig olvasni!

    VálaszTörlés
  5. Köszönöm :)
    Jól esik amit írtok.

    Valamiért jött ez a gondolat, de tegnap óta annyi minden van, amit már most leírnék (valószínű ma még meg is teszem), hogy látom: kell ez, a piszkálódókkal pedig nem foglalkozom.
    És bár utálom azt, amikor valaki azt mondja: ha egy embernek segít, akkor megérte, de most mégis ezt érzem :)

    Eszter!
    ha google fiókkal be vagy a gépre jelentkezve, akkor automatikus, és azt hiszem már nincs captcha, de megnézem, kikapcsolom.

    VálaszTörlés

Bárki olyat érez, ami bántja, az az ő hibája!

Én nem moderálok, tegye mindenki önmagával.