2014. december 11., csütörtök

"Hú de irigylem a Krisztát!"
Olvasom egy Ákos cikk kapcsán a hozzászólások között.
Én magam nem irigylem.
Mást sem.
Elgondolkodom, mi késztet effajta (nem feltétlen komoly) irigységre bárkit?
Persze hangsúlyozom, vonatkoztassunk el az illető hozzászólótól, a jelenség a lényeg.

Szóval szerintem ha nem vagy boldog ott ahol vagy, ha nincs kapcsolatod vagy szar amiben vagy, akkor lehet ilyet érezni.
Akkor előfordulhat.
Mert másképp, szerelmes-boldogságban nincs helye ennek.
Azaz aki ilyet érez és kapcsolatban él, az erősen el kéne hogy gondolkodjon a szerelem milyenségén, a kapcsolatok mozgatórugóján, az összetartó kapcsokon.
Mert szerintem az csak és kizárólag a szerelem lehet.
Nem hiszek abban, hogy a szerelem elmúlik és szeretet-tisztelet lesz helyette, mert akkor azt hiszem el is köszönhetünk egymástól.
Szeretni  és tisztelni felebarátomat tudom.
A szerelmemet-páromat-férjemet másképp szeretem mint a többi embert.
Azt megértem, elfogadom, hogy a mézeshetek-napok szelídülnek, átalakul a lángolás egy csendesebb érzelemmé. De az akkor is más, mint ahogy a szomszéd vagy egy jó barát iránt érzek.

Ez volt a kitérő.
Azt hiszem ahol más férfi avagy nő megfordul a fejben mint vágy tárgya, ott gond van.
Persze ez is lehet árnyalt, mert megláthatjuk másban azt, hogy mondjuk jól néz ki, de azt hiszem az "irigylem a párját" vagy a "lefeküdnék vele" már más tészta.

És akkor a hűség témánál vagyunk.
Ami nálunk nem téma.
Az én egyszerű, talán naiv véleményem az, hogy amíg szeret, nem fog máshoz csapódni.
Ha már nem szeret, meg fogja mondani, és akkor kétfelé megyünk.
Mert mi ilyenek vagyunk, kimondjuk a dolgokat.
Elismerem, más nem ilyen, van sok-sok indok, amiért emberek nem mondják meg a párjuknak amit meg kéne.
Mikor emberek furcsa módon szeretik a párjukat, azaz belefér nekik fél óra itt, egy óra ott, egy dugás a munkahelyen, vagy az út szélén.
Esetleg állandó szerető, mert közös a vagyon, nem lehet borítani.
Visszatérve a véleményem milyenségére, naivka hozzáállásomra: ehhez kell egy másik ember is.
Hogy ebben hinni tudjak.
Olyan ember, aki őszinte, mindig megmondja ami nem tetszik neki, és ÉRZEM, hogy nem titkolná egy percig sem ha már nem én kellenék.
Úgy látom, hogy amíg szeretjük egymást addig nem fér bele senki érzelmi világába egy harmadik, ha meg bármely részről nincs szerelem, akkor már tök mindegy.
Akkor vége, akkor legyen bárkivel, hisz vége.
Azaz élvezd amíg tart, engedd ha menni akar.
Azért nem férhet bele egy másik, mert EGYSZERŰEN NEM ÉRDEKEL!!
Mert a szerelem ilyen!
EZ különbözteti meg a barátságtól, a jó szomszédi viszonytól, vagy a gyerekem iránt érzett másfajta szeretettől.
Barátból, szomszédból, gyerekből, kutyából lehet több, szerethetem mindet.
Párból, szerelemből csak egy!

A naivságról pedig annyit, hogy sosem hittem azt, hogy attól lesz valaki csalfa vagy bunkó vagy akármilyen, mert pénisz van a gatyájában.
Ugyan.
Attól hogy valaki csak egyfajtával találkozik, az nem határolja be az egész világot.
A világon mindennek széles a palettája, oroszlán vagy zebra sem csak egyféle van, akkor sem, ha külső jegyeikben majdnem ugyanolyanok mint a fajtársaik.

Abban hiszek, amiben mindig hittem-a szerelemben.
A hűség pedig nem téma, hanem olyan mint a levegő.
Nem kell beszélni róla, magától VAN.







Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Bárki olyat érez, ami bántja, az az ő hibája!

Én nem moderálok, tegye mindenki önmagával.