2014. december 31., szerda

Akárhonnan nézem...

.... ez az év főképp Róla szólt.
Persze amellett, hogy Kira elballagott, elkezdte a gimit, Szili a sulit.
Ezek is fontos dolgok, és persze sok más fontos esemény is volt.
Találkoztam a blog által megismert kedves ismerősökkel, barátokkal.
Sokat jelentenek ezek a dolgok is.
Mégis a fény ebben az évben ez a szerelem...
Ez a férfi, akivel nekem minden tökéletes, akinek én vagyok AZ.
Ő....
Akivel elindultunk a közös úton, együtt képzelünk el és építünk jövőt.
Ez az ember, aki órákat játszik a gyerekekkel, mindent megtesz amit tud, értünk, velünk.
Aki a "velünk", a "MI" része.
Család...
És akkor olyan fészbukosan:
Jó év volt, köszönöm mindenkinek hogy így vagy úgy része volt :-D

2014. december 30., kedd

Felsőfokú

Tudjuk, a világ is és a közvetlen környezetünk is telis-tele van barmokkal.
Most ismét a társkeresésről lesz szó.
Pár sztori, hogy lássuk, ismét lássuk, mennyire szerencsések vagyunk, vagy csak egyszerűen bátran követjük a sorsunk...

Mi.
Mert nekünk teljesen topon van a kapcsolatunk, minden oldalról szeretet vesz körbe minket, összefésülődött a kis életünk, a közös út pedig csodás napokkal örvendeztet meg minket.
Olyankor is, mikor külön ház-lakás nyújt otthont a dolgos hétköznapokon, és az  együtt töltött ajándék-de egyre rutinosabb napokon is!
Imi minden gyerekkel megtalálta a hangot, játszanak, Kirával osztják egymást, nagy röhögésekkel.
Mivel saját készítésű gyerekem csak nekem van, így részemről talán egyszerűbb volt a helyzet, mert "csak" felmenővel és tesóval kellett megtalálni a hangot. De összességében nagyon szerencsések vagyunk, mert mindenki szeret mindenkit.

Na szóval...
Kedves ismerőssel beszélgettem a minap, aki mesélgetett.
Szingli, 32 éves, jó munka, baráti társaság, rendezett élet, és teljesen mai módon szépséges külső.

Elmesélt egy szórakozóhelyes sztorit: a fiúval összeütközve röhögős beszélgetés, tánc fél órán át, közben röhögés, csókolózás, mianeved, hányévesvagy, majd a fiú felteszi a kérdést:
- Van kedved kefélni?
Nem késik a lassan tagolt, meglepett hangú válasz:
- Nincs...
- Akkor szia! -puszi a lány homlokára, fiú el balra.
Lány áll, nem érti.
Talán vicc, mindjárt visszajön röhögve.
De már sejti, ez nem fog megtörténni.
Ez a fiú nem keresett semmit.
Mármint olyasmit, amit a lány.

Másik, mással történt eset:
Társkereső, sok hetes levelezés, csetelés. Élőbeszédes kontakt:semmi.
De a cset!
Ez a fiú teljesen egy hullámhosszon van a lánnyal! Aki egyre szerelmesebb a csodás külsejű, gondolataiban is egyező fiúba.
Megbeszélve a találkozó, de beteg a nagymama (?), lemondja a fiú.
Folyik tovább a cset, a hangját még mindig nem hallottuk, nem volt webkamera, vagy hasonló.
Következő megbeszélés is lemondva, de a lány még szerelmes.
A harmadik ilyen után a barátok nyomoznak a fiú után, majd kiderül, van még egy lány, akivel pont ezt csinálja, a távoli ország modellfiújának képei mögé bújt, lányokban csalódott fiú, aki csak bosszúból csinálja ezt a nőkkel, lányokkal.
Ez egy sima ügy, csak épp nem annak a lánynak, aki beleszeretett a képekbe, a csodába, hogy minden egyezik...
Kérdem én, ez a pasi vajon nem pszichopata?
Bosszú?
Az változtat valamin?
Nem magában kéne keresni a hibát?
Ez a kezdete a sorozatgyilkos születésének...
Lila körömlakkos lány hagyott el, megölöm az összeset!
Agybeteg emberek vannak...
Mert az első csak a pillanatnyi vágyait akarta megélni, de a második az már komolyabb előkészületekkel élte ki a szánalmas kis bosszúját, olyanokon, akiknek aztán rohadtul semmi köze nem volt semmihez.

Megállapítottuk, hogy a harmincas egyedülállónak marhára nehéz dolga van, de helyreáll ez, erős lányról van szó :-)

A barmok pedig, amint megkapják a felsőfokú pszichopata diplomát, talán elindulnak másfelé...
Talán egyszer mindenki rájön, hogy az élet rossz dolgai is belőlünk indulnak, kinek-kinek szellemi ereje, karmatípusa szerint.
Gondolok itt arra, hogy mennyire érzékeny a sorsom fonala, mennyire vagyok spirituális, és van-é instant karmám...
Nekem érzékeny...
Szoktam nevetni rajta, mennyire megkapom amit "akarok"...
Mert időnként rosszul akarok, rossz a meghatározás, de megkapom.
Rosszul.
Mióta ezt erősen rögzítette pár esemény, azóta nagyon figyelek a kiküldött kéréseimre...

