2015. július 23., csütörtök

Eljövök


Aluljáró, könyves stand. Előtte furcsa ruhájú lény.
- Jó napot! - köszön az álmos könyvárus.
- Üdvözlöm. Mi ez a sok színes kocka?
- Könyv. Miért?
- Kérdezem, mert nem tudom. Mi az a könyv?
- Információhalmaz, amiben le vannak írva fontos dolgok. -  még korán van, az árus nem is csodálkozik a furcsa kérdéseken.
- Mint ez, aminek egy női lény van a borítóján? Ez milyen információt tartalmaz?
- Az romantikus regény. Kitaláció, mégis fontos azoknak, akik a szívük után mennek.
- Ezt hogy érti?
- Vannak a szerelmes, szerelemre vágyó emberek, akik néha vagy akár gyakran, lazításképp kitalált szerelmi történeteket olvasnak.
- Mi az a szerelem?
- Mondja, maga honnan jött? Most bújt elő valami barlangból? Vagy elrabolta a CIA és most engedték el?
.- Nem, a Wxtooodfgtp csillagról jöttem.
- Ja, persze... - motyogja a könyvárus, és porolgatni kezdi a könyveket.
De a furcsa nem hagyja annyiban.
- Vihetek egyet? Ilyen romantikusat. Hátha abból megtudom amit maga nem mondott el.
- A szerelemről?
- Igen.
- Vannak itt politikai témájúak, a test szépségéről, vékonyságáