2014. december 8., hétfő

látszat, fényűzés, rabok, szabadság

Elmennek reggel, ugyan már dolgozom, pakolászok, készítem elő a takarítást, de még visszaülök egy kávéra, reggelizni.
Mire hazaérnek, már megint ülök...
Hiába, a lustaság ha fájna :)
Kevin meg is jegyezte egyik nap:
- Mostanában nem pakolod el a ruhákat...
- Kisfiam, MA nem raktam el, de eddig minden nap. Mosok, hajtogatok, teregetek. Hétköznap igazán nem terhellek titeket...
De ők ezt nem feltétlen látják.

Mindegy.

Főleg mert mikor hazajönnek a kisebbek, csicseregnek, mesélik a napot, az életet, én pedig egysejtűként bólogatok, okézok, néha azt sem tudom mire mondok igent...
Mert délutánra már zsibbadt az agyam...
Anyám valami reumás rehabon van, hétvégén pedig itthon volt.
Mondtam neki, ne nagyon számítson királynőnek járó fogadásra, kíméletre, Lívi az övé, fűtés a szobájában az övé, tehát semmi körbeugrálás. Sőt, beszállhat a teendőkbe.
Amúgy is marha húzós hétvége volt, Mikulás, bevásárlás, szobarendezés, fahasogatás, meg egyéb nyalánkságok.
A kismacskákat (másfél évesek...) pedig végleg kitiltottam.
Miután az aznapi nemszámolom hányadik adag macskaszart takarítottam el az alomból (6 macska, azt hiszem nem kell elemeznem, hány adag), az egyik pedig épp a konyhaasztal alatt kapart volna helyet a következő ürítésnek, azt mondtam: vége!
Etetem őket, de szigorúan kint a helyük!
Mert annak ellenére hogy abszolút tisztán tartom az almot, azaz rögtön cserélem ha szar van benne, ez nem elég nekik, muszáj körbeszarniuk mindent!

Na nem!
Arra a gyerek közbevetésre hogy "de hát..." csak annyit mondtam, hogy ez ügyben az hozhat döntést, aki a macskaszart összeszedi.
Én.

Igen, kicsit zizegek most.
Mondtam, húzós hétvége volt.
És lassan téli szünet :)))))

***********************

Visszaemlékszem a tavalyi évre, a sok agyalásra, mélyen magamba nézésre, és igazán elégedett vagyok.
Az életemmel, magammal, környezetemmel.
Minden jó irányba változik, amiért nagyon hálás vagyok.
Van ez a zene:


aminek kapcsán azt mesélem el, hogy tavaly még azért voltam hálás, hogy MÁR nem vagyok a sorsom és önmagam foglya, most pedig azért, hogy már soha nem is leszek...

Hogy a szabad ember lehet szegény, de nem köti gúzsba a vagyon sem, és a társadalmi függés sem.
Arra gondolok, hogy nem akartam soha úgy élni, ahogy azt meghatározza a többség vagy egy másik ember, én mindent csak önszántamból akarok csinálni.
Így is teszek.

Önszántamból csinálom a "szolgálatot" is....
Arra gondolok, hogy például nem azért teszek ételt az asztalra mert ez nekem kötelező vagy mert te is tettél értem valamit, hanem mert szeretlek és ezt akarom csinálni.
Ha a főzést nem akarnám, akkor másként (is) mutatnám ki a szeretetem, de az is pont olyan szeretet lenne.
Nekem fontos az, hogy a kapcsolaton belül semmi se történjen csak az egyik fél akaratából, a másik akarata ellenére.
Tehát  csak azt tedd, ami neked is jó, örömet okoz, és szívesen teszed.
Szóval érdekes az élet, érdekes a világ, és nagyon érdekes a kapcsolatunk....
Izgalmas, inspiráló, szuper!

***************************

Vajon vannak olyan emberek, akik teljes önazonossággal emlékeznek vissza 20 évnyi vagy még régebbi emlékekre, életciklusokra?
Bár érdekes ez.
Mert nem minden régi életciklus idegen.
Inkább azt mondom, emberek lettek teljesen idegenek, és nézek már rájuk teljesen kívülről.
Érdekes, hogy sokkal önazonosabb vagyok a 16 éves bolond-rocker Henivel, mint a 20-39 éves nővel.
Talán mert abban az időszakban kezdődött és zajlott az élve eltemetésem.
Az addigi, késői kamasz-fiatal felnőtt nő pedig szabad ember volt.
Mint ahogy a mai Heni is az.


Furcsa dolog ez.
Mert sok minden van, amit senki nem kérne a mostani életemből, mert kívülről nézve semmiképp nem tökéletes, én pedig ugyan el nem cserélném semmivel, mert nekem egyrészt egyszerűen nem számít hogy más milyennek látná, ezen felül pedig tökéletes!
Mondtam: én nem alkuszom meg semmiben, nincsenek kompromisszumok, mert úgy jók a dolgok, ahogy vannak.
A tanulás szempontjából is, és minden más szempontból is.

Visszatérve a szabadságra, azt hiszem mint mindent, ezt is tanulni kell, és rutinná tenni az életünkben.
Nem elég tudni, mi a jó az életben, azt hasznosítani is kell tudni, élni benne, vele.
Gyakorlattá tenni.
Tudjátok, mint a hívő, aki templomba jár, gyón meg minden, de az életében teljesen Szodoma-Gomorra van.
Csak a látszat a lényeg.
Én pedig nem ezt tartom lényegesnek.
Magyarul nem érdekel a látszat.

************************

Ó, az a tavalyi év...
Na, idén nem lesz Ákos koncert.
Hacsak nem nyerek jegyet :)
De azt mondtam Iminek is, hogy igazán nem is érdekel már.
Jó volt tavaly, mennék most is, de semmit nem tennék érte.
Pedig szeretem.
Na de anyám úgysincs itthon, még jó hogy nincs betervezve ez a program.
Azért ha nyerek jegyet, csak megoldom valahogy... :)))

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Bárki olyat érez, ami bántja, az az ő hibája!

Én nem moderálok, tegye mindenki önmagával.