De ez már más téma.

Jó év végét mindenkinek!

2014. december 28., vasárnap

Jó kis év volt...

Már most is fixen tudom, hogy nagyon szeretem ezt az évet.
Nagy összegzéseket nem csinálok, azaz szinte minden nap akad egy-egy aspektus, amiből nézve végiggondolom, mennyire szerencsés is vagyok...
Sok év után tegnap például eljutottam moziba (na nem úgy kell elképzelni, hogy minden nap sírva feküdtem le, miszerint: "jajj, ma sem voltam moziban!", nem!)
De nem voltam, most pedig Anyu nyert két jegyet. Egy Keleti pályaudvar közeli bevásárló központ naaaagy mozijában voltunk Imivel.
A film jó volt (Csillagok között), a popcorn jó volt, néztük kicsit a korizókat is, ami fontos, mert nagyon szeretem!
Tudok korizni, nem mint Witt, de valamennyire igen. Viszont gyér tudásom ellenére nagyon szeretek!
Nézni is jó, vigyorgok tőle, szóval jóóó!
Na mindegy, koripályát néztünk, plázáztunk, moziztunk.
A gond az ember egyik természetes igényével, a wc használattal kezdődött.
Tudjátok megszoktam már, hogy manapság nem vevő-felhasználó központú a világ, hanem "ez van, ezt szeresd bazmeg" a hozzáállás, de a jelzést, hogy merre a klotyó, kirakhatnák.
Nem.
Kóvályogj kicsit, kérdezz, majd menj a mutatott folyosóra, ahol még mindig csak gyengén jelzik (nő-férfi-tolókocsi), hogy valami itt van ám!
Na de megvan, bejutottunk.
Első klotyó: eldugult.
Második:eldugult.
Harmadik: még nem, de az előző használó által lehúzhatatlannak jelezve.
Hohó! Megvan a megfejtés!
Az a kurva spórolás!
Kettő, azaz 2 deci víz folyik mint öblítőfolyadék, és az istennek sem megy le ennyitől a papír.
És este van, tehát összegyűlt már!
Nem kevés...
Sebaj, majd megtanulunk állva pisilni, jó lesz a fiú wc pisszoárja is... Ott elég a 2 deci, mert nincs képben papírhasználat. A szart pedig otthon pottyantsd el, nehogy már a moziban!
Na szóval ez nem tetszett az egészben, de minden más igen.
Így ez sem árnyékol, csak érdekes, hogy a nem olcsó, de mindenki által megvett mozijegy-kukorica-kóla haszonból nem jut mondjuk fél liter vízre?

Azt meg sem említem, hogy napok óta téma a havazás, mint Új Eljövetel (mindenki várja, senki nem hiszi, de ígérik), nekünk viszont a korlátba kapaszkodva, csúszva kell mozi után elhagyni a pláza lejtős lejáratát.
Sebaj, a jégpálya mellett csúszkálni sem utolsó...a pályaudvar előtt viszont sózva volt, tehát nem mindenhol van emberhiány...

És hogy miért vagyok még szerencsés?
Mert a gyerekeim mind igaziból szépek, egészségesek és nagyon okosak, a kapcsolatom pedig egyre jobb.
Voltam koncerten egy csoda segítségével, a barátaimmal is jó dolgok történnek (Pat <3), szóval okés minden!

Szép évzárást, jó új évet mindenkinek!

2014. december 23., kedd

merrikrisztmasz

Óóó! Az a rohadt fránya naptár!
Ma még csak 23.-a van.
Jó lenne már látni a fejüket, ahogy örülnek az ajándéknak.
Igen, én jobban várom, én jobban előre hoznám.
Meg is tettem már párszor, megtenném újra.
Mert ezek a dolgok nem valami papírra írt számhoz vannak kötve.
Mint ahogy más dolgok sem.

Van a születésnapom, egy adott napon az évben.
De ki garantálja, hogy aznap minden adott lesz a megünnepléshez?
Tudjuk jól, főleg ha van gyerek, család, munka, hogy bármikor-bármi közbejöhet.
Mert vannak a tervek, és van az, ami történik.
Tegnap volt egy csavargós, jó napunk.
Délután, összebújva megbeszéltük, milyen jó lesz, ha holnap, azaz ma, 23.-án tartjuk a faünnepet, mert úgyis szerdára várják, meglepi lesz a keddi, előrehozott ajándékozás.
Majd fél óra múlva Kati jelezte, hogy az ottlévő Lívia másnap is át akar menni, mehet-e.
Persze mehet, akkor marad a 24.-i karácsony....
Mert ez ilyen, ahogy Osztmír Sándor mondaná...

