2015. január 15., csütörtök

Mennyivel több az, ami egy-egy mondat, történet mögött van...

Mikor más a terv....
Mert már elég volt egy útból, vagy meggondoltam magam, vagy... vagy...
Például, leírtam azt a bejegyzést, és az Ákosos részt, ami a koncertre vonatkozik kitöröltem. Mondván mit érdekel mást a nyavalygásom, hogy nem megyek, nem számít, de azért jó lenne?
Mégis ott hagytam, mert pont az nem számít, hogy miként jön ez le másnak....
Ó, igen, tele vagyok belső vívódással... sokat agyalok... mint barátnőm megállapította, még többet is mint ő, pedig ő sem kutya....
És olyan természetes dolgokról írok mint csodákról...
De ezek azért csodák...
Nem azért, mert kosként a földhözragadt énem nehezen hiszi és látja meg ezt, nem is azért mert kishitűséget szívtam magamba a fogékonyabb években, nem.
Hanem azért, mert ritkaság ezekben a napokban a világon, hogy észrevegyük az apró kis lehetőségeket, amik messze nem annak néznek ki, hogy hallgassunk egy halk, alig hallható belső hangra, mikor a hangosabb hangok mást mondanak...

Mikor más a terv....
Például az, hogy nem is válaszolok ARRA a levélre a társkeresőn, mert már elég volt, mert annyi a hülye, nincs kedvem még egyhez, nem akarok megint csalódni a létben, világban, szóval elég.
De a halk hangocska arra biztat, próbáljam meg, mert embereket ismerek meg, és hátha legalább egy barátság kialakul.
Nos, nem az lett.
Eget rengető szerelem lett....
És ez a mi évünk...
Mindkettőnknek, együtt.
Ez az élet már közös.
A MI életünk.
Soká vártunk erre, de megkaptuk, már a miénk...
Mert azon a napon egy belső hang súgott, és hallgattam rá...

Anno kamaszként azt mondtam, gondoltam, hogy nem számít ha egy kapcsolat, házasság kihűl vagy tönkre megy, el lehet válni. Hittem hogy a válás nemhogy opció, hanem egyenesen szükséges, illetve nem szólnak örökre a kapcsolatok.Nos, némelyik valóban nem, hisz "csak" némi tanulás, életlecke a célja, annak a "rossz" választásnak.
Hogy van-e egyáltalán rossz döntés, vagy csak a fejlettségemnek megfelelő "csomagokat" kapok, az most nem téma....
A válás igazából ilyenkor opció, és ezzel az egésszel inkább azt akarom mondani, hogy van aki MER álmodni olyat, hogy a megállapodás, az első OLYAN igazi örökre fog szólni, mert elsőre megtalálja AZT.
Én nem mertem ekkorát álmodni anno, én részleteket álmodtam, a körítés pedig hibás volt.
De az álmok megvalósultak ám... részletekben.

Azóta hogy eltöltöttem egy évet tényleg egyedül, magamban, tisztáztam mi a jó nekem, mit akarok, és mertem végre nagyot álmodni, hinni hogy megkapom ami az enyém.
És csodák vannak azóta is, és megint rájöttem valamire, igaz, csak egy film kapcsán.
Hogy ha elvárunk, akkor csalódhatunk.
Attól amit nem ismerünk, attól felesleges bármit elvárni.
Nem határozhatjuk meg, hogy ilyen vagy olyan legyen, hanem amilyen, azt vagy elfogadjuk és szeretjük, vagy ha nem megy, akkor nem foglalkozunk vele.
Mert én sokat vártam egy filmtől, mást vártam, és nem kaptam meg, így nem tetszett. Pedig állítólag az évtized filmje... majd adok neki még egy esélyt, mert csak egy film :)))
Lehet moziban jobb lett volna nézni, nem a kis monitoron...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Bárki olyat érez, ami bántja, az az ő hibája!

Én nem moderálok, tegye mindenki önmagával.