2015. május 26., kedd

Archívum, format, restart

Néha jó lenne, ha az élet számítógép szerűen működne...

Ezzel a gondolattal először olyan 20 éve játszottam el, hogy a kivág-beilleszt egy elég hasznos élet-alkalmazás lehetne, ugye?
Vagy ha ctrl-x hatására eltűnne, kukába menne ami nem kell, vagy a shift-delete páros megnyomásával még a kuka is kimaradna...
Most, hogy a rendszeres (hátam közepe) újrarakást csináltam, megint eszembe jutott.
Hogy milyen jó időnként egy újratelepítés, hisz kipucol minden sz*rt, ilyen lehetne nálunk is. Egy laza formatálás, és tiszta lappal kezdődik minden. Na persze csak a szellemi életben, mert az alkatrészek ugyanolyan viseltesek maradnak ám.
De sajnos minden újratelepítésnél a sok apróságot is újra be kell állítani, vezérlő egységeket (videokártya, alaplap, stb.) is újratelepíteni, így ez nem jó!
Mert nekem olyan tuti kis beállításaim vannak, úgy szeretem az életem, hogy inkább emlékszem a rossz programokra. És a hibásan archivált emlékeket is megtartom, majd elkopnak maguktól, ha már végleg törölni nem lehet őket!

Na meg aztán belegondolok abba is, hogy ha a felhasználás ugyanolyan, akkor hamar ugyanabba az elhasználódott, újratelepítendő állapotba kerül a gép... megint.
Így aztán nem elég ezt a lépést megtennünk, át kell formálni a napi szintű működést is.
Ezért talán mégis jó emlékezni, mert ha észben tartjuk a hibát, amit a formatálás eltüntetne, akkor egy nap majd eljön az az életszakasz, amikor nem követjük el újra és újra....

Szerencse, hogy okosabbak és bonyolultabbak vagyunk, mint egy computer.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Bárki olyat érez, ami bántja, az az ő hibája!

Én nem moderálok, tegye mindenki önmagával.