2014. december 30., kedd

Felsőfokú

Tudjuk, a világ is és a közvetlen környezetünk is telis-tele van barmokkal.
Most ismét a társkeresésről lesz szó.
Pár sztori, hogy lássuk, ismét lássuk, mennyire szerencsések vagyunk, vagy csak egyszerűen bátran követjük a sorsunk...

Mi.
Mert nekünk teljesen topon van a kapcsolatunk, minden oldalról szeretet vesz körbe minket, összefésülődött a kis életünk, a közös út pedig csodás napokkal örvendeztet meg minket.
Olyankor is, mikor külön ház-lakás nyújt otthont a dolgos hétköznapokon, és az  együtt töltött ajándék-de egyre rutinosabb napokon is!
Imi minden gyerekkel megtalálta a hangot, játszanak, Kirával osztják egymást, nagy röhögésekkel.
Mivel saját készítésű gyerekem csak nekem van, így részemről talán egyszerűbb volt a helyzet, mert "csak" felmenővel és tesóval kellett megtalálni a hangot. De összességében nagyon szerencsések vagyunk, mert mindenki szeret mindenkit.

Na szóval...
Kedves ismerőssel beszélgettem a minap, aki mesélgetett.
Szingli, 32 éves, jó munka, baráti társaság, rendezett élet, és teljesen mai módon szépséges külső.

Elmesélt egy szórakozóhelyes sztorit: a fiúval összeütközve röhögős beszélgetés, tánc fél órán át, közben röhögés, csókolózás, mianeved, hányévesvagy, majd a fiú felteszi a kérdést:
- Van kedved kefélni?
Nem késik a lassan tagolt, meglepett hangú válasz:
- Nincs...
- Akkor szia! -puszi a lány homlokára, fiú el balra.
Lány áll, nem érti.
Talán vicc, mindjárt visszajön röhögve.
De már sejti, ez nem fog megtörténni.
Ez a fiú nem keresett semmit.
Mármint olyasmit, amit a lány.

Másik, mással történt eset:
Társkereső, sok hetes levelezés, csetelés. Élőbeszédes kontakt:semmi.
De a cset!
Ez a fiú teljesen egy hullámhosszon van a lánnyal! Aki egyre szerelmesebb a csodás külsejű, gondolataiban is egyező fiúba.
Megbeszélve a találkozó, de beteg a nagymama (?), lemondja a fiú.
Folyik tovább a cset, a hangját még mindig nem hallottuk, nem volt webkamera, vagy hasonló.
Következő megbeszélés is lemondva, de a lány még szerelmes.
A harmadik ilyen után a barátok nyomoznak a fiú után, majd kiderül, van még egy lány, akivel pont ezt csinálja, a távoli ország modellfiújának képei mögé bújt, lányokban csalódott fiú, aki csak bosszúból csinálja ezt a nőkkel, lányokkal.
Ez egy sima ügy, csak épp nem annak a lánynak, aki beleszeretett a képekbe, a csodába, hogy minden egyezik...
Kérdem én, ez a pasi vajon nem pszichopata?
Bosszú?
Az változtat valamin?
Nem magában kéne keresni a hibát?
Ez a kezdete a sorozatgyilkos születésének...
Lila körömlakkos lány hagyott el, megölöm az összeset!
Agybeteg emberek vannak...
Mert az első csak a pillanatnyi vágyait akarta megélni, de a második az már komolyabb előkészületekkel élte ki a szánalmas kis bosszúját, olyanokon, akiknek aztán rohadtul semmi köze nem volt semmihez.

Megállapítottuk, hogy a harmincas egyedülállónak marhára nehéz dolga van, de helyreáll ez, erős lányról van szó :-)

A barmok pedig, amint megkapják a felsőfokú pszichopata diplomát, talán elindulnak másfelé...
Talán egyszer mindenki rájön, hogy az élet rossz dolgai is belőlünk indulnak, kinek-kinek szellemi ereje, karmatípusa szerint.
Gondolok itt arra, hogy mennyire érzékeny a sorsom fonala, mennyire vagyok spirituális, és van-é instant karmám...
Nekem érzékeny...
Szoktam nevetni rajta, mennyire megkapom amit "akarok"...
Mert időnként rosszul akarok, rossz a meghatározás, de megkapom.
Rosszul.
Mióta ezt erősen rögzítette pár esemény, azóta nagyon figyelek a kiküldött kéréseimre...

De ez már más téma.

Jó év végét mindenkinek!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Bárki olyat érez, ami bántja, az az ő hibája!

Én nem moderálok, tegye mindenki önmagával.