Napok óta tervezzük azt a pár fúrógépes melót, pár dolog felfúrását.
Napok óta?
Két hete.
És nem az a baj, hogy ne lenne rá idő, dehogy!
Csak épp annyi minden más alakul, hogy valahogy elfogy az enerdzsi.
Mert a gyerekek kitalálnak valami nyafogni valót, játszani hívnak és az fontosabb, leszakad a kutya, leesik egy cserép, kialszik a kályha, összetörik valami, szóval akármi történhet, na.

23.-a van, reggel 5 óra.
Szabolcs fél órája vinnyog (szó szerint), mert elaludta a nyakát.
Először mondom, nemsoká elmúlik.
Na de mikor?-kérdezi.
Most akkor határoljam be, hogy 8.20-ra??
Majd, kisfiam, ezt nem lehet előre látni.
Addig csend, mert alszanak a többiek, és reggel ötkor nem fogják nézni, hogy neked mi fáj.... adnak még mellé.

23.-a van.
Az ajándékokat még nem csomagoltam be.
Nem tervezek nagy menüt, az lesz a kaja, amit ma főzök, ha elfogy akkor főzök még valamit.
Rég tudom, nem a sokfogásos kaja kell, hanem az együttlét, a játék, az ajándékok feletti öröm.
A kaját pont leszarják.
Mind.
Ehető legyen, meleg legyen.

Volt idő, mikor a menü fontosabb volt, a 3 féle "mindenképp legyen karácsonykor" sütivel, 24.-i fadíszítéssel, stb.
Ma már ez nem fontos.
Aznap van Karácsony, amikor minden összeáll, rózsaszínen fogalmazva: akkor amikor a szívünkben úgy érezzük.
Ha 22.-én, akkor úgy, ha megvárom a 24.-t, akkor úgy.
Nem veszek minden évben új díszeket, csak örülök hogy megvannak a régiek.
Nem cseréltem még le a sokéves műfát, pedig minden évben megígérem, de mindig rájövök, amíg fel nem robban, vagy el nem rabolják az orkok, addig jó ez.
Sőt, nem rakok a fára szaloncukrot, mert lelopkodnák (és dőőől a faaa), így csak mellette van.

Na szóval, sem a naptár, sem bármi/bárki más nem tudja megmondani, mikor lesz egyben minden ITT nálunk, ahhoz hogy ünnep legyen.
Én pedig tudom, hogy a nagy bábumester itt még nem a naptár...

Azt is tudom, hogy mi nem posztolunk szépruhás-fakörülállós családi gyermekfotókat, hisz az izgalomtól és a bontogatástól fotózhatatlanok mint egy kosár kiskutya, és nem blogolom ki az ünnepi menüt sem.
De boldog Ünnepet kívánok mindenkinek, és magunknak is.

És a végére:
23.- van, december hava.
Na az az ami nincs.
Hav.
Hó.
De meleg, tavaszias érzetű szellő az van, reggel 5.30-kor.
Az időjárás is tesz a naptárra.

2014. december 22., hétfő

Lézerkard és térképek

este, 19:40
Kint a kapuban állunk, utolsó mai levegőzés gyanánt, nézzük a szeles erdőt, már amennyit a sötétségtől látni lehet belőle.
- Imi, kimennél most az erdőbe?
- Dehogy!
- De vihetnél lámpát...
- Te, ha lézerkardot viszek, akkor sem! Maximum lángszóróval!
- És mitől félnél ennyire?
- Boszorkányoktól, szellemektől.
- Vaddisznóktól nem?
- Az nem érdekes.
- Pont jó a lángszóró vagy a lézerkard a szellem ellen...

 ***********

Főztem teát, a legnagyobb lábosomban. Ízesítés közben nem is esett le, mekkora a mennyiség. Szedek valamelyik gyereknek:
- Jééézus! Ez olyan mint a Bajkál tó!
- De lehet hogy feszített víztükrű medence... meg lehetne rendezni benne 10 olimpiai úszóversenyt!
Igazából már holnap estére el fog fogyni...

***********

Ma Vácon voltunk.
Gyerekekkel, csak úgy, csavarogni.
Ismerem a várost, bár sok részében nem voltam még.
Na, ma egy olyanba sikerült elkeveredni.
Mentünk, a Dunához tartottunk. Majd miután leesett, hogy marha hosszú az utca ami még előttünk van, nekidőltem egy háznak, és elkezdtem röhögni:
- Te, Imi! Azt sem tudom hol vagyunk!
- Rájöttem...
Arra jött egy nénike:
- Csókolom, merre van a Duna?
- Oda mennek? Az ide elég messze van... Arra. - és mutat arra, amerről jöttünk.
De végül előszedtük a telefon térképét, mert a néni sem tudott mindent... balra kellett kanyarodni....

