2015. január 14., szerda

Agytisztító séta

Sétált a boltba, kenyér kellett, meg pár apróság.
Nem gondolta hogy ilyen hideg lesz, fázott kicsit a füle.
Fejére húzta a pulóver kapucniját, fülében zene dobolt, nem is olyan rossz ez...
Ruganyos léptekkel haladt, kicsit lassult csak le mikor a hajnali emlék előjött, amire egyébként a sűrű ásítozása is emlékeztette.
Nagyon ugattak a kutyák, így kinézett az utcára, mi lehet a mozgás, ami megőrjíti az állatokat.
De semmi veszély nem volt, csak egy szarvasnőstény falatozott a szilvafa alatt.
3 óra alig múlt, de tudta: nem fog tudni visszaaludni.
Eszébe jutott az a szelíd nyugalom, ahogy a vad eszegetett, kutyaugatástól nem zavartatva magát, néha körbepislantva.
A zenét a boltba érve sem kapcsolta ki, minek is?
Hamar összeszedte ami kellett, fizetett és ment.
Nincs csevegés, nem olyan bolt ez.
Hazafelé sem lassított a tempón, tesztelni kell az új bakancsot, ha tör, hadd törjön mielőbb, szokja a láb.
Sállálálá hé, sállálálá hó... szólt a zene...

Arra gondolt, mennyire nézhet ki komoly, sokgyerekes szülőnek?
De hát pont annyira érdekelte a külvilág véleménye, főleg a feltételezett vélemény, mint egyébként: semennyire.
Hisz tudta, hogy sok mindenben túl engedékeny, de amint baj van berántja a féket és hamar összekapja a gyerekeit.
Mint a nagyfiút a napokban, mikor kiderült: gond van a tanulmányi eredményekkel.
Elvette a telefont, mert az csak akkor jár, ha él a bizalom, ha működnek a dolgok.
Kapott a gyereke egy alapkészüléket a háttértárból, felejtősek a játékok, tanulni kell.

A félévi bizonyítványhoz már összeszedte magát, nem kellett csak pár nap.
- Akkor visszakaphatom a telefont?
- Nem. Majd az év végi bizonyítvány után, ha a félévihez képest mindenből legalább egy jegyet javítasz.
Mert a tanulásban nincs replay, ha valami nem sikerül, nem lehet sebek és maradandó hegek nélkül újrajátszani.
Előző nap hívták a gyerek telefonján a szolgáltatótól, mert hamarosan új telefon vehető az előfizetéshez, ez meg lett ígérve május végére, várta már a nagyfiú.
De így nem kapja meg, csak a normális bizonyítvány mellé.
Ezt közölte is a telefont letéve, a kérdésre válaszolva:
- Akkor lesz új telefon májusban?
- Nem, majd júniusban, az adott feltételek mellett.
Most arra gondolt, meglesz az, megveszi májusban a készüléket, de nem kapja meg a fia. Tudni fog róla, de várni kell rá, így talán még jobban lesz ösztönözve.
Bár most ez a hét megmutatta, lehet ám tanulni is délutánonként, és négyesekkel hazajönni kettesek helyett...
Hisz nem hülye...
Ha meg véletlen nem sikerülne a javítás, akkor a telefon dobozban marad.
Nem kér az kenyeret.

Milyen érdekes ez az üres falu, tán 2 ember jött szembe, a boltban sem volt tömeg.
Sétálunk egy fél órát, és kitisztulnak a gondolatok.
Szól a zene, mert a fülhallgató is védi a fület a hidegtől...
Végiggondolta a kapcsolatát is.
Tavaly ilyenkor merre volt, mit csinált?
Nosztalgikus típusnak tartotta magát, néha úgy bele tudott mélyedni ebbe, néha pedig semennyire nem törődött vele.
Tán így normális?
Azaz másnál is így lehet?
Nem tudja, csak ez van.

Emlékszem még júliusra... szól a következő zene...
Bár neki nem július, hanem június A HÓNAP, és más különbség is van, de ez a zene mégis nosztalgikusabbá teszi a szokottnál is.
De már otthon is van, mehet tovább a munka.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Bárki olyat érez, ami bántja, az az ő hibája!

Én nem moderálok, tegye mindenki önmagával.