2015. január 18., vasárnap

Vegyesen, vaddisznósan, izékésen, szöszisen

Persze mindig kimarad valami.
Hol egy tétel a bevásárló listáról, hol valami elintéznivaló.
Mindig van valakinek aktuális nyűgje, és meglepő módon: nekem is akad néha problémám.
Tényleg úgy érzem időnként, hogy azért létezem: mások gondjait megoldjam.
Na de nincs ám baj, nem vagyok kiakadva, és szép az életem.
Zajlik, tervezünk, éljük.

A következő párbeszéd kérdezgetett alanya egy férfi, a sztori nem velem történt:
- Mit szeretsz csinálni?
- Tévézek.
- Mit szeretsz nézni?
- Csak nézem, és várok, hátha jön valami érdekes.
- Nem unalmas?
- Nem unatkozom, megszoktam.

 Olyan... nem is tudom... megint ítélkezem valaki felett akit nem is ismerek? Nem tudom... de a mesélővel egyetértettünk abban, hogy mikor egy ilyen kvalitású férfi próbál kapcsolatot kiépíteni velünk, akkor az olyan mintha a vég jönne el, mintha meghalt volna a világ, nem is lenne más, mint fejbe lőni magunkat egy szakadék szélén. Mert ez olyan kurvára unalmas életet vetítene elő, aminél még a végleges magány is jobb.
Én így látom.

Mint ahogy a sírógörcs kerülgetett akkor, mikor megtalált izéke. A falubeli, önmagával kurvára mit kezdeni nem tudó, huszonéves hímnemű, és írt a fészen:
- Szia. Hogy vagy?
- Kösz jól.
- Beszélgessünk?
- Ha tudunk...
- Kérdezz.
- Oké, de mit is?
- Bármit...
Ez mondjuk tavaly volt, hamar lepattintottam, azaz letiltottam, megsértődött, törölt az ismerősei közül. Szerencsére.
De mindenkit-na jó, sokakat- így talál meg, elég neki egy személyes összefutás a boltban, csekkolja hogy milyen a csaj, és este már meg is keresi:
- Szia. Hogy vagy? Kérdezz nyugodtan...

És évek óta csinálja, több esetről tudok. Amúgy ha csak ennyi lenne a csávó repertoárja, akkor ártalmatlan lenne, de igazából csak egy dolgot akar, és azt pár beszélgetés után a tudtára is adja a gyanútlan alanynak.
Ma is a hideg ráz tőle...

 **--**

Mi meg itt beszólogatunk egymásnak.
Alapja mindennek a szerelem és szeretet, így a határ a személyes határ, nem az ami másnak már durva.
Mivel ilyenek a mindennapok, a szövegünk fejlődik, már-már mindenben észrevesszük a poént. A nekünk poént.

Készülődés a moziba.
Én kész vagyok, kínomban mosogatok, pakolászok, Ő a tükör előtt fésülködik, készülődik.
Nem bírom tovább:
- Én vagyok a lány, de te kurvára sokáig sminkelsz, szöszi!

Másik nap.
Ül a fotelben, játszik valamelyik kicsivel, majd meghallja a mosógépet:
- Heni, te mit mosol? (utalva arra, hogy kábé negyedszerre megy a mosógép)
Felszalad a szemöldököm, nem disztingválok:
- Ruhákat bazmeg . Te mit szoktál?

Aztán vannak a félremondott dolgok.
*vihar egy pohár kanálban
*egyszer volt kutyán budavásár

Szabolcs megkérdezte ma reggel:
- Melegszik valami a mikróban?
- Nem, csak megjáratom reggel, hogy felébredjen....

Mert Lívia is megmondta:
- Itt mindenki vicces, mert mi egy vicces család vagyunk.

**--**

Jönnek a vaddisznós érdekességek a világból.
Idézgetek a netes cikkekből, amelyeknél néha a szent borzadály kerülget, néha csak röhögök az emberek hülyeségén.
Mert a vaddisznó valóban veszélyes lehet, de én minden nap úgy engedem el a gyerekem a suliba, hogy akár találkozhat is eggyel.
 "Az állatokat utoljára péntek hajnalban látták: akkor a rendőrség a Bajcsy-Zsilinszky úton, a Bazilikánál üldözte a megriadt, forgalommal szemben menekülő állatokat."

Nálunk nem üldözi az állatokat senki, max a vadászok.

"Eltévedt és riadtan kószál Budapesten néhány vaddisznó. Azt szeretnénk, hogy a helyzet megoldása ne kerüljön az életükbe, és ha kilövik őket, azt altatólövedékkel tegyék"

Egyszer úgyis meghalnak, és mivel egész évben aránylag olcsón vadászhatóak, így aztán nem valószínű hogy a vadasparkban halnak szent halált.


"A belügynél újabb rendelet készül, amelynek értelmében  sokkal könnyebbé válhat "ártalmatlanná tenni" a rossz helyen felbukkanó vadállatokat."

Rendelet.
Törvény bazmeg.
Vagy mi.
Majd hívják csáknoriszt, és ártalmatlanná teszi mindet!
Egy pörgőrúgással.
Vagy dzsonmeklén a szarkasztikus stílusával elüldözi Ukrajnába.


"A budapesti rendőrség szakemberek bevonásával keresi az állatokat, és azt kéri, hogy aki a vaddisznókat látja, vagy tartózkodási helyükről bármilyen információval rendelkezik, ne próbálja meg egyedül megállítani azokat, hanem haladéktalanul hívja a 107-es vagy a 112-es központi segélyhívó telefonszámok valamelyikét."

Kiemelném a  "tartózkodási helyükről bármilyen információval rendelkezik" mondatelemet, aminél felsírtam. Kurvára vicces szerintem ez a fogalmazásrendszer, amivel élnek az újságírók. Már amelyik. Viccen kívül érdekelne, hogy nem veszik át az anyagot ha nincs benne legalább egy téglamondat (bárhová beilleszthető, előre gyártott, formázott)??
Amúgy mit hisznek az emberekről a monitorok mögött? Hogy Pover Rangerként a feltartott tenyerünkkel megállítjuk a vonatot, vaddisznót, mindent? Aki ezt megpróbálja, az tuti valami furcsa anyagot nyomott este, de az is az ő baja.
Amúgy a vaddisznó simán nem csak növényt eszik, mert oké, az erdőben kitúrja a makkot meg a gesztenyét és a gombát is, de kisebb állatokat is elintéz. Döglött macska, döglött kutya sem soká fekszik az erdőben, vaddisznóék lenyomják mint Jamie a csillagot.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Bárki olyat érez, ami bántja, az az ő hibája!

Én nem moderálok, tegye mindenki önmagával.