2014. december 23., kedd

merrikrisztmasz

Óóó! Az a rohadt fránya naptár!
Ma még csak 23.-a van.
Jó lenne már látni a fejüket, ahogy örülnek az ajándéknak.
Igen, én jobban várom, én jobban előre hoznám.
Meg is tettem már párszor, megtenném újra.
Mert ezek a dolgok nem valami papírra írt számhoz vannak kötve.
Mint ahogy más dolgok sem.

Van a születésnapom, egy adott napon az évben.
De ki garantálja, hogy aznap minden adott lesz a megünnepléshez?
Tudjuk jól, főleg ha van gyerek, család, munka, hogy bármikor-bármi közbejöhet.
Mert vannak a tervek, és van az, ami történik.
Tegnap volt egy csavargós, jó napunk.
Délután, összebújva megbeszéltük, milyen jó lesz, ha holnap, azaz ma, 23.-án tartjuk a faünnepet, mert úgyis szerdára várják, meglepi lesz a keddi, előrehozott ajándékozás.
Majd fél óra múlva Kati jelezte, hogy az ottlévő Lívia másnap is át akar menni, mehet-e.
Persze mehet, akkor marad a 24.-i karácsony....
Mert ez ilyen, ahogy Osztmír Sándor mondaná...

Napok óta tervezzük azt a pár fúrógépes melót, pár dolog felfúrását.
Napok óta?
Két hete.
És nem az a baj, hogy ne lenne rá idő, dehogy!
Csak épp annyi minden más alakul, hogy valahogy elfogy az enerdzsi.
Mert a gyerekek kitalálnak valami nyafogni valót, játszani hívnak és az fontosabb, leszakad a kutya, leesik egy cserép, kialszik a kályha, összetörik valami, szóval akármi történhet, na.

23.-a van, reggel 5 óra.
Szabolcs fél órája vinnyog (szó szerint), mert elaludta a nyakát.
Először mondom, nemsoká elmúlik.
Na de mikor?-kérdezi.
Most akkor határoljam be, hogy 8.20-ra??
Majd, kisfiam, ezt nem lehet előre látni.
Addig csend, mert alszanak a többiek, és reggel ötkor nem fogják nézni, hogy neked mi fáj.... adnak még mellé.

23.-a van.
Az ajándékokat még nem csomagoltam be.
Nem tervezek nagy menüt, az lesz a kaja, amit ma főzök, ha elfogy akkor főzök még valamit.
Rég tudom, nem a sokfogásos kaja kell, hanem az együttlét, a játék, az ajándékok feletti öröm.
A kaját pont leszarják.
Mind.
Ehető legyen, meleg legyen.

Volt idő, mikor a menü fontosabb volt, a 3 féle "mindenképp legyen karácsonykor" sütivel, 24.-i fadíszítéssel, stb.
Ma már ez nem fontos.
Aznap van Karácsony, amikor minden összeáll, rózsaszínen fogalmazva: akkor amikor a szívünkben úgy érezzük.
Ha 22.-én, akkor úgy, ha megvárom a 24.-t, akkor úgy.
Nem veszek minden évben új díszeket, csak örülök hogy megvannak a régiek.
Nem cseréltem még le a sokéves műfát, pedig minden évben megígérem, de mindig rájövök, amíg fel nem robban, vagy el nem rabolják az orkok, addig jó ez.
Sőt, nem rakok a fára szaloncukrot, mert lelopkodnák (és dőőől a faaa), így csak mellette van.

Na szóval, sem a naptár, sem bármi/bárki más nem tudja megmondani, mikor lesz egyben minden ITT nálunk, ahhoz hogy ünnep legyen.
Én pedig tudom, hogy a nagy bábumester itt még nem a naptár...

Azt is tudom, hogy mi nem posztolunk szépruhás-fakörülállós családi gyermekfotókat, hisz az izgalomtól és a bontogatástól fotózhatatlanok mint egy kosár kiskutya, és nem blogolom ki az ünnepi menüt sem.
De boldog Ünnepet kívánok mindenkinek, és magunknak is.

És a végére:
23.- van, december hava.
Na az az ami nincs.
Hav.
Hó.
De meleg, tavaszias érzetű szellő az van, reggel 5.30-kor.
Az időjárás is tesz a naptárra.

2 megjegyzés:

Bárki olyat érez, ami bántja, az az ő hibája!

Én nem moderálok, tegye mindenki önmagával.