A többiről képekben...













2014. december 20., szombat

Összedolgozott irogatások

Vajon miként lehet meghatározni a boldogságot?
Kutakodok az emlékeimben, mikor, miért éreztem boldognak magam?
Tekintsünk most el attól, hogy a gyerekek, mert az alap, adott dolog.
Én most az egyéni boldogságról beszélek.
Hisz ha gyereke nem is, de szerettei javarészt mindenkinek vannak, csak ez azért sokszor kevés ahhoz, hogy minden teljes legyen.
Hisz ahhoz azért kell gondolom az is, hogy ÉN idebent teljesnek érezzem magam és az életem... mindent azért tegyek, mert akarom, ne csak valami pótcselekvés legyen mondjuk a futás, kreatívkodás vagy akármi.

Mi a boldogság?
Kisétálok tavasszal a kertbe, az erdőbe, és látom a megújulást, az ébredést, és boldoggá tesz.
Kinézek télen az ablakon, látom a napraforgót eszegető madarakat, és boldoggá tesz, hogy tettem valamit egy kis élőlénycsoportért.
Magamtól.


Boldogságra vágyunk, mert ezt érezni nagyon jó.
Ebben egyetértünk.
Kérdés, hogy lehet-e érezni folyamatosan?
Lehet érezni ugyanazon ok miatt folyamatosan?
Nem.
Szerintem nem.
Az érzést ki lehet terjeszteni, és terjed az magától is.
Ha megtanulunk boldognak lenni pillanatokra, abból lesz a több pillanat, a nagy egész órák, napok.
Néha az is boldogság, ha csak békén hagynak fél órára.
Időnként a nagy társaság, zsivaly ad jó érzéseket.
Azt hiszem le is zárhatjuk azzal, hogy mindenben meg lehet találni ezt az érzést, ami önmagában jó dolog.
Hozzáállás és felfogás kérdése.
És persze önelfogadás, önismeret, ezek is fontosak.
Hogy meg tudjam különböztetni a te boldogságod az enyémtől.
Mert engem ugyan nem tud érdekelni, hogy "látod, nekem sincs ez vagy az, nekem is van akármi, és mégis boldog vagyok!"
Neeem, ilyen nincs!
Nem tesz boldoggá feltétel nélkül az, ami másokat.
Ennyi.
És épp ezért nem lehet más boldogságát irigyelni, mert a leghaloványabb fogalmunk sem lehet, milyen a másik ember érzésvilága.


*******

Milyen jó szétnézni a házban délután, mikor a fáradtság már laza hullámokban verdesi a térdünk... olyan szép rend és tisztaság van..
csak ezt nem lehet kiterjeszteni mint a boldog, jó érzéseket.
Most van, elmúlik, újra kell csinálni.
És akkor visszatérek, mert a boldogság nem olyan, hogy ami ma, az holnap is!
Mindig újra kell "csinálni".
Pillanatnyi érzésekről beszélünk, és folyton változó hangulatokról.
Ne mondja senki, hogy minden reggel ugyanolyan érzés ránézni a kapu előtti fűcsomóra, a hajnali, félsötét szobára, a még alvó többiekre!
Ami bent van, bennem, az fogja meghatározni az érzéseim.
Ma megcsinálom a rendet, és "hálistentúlvagyokrajta" érzéssel leülök agyatlanul nemgondolkodni, csak létezni.
Holnap is megcsinálom, és boldog érzésekkel nézek szét, hogy dejómaismegvan!milyenszép! és boldogabb vagyok, mint agyatlanul létezve.

*******

Hétvége, gyerekek egész nap nyüzsögnek.
Lívi valamit akar, már nem tudom mi az.
Kérdez engem, késik a válasz.
Imi válaszol neki: nem, nem lehet.
Lívike a 4 és fél évének minden komolyságával, kimérten közli, lassan tagolva:
- Nem tőled kérdeztem...
Igyekeztem visszafogni a röhögést.. nehéz volt.
De ne aggódjon senki, megkapom ezt én is.
Mert a gyerek attól kérdez, akitől jó választ remél...

Nos, most teljesen témába vágó módon azon gondolkodom, meddig is használjuk azt, hogy 4 és fél, pár hónap múlva már majdnem 5, vagy akár a majdnem iskolás jellegű kor-jelzéseket?
Az előre datáló és pár hónapnak is jelentőséget tulajdonító meghatározásokat?
Tán addig, míg azt akarjuk mutatni, már ekkora a gyerek, ilyen nagy, már majdnem elért odáig.
Fél év egy gyerek életében, fejlődésében nagy idő.
Sosem hallottam még felnőttet, hogy azt mondta volna: 50 és fél éves vagyok...
Pedig a mi életünkben sem kevesebb az az eltelt idő, de mi már nem fejlődünk olyan nagy léptékben.
Vagy igen?
Hisz egy nap alatt is átalakulhat minden.
Egy perc, mikor átlépünk egy láthatatlan vonalat, és onnan kezdve minden más.
Legyen az a vonal bárhol, legyen a jelentése bármi.

Ugye milyen gyorsan történhetnek dolgok..
amikre nem számítunk...
ülök múlt hétfőn hajnalban a gépnél, kókadtan kávézom, kattintgatok, és jön egy üzenet, megyek-e a koncertre, és ha nem, akkor érdekel-e egy ajándék jegy...
Persze hogy megyek!
El sem hiszem, még most is, a koncert után is égi ajándéknak tűnik az, hogy ezt megkaptam, ott voltam!
És abba az ezt megelőző vasárnapi bejegyzésbe bele sem akartam írni, hogy Ákos így meg úgy, nem megyek de mennék, stb.
Nem akartam, mert minek?
Kit is érdekel, hogy Henikének luxus problémái vannak, hogy nem lehet ott egy vágyott eseményen?
Ott lehettem :))))




Ééééés akkor átváltva megint:
Megígértem Kirának és magamnak is, hogy bármikor jön a Metalicska, mi ott leszünk.
60 éves koromig vállalom.
De most ehhez hozzáteszem, Ákost 70 évesen is meg fogom nézni.
És nem ülve... (most sem ültem)
Mondjuk engem pont nem zavar a korom, pedig riasztó volt pár éve a naaaagy 40, mint majdani mérföldkő.
Mintha innen már leszálló ág lenne, ajándék minden túlélt nap, pedig dehogy!
Még belekezdek hosszú könyvbe is, és tartós élelmiszert is bátran veszek, ha értitek....
De hát nekem most kezdődött az életem.
Legalábbis az a szakasz, mikor minden tudatos.
Na jó, sok minden tudatos, ami eddig kevésbé volt az.
És persze a boldog évek jönnek.
Mert annak is lenni kell...

40 és ¾ éves vagyok.
Fél éve tart a kapcsolatunk.
Eleinte a heteket számoltuk, majd az elsejéket.
Ebben a korai szakaszban számít a fél év, számítanak a hónapok is, még 1-2 évig biztos.
10 év után már nem hiszem hogy lesz jelentősége...
De nem akarom siettetni az időt.
Semmiképp.
Minden napot át akarok élni, most is, a korai, alapozó szakaszban.
És majd a várépítő részben is.
Mert azért már előkészítjük a majdani erős vár alkotóelemeit...

Kicsit olyan ez, mint a gyerek, a születése után.
Először minden percben figyelnéd, aztán fél óránként ránézel, mert még újdonság, bele kell jönni.
Aggódsz érte.
Mi van vele?
Miért csendes, miért üvölt, miért..miért..miért?
Méred hetente, majd havonta.
Eltelik fél év.
Meglesz a rutin, ismerős minden hang és rezzenés, már tudod mi miért van.
Nem ijesztő már, szinte semmi.
Az sem ha félrenyel, ha megakad a kaja a torkán, mert laza mozdulattal a szájába nyúlok, és kiszedem az elakadt falatkát (megtörtént).

És itt jön az újabb (érthetetlennek tűnő) váltás-

Mi a különbség az akarom és a szeretném között?
Mert én akarok.
Hiszem, hogy aki csak szeretne, az sosem kapja meg amire vágyik.

Mert a szeretnék az feltételes mód, az akarás pedig valós idejű.

szeretne
látna
hallana

akar
lát
hall

ugyanaz a jelentés, feltételes és valós idejű, megtörténő módban... nem mindegy

Például jól látható ez az angolban is: I would like it=Szeretném ezt
Ugyanez a szó fejezi ki a feltételes mód különböző fokozatait, pl. I would be happy, if...=Boldog lennék, ha....
Akárki akármit mond, szerintem a "szeretnék" a körülíró forma, az "akarok" pedig konkrétan kifejező.
Talán valakinek sánta logika ez, hisz minket úgy neveltek, hogy: nem akarom, szeretném, akarni a wc-n kell, stb. Tudom azt is, hogyha egy gyerekkorú ember kifejezi a fix akaratát, az a felnőtt lények szemében visszatetsző lehet. No és nem is kaphat meg mindent a gyerek sem, de nem olyan nagy baj az, hogyha akar. Úgy, hogy megérti persze: nem lehet, várni kell, némely vágyat pedig örökre feledni. És persze az akarás nem zárja ki azt, hogy normálisan, szépen kell kérni.

Tehát ahogy én gondolom ezt normál párbeszédben:
- Akarok egy lovat. Kaphatok?
- Nem, sokba kerül, nincs helyünk hozzá.
Nem normál:
- Akarok egy szelet kenyeret. Adjál.

Nos, ennyit így kari előtt, meló van, mindenféle. nem érünk rá szórakozni itt a gép előtt :))))

2014. december 19., péntek

Bzmg

Óvodához kötik a családi pótlékot 2016-tól?
Oké, nálunk jár oviba akinek kell, de valahogy már  kvára nem értem ezt a sok zsarolást. Ha nem jár iskolába az iskolaköteles, nincs családi. Emiatt jár be olyan kis ktsg is, aki bszik tanulni, 20 évesen is hetedikes lenne (kegyelemből!), viszont mások testi épségét rendszerint veszélyezteti.

Kérdem én, amikor pár éve Kevint nem vették fel fél évig egy községi oviba (nem itt), úgy hogy Pesten ovis volt, pusztán mert nem volt hely, de nagyközépső csoporttól már kötelező volt, így járhatott a fél év kényszerszabi után, akkor most több hely lesz?!?

A kva anyátokat zsaroljátok, én azt mondom!
Meg kell tanítani az együtt élés kultúrájára az embereket, normális életszinvonalat kell biztosítani, és majd mennek iskolába, oviba.
Bár ha azt nézzük, hogy van gyerek aki csak az említett intézményekben eszik, vagy ismeri a meleg szoba fogalmát, akkor miről beszélünk?
Szülj, ne fogyjon a magyar, de nemhogy segítség nem sok van ha összeomlik a világod, de munka sincs.
Akkor hogy?
Már megélhetésre sem éri meg szülni, bár a közvetlen környezetemben nem ezt látom...

A sok kva agyament reklámra költött milliárdok, valóságsókban szétosztott-emeltdíjas foncsira költött pénz olyan csatornába öntésnek tűnnek...
Mert mindenki arra költi amire akarja.

Tegnap kitaláltam, nemsoká az egészségünk védelme érdekében Ceausescu-i ingyen ellátás lesz.
Menj megelőzésre, vizsgálatokra, különben lfsz a sggdb...
Töltsd az életed ilyen helyeken, mert így megelőzheted a gyatra étkezés által létrejövő hiánybetegségeket.
Persze.
Ahogyan azt Móricka elképzeli.

Na és a dohányzás.
Tulajdonképp ezt találtam ki.
Új adó!
Bevétel!
Névre szóló kártyával tudsz cigit venni, csakis. Ha napi 20 szálnál többet szívsz, akkor a 21. száltól kétszer annyiba kerül majd!
Ne szívd!
Vigyázz az egészségedre!
És a nem dohányzó asszony nem fog tudni neked segíteni, mert csakis orvosi! igazolással adják ki a kártyát, ami bizonyítja: kormos tüdejű vagy. Cigizhetsz.
Bssz meg a sok zsaroló, akinek más eszköze nincs...

Tényleg tipikus sztereó az ország...

2014. december 11., csütörtök

"Hú de irigylem a Krisztát!"
Olvasom egy Ákos cikk kapcsán a hozzászólások között.
Én magam nem irigylem.
Mást sem.
Elgondolkodom, mi késztet effajta (nem feltétlen komoly) irigységre bárkit?
Persze hangsúlyozom, vonatkoztassunk el az illető hozzászólótól, a jelenség a lényeg.

Szóval szerintem ha nem vagy boldog ott ahol vagy, ha nincs kapcsolatod vagy szar amiben vagy, akkor lehet ilyet érezni.
Akkor előfordulhat.
Mert másképp, szerelmes-boldogságban nincs helye ennek.
Azaz aki ilyet érez és kapcsolatban él, az erősen el kéne hogy gondolkodjon a szerelem milyenségén, a kapcsolatok mozgatórugóján, az összetartó kapcsokon.
Mert szerintem az csak és kizárólag a szerelem lehet.
Nem hiszek abban, hogy a szerelem elmúlik és szeretet-tisztelet lesz helyette, mert akkor azt hiszem el is köszönhetünk egymástól.
Szeretni  és tisztelni felebarátomat tudom.
A szerelmemet-páromat-férjemet másképp szeretem mint a többi embert.
Azt megértem, elfogadom, hogy a mézeshetek-napok szelídülnek, átalakul a lángolás egy csendesebb érzelemmé. De az akkor is más, mint ahogy a szomszéd vagy egy jó barát iránt érzek.

Ez volt a kitérő.
Azt hiszem ahol más férfi avagy nő megfordul a fejben mint vágy tárgya, ott gond van.
Persze ez is lehet árnyalt, mert megláthatjuk másban azt, hogy mondjuk jól néz ki, de azt hiszem az "irigylem a párját" vagy a "lefeküdnék vele" már más tészta.

És akkor a hűség témánál vagyunk.
Ami nálunk nem téma.
Az én egyszerű, talán naiv véleményem az, hogy amíg szeret, nem fog máshoz csapódni.
Ha már nem szeret, meg fogja mondani, és akkor kétfelé megyünk.
Mert mi ilyenek vagyunk, kimondjuk a dolgokat.
Elismerem, más nem ilyen, van sok-sok indok, amiért emberek nem mondják meg a párjuknak amit meg kéne.
Mikor emberek furcsa módon szeretik a párjukat, azaz belefér nekik fél óra itt, egy óra ott, egy dugás a munkahelyen, vagy az út szélén.
Esetleg állandó szerető, mert közös a vagyon, nem lehet borítani.
Visszatérve a véleményem milyenségére, naivka hozzáállásomra: ehhez kell egy másik ember is.
Hogy ebben hinni tudjak.
Olyan ember, aki őszinte, mindig megmondja ami nem tetszik neki, és ÉRZEM, hogy nem titkolná egy percig sem ha már nem én kellenék.
Úgy látom, hogy amíg szeretjük egymást addig nem fér bele senki érzelmi világába egy harmadik, ha meg bármely részről nincs szerelem, akkor már tök mindegy.
Akkor vége, akkor legyen bárkivel, hisz vége.
Azaz élvezd amíg tart, engedd ha menni akar.
Azért nem férhet bele egy másik, mert EGYSZERŰEN NEM ÉRDEKEL!!
Mert a szerelem ilyen!
EZ különbözteti meg a barátságtól, a jó szomszédi viszonytól, vagy a gyerekem iránt érzett másfajta szeretettől.
Barátból, szomszédból, gyerekből, kutyából lehet több, szerethetem mindet.
Párból, szerelemből csak egy!

A naivságról pedig annyit, hogy sosem hittem azt, hogy attól lesz valaki csalfa vagy bunkó vagy akármilyen, mert pénisz van a gatyájában.
Ugyan.
Attól hogy valaki csak egyfajtával találkozik, az nem határolja be az egész világot.
A világon mindennek széles a palettája, oroszlán vagy zebra sem csak egyféle van, akkor sem, ha külső jegyeikben majdnem ugyanolyanok mint a fajtársaik.

Abban hiszek, amiben mindig hittem-a szerelemben.
A hűség pedig nem téma, hanem olyan mint a levegő.
Nem kell beszélni róla, magától VAN.







2014. december 10., szerda

"Mondd csak mi ez az álom..."

Igazán nem tudom miként fogunk majd egyszer ezekre az évekre emlékezni, de van történés dögivel.
Egyszer nemrég azt mondta Kira, könyvbe kéne foglalni ami itt zajlik.
Ó, hát ott a blog.
Legyen elég.
Majd kimentjük valami dokumentumba.
Majd amikor gyorsabb lesz a gép....
Mert hát kinek van ennyi ideje a gép előtt tevékenyen ülni?
Azért is emeltem ki a szót, mert ülök én itt eleget, de sokszor, legtöbbször csak bámulok valami hülyeségre, felesleges infókkal töltöm meg a fejem, meg ilyenek.
Néha elképzelem, hogy milyen jó lenne, ha a gondolataim, akaratom sebességével történne amit a gépen csinálok.
Ha nem kéne perceket várnom dolgokra.
Tudom, kellenek a semmibe nézős percek, órák is, de az hadd legyen szabad akaratomból, amikor nekem jó.

Például most, mikor Ákost hallgatok, néha a semmibe révedek.
Mert szeretem, mert jó hallgatni, mert van mondandója, mert Isten szeret, Iveta kedvel, hisz nekem adott egy felesleges koncertjegyet...

MEGYEK AZ ÁKOS KONCERTRE!!!!!!
A legszuperebb helyre szól, a szombati, eredeti dátumra, szóval wowwwwwww!!!!!!!!!!!!!!!!
Alig tértem magamhoz tegnap reggel, mikor kaptam az ajándékot :))))))
Igaz, azóta se nagyon fogtam fel.....

Szóval ismétlem: az élet érdekes, a világ érdekes, nyitottan hozzáállva az eseményekhez tényleg csodák történnek velünk.

Laci (mégis jobb név egy kandúrnak, mint a Cila) a basic macska egyelőre furcsán nézi, miért is nem jönnek be a többiek, de annyira nem ágál ellene.

2014. december 8., hétfő

látszat, fényűzés, rabok, szabadság

Elmennek reggel, ugyan már dolgozom, pakolászok, készítem elő a takarítást, de még visszaülök egy kávéra, reggelizni.
Mire hazaérnek, már megint ülök...
Hiába, a lustaság ha fájna :)
Kevin meg is jegyezte egyik nap:
- Mostanában nem pakolod el a ruhákat...
- Kisfiam, MA nem raktam el, de eddig minden nap. Mosok, hajtogatok, teregetek. Hétköznap igazán nem terhellek titeket...
De ők ezt nem feltétlen látják.

Mindegy.

