2015. január 6., kedd

Csak ülök és mesélek...

Ülök itt, délután van, lassan megtelik a ház élettel.
Eszembe jut Szili reggeli szövege:
- Jó lenne 3 láda pénz. Kettőt Lívinek adnék, egyet magamnak, és remélem Lívi is legókat venne.
Annyi váras legót vennék... sosem bontanám le őket!
- És hová tennél annyi összeépített várat? Nem férne el.
- Tényleg! Kéne egy legózós szoba. Anya, miért a padlás feljáróban van a hűtő?
- Mert nem járunk a padlásra.
- De ott lehetne a legós szobám...csak kéne egy lépcső (nem szeret létrázni).
- De ott se fűtés, se szigetelés, tök hideg hely az!
- Ja, értem.
Félek pár nap, és előáll a szigetelés lehetőségével :))

Szili szezámmagos sztorija:
- Ha a "szezám tárulj"-ra ajtó nyílik, akkor a szezám az ajtó, szóval a szezámmag egy ajtómag... ajtót növeszt.


Jó itt a melegben üldögélni, nem kell már menni sehová...
Tudjuk: nem szeretem a telet.
Tavaszt, nyarat akarok!
Nekem ez nem tud egyébről szólni, mint a kályhapakolásról, favágásról, csúszkálásról minden boltba, postára menet.
Hamar lesz sötét....
Utálatos!
És bár elfogadom: kell ez az időszak is nekünk, de szeretnem nem kell....

Na jó, mondjuk most sincs semmi bajom, jó itt a melegben, minden mai lényeges dolog elintézve, amihez meg nem volt kedvem, az nem volt olyan fontos.

Vannak dolgok, amiket viszont nem annyira értek.
Miért kell Kevinnek magyarázatot keresgélnie, miért is nem kapott karácsonyra semmit az apjától? Értsd: miért van arra szükség, hogy feltegye a kérdést: ugyan miből jön le az, hogy pont parfüm kéne neki, mikor egy 13 éves gyereknek más is lehet az ajándék... nos, parfümöt sem kapott végül.... De azt mondja: igaz, ott voltunk egy hétig, az is valami. Ja bazmeg, 5 év után valami. Ugye tudod kisfiam, hogy csak magadnak keresel magyarázatot, mert fáj, és el akarod fedni? Igen, tudom.
Nos, ezt nem értem.
A francért nem kérdeznek, mi érdekli a gyereket, mi lehet jó ajándék... Vagy az érintett, aki már tudja: nem a Dzsizasz hozza az ajándékot, vagy én, esetleg a nővére, ha én pária vagyok, de valaki meg tudja mondani...
Meredek dolgok ezek.
Kérdések vannak, válaszok nincsenek.
Azaz csak lényegtelen magyarázatok.

Téma over.

Jó most itt a melegben, jó hogy van Ő, de rossz hogy nincs itt.

Gondolkodom a betegségről, mint a lélek nyelvéről.
Mikor valamin túl vagyunk, mikor kicsit elfárad a láthatatlan, beteg lesz a látható, fogható.
Olyankor pihenünk, mert az a gyógyulás egyik kelléke, és pihenés közben töltődik ami lecsökkent.
Nem szoktam beteg lenni.
De azért időnként nekem is kell ez a nyugvás, töltődés.
Csak épp betegség híján honnan tudjam, mikor?
Érzem néha.
De ritkán tudok igazán kikapcsolni a munkából.

Ááh, nem betegségért nyavalygok, ennyire nem süllyedtem mélyre, csak épp azon gondolkodom, hogy milyen könnyű egy pár napos náthával pihenni, ha van aki ápoljon.
Mondjuk ez keveseknek adatik meg.
De ha van, akkor van lehetőség a regenerálódásra.
Talán akkor felejtettem el betegnek lenni, mikor rájöttem: nekem nem nagyon jut abból, hogy "ápolva" legyek. Ha meg nekem kell mindent csinálni, akkor minek elgyengülni?
Úgy csak nehezebb a munka, szóval nincs megengedve.
Nem, még mindig nem panasz, csak egy gondolatsor, arra vonatkozólag, miért is nincs lehetőség az elgyengülésre.
Gáz, ha azt mondom, néha hiányzik ez?
Pedig van olyan, aki törődik velem.
Nagyon is van :)









Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Bárki olyat érez, ami bántja, az az ő hibája!

Én nem moderálok, tegye mindenki önmagával.