Főleg mert mikor hazajönnek a kisebbek, csicseregnek, mesélik a napot, az életet, én pedig egysejtűként bólogatok, okézok, néha azt sem tudom mire mondok igent...
Mert délutánra már zsibbadt az agyam...
Anyám valami reumás rehabon van, hétvégén pedig itthon volt.
Mondtam neki, ne nagyon számítson királynőnek járó fogadásra, kíméletre, Lívi az övé, fűtés a szobájában az övé, tehát semmi körbeugrálás. Sőt, beszállhat a teendőkbe.
Amúgy is marha húzós hétvége volt, Mikulás, bevásárlás, szobarendezés, fahasogatás, meg egyéb nyalánkságok.
A kismacskákat (másfél évesek...) pedig végleg kitiltottam.
Miután az aznapi nemszámolom hányadik adag macskaszart takarítottam el az alomból (6 macska, azt hiszem nem kell elemeznem, hány adag), az egyik pedig épp a konyhaasztal alatt kapart volna helyet a következő ürítésnek, azt mondtam: vége!
Etetem őket, de szigorúan kint a helyük!
Mert annak ellenére hogy abszolút tisztán tartom az almot, azaz rögtön cserélem ha szar van benne, ez nem elég nekik, muszáj körbeszarniuk mindent!

Na nem!
Arra a gyerek közbevetésre hogy "de hát..." csak annyit mondtam, hogy ez ügyben az hozhat döntést, aki a macskaszart összeszedi.
Én.

Igen, kicsit zizegek most.
Mondtam, húzós hétvége volt.
És lassan téli szünet :)))))

***********************

Visszaemlékszem a tavalyi évre, a sok agyalásra, mélyen magamba nézésre, és igazán elégedett vagyok.
Az életemmel, magammal, környezetemmel.
Minden jó irányba változik, amiért nagyon hálás vagyok.
Van ez a zene:


aminek kapcsán azt mesélem el, hogy tavaly még azért voltam hálás, hogy MÁR nem vagyok a sorsom és önmagam foglya, most pedig azért, hogy már soha nem is leszek...

Hogy a szabad ember lehet szegény, de nem köti gúzsba a vagyon sem, és a társadalmi függés sem.
Arra gondolok, hogy nem akartam soha úgy élni, ahogy azt meghatározza a többség vagy egy másik ember, én mindent csak önszántamból akarok csinálni.
Így is teszek.

Önszántamból csinálom a "szolgálatot" is....
Arra gondolok, hogy például nem azért teszek ételt az asztalra mert ez nekem kötelező vagy mert te is tettél értem valamit, hanem mert szeretlek és ezt akarom csinálni.
Ha a főzést nem akarnám, akkor másként (is) mutatnám ki a szeretetem, de az is pont olyan szeretet lenne.
Nekem fontos az, hogy a kapcsolaton belül semmi se történjen csak az egyik fél akaratából, a másik akarata ellenére.
Tehát  csak azt tedd, ami neked is jó, örömet okoz, és szívesen teszed.
Szóval érdekes az élet, érdekes a világ, és nagyon érdekes a kapcsolatunk....
Izgalmas, inspiráló, szuper!

***************************

Vajon vannak olyan emberek, akik teljes önazonossággal emlékeznek vissza 20 évnyi vagy még régebbi emlékekre, életciklusokra?
Bár érdekes ez.
Mert nem minden régi életciklus idegen.
Inkább azt mondom, emberek lettek teljesen idegenek, és nézek már rájuk teljesen kívülről.
Érdekes, hogy sokkal önazonosabb vagyok a 16 éves bolond-rocker Henivel, mint a 20-39 éves nővel.
Talán mert abban az időszakban kezdődött és zajlott az élve eltemetésem.
Az addigi, késői kamasz-fiatal felnőtt nő pedig szabad ember volt.
Mint ahogy a mai Heni is az.


Furcsa dolog ez.
Mert sok minden van, amit senki nem kérne a mostani életemből, mert kívülről nézve semmiképp nem tökéletes, én pedig ugyan el nem cserélném semmivel, mert nekem egyrészt egyszerűen nem számít hogy más milyennek látná, ezen felül pedig tökéletes!
Mondtam: én nem alkuszom meg semmiben, nincsenek kompromisszumok, mert úgy jók a dolgok, ahogy vannak.
A tanulás szempontjából is, és minden más szempontból is.

Visszatérve a szabadságra, azt hiszem mint mindent, ezt is tanulni kell, és rutinná tenni az életünkben.
Nem elég tudni, mi a jó az életben, azt hasznosítani is kell tudni, élni benne, vele.
Gyakorlattá tenni.
Tudjátok, mint a hívő, aki templomba jár, gyón meg minden, de az életében teljesen Szodoma-Gomorra van.
Csak a látszat a lényeg.
Én pedig nem ezt tartom lényegesnek.
Magyarul nem érdekel a látszat.

************************

Ó, az a tavalyi év...
Na, idén nem lesz Ákos koncert.
Hacsak nem nyerek jegyet :)
De azt mondtam Iminek is, hogy igazán nem is érdekel már.
Jó volt tavaly, mennék most is, de semmit nem tennék érte.
Pedig szeretem.
Na de anyám úgysincs itthon, még jó hogy nincs betervezve ez a program.
Azért ha nyerek jegyet, csak megoldom valahogy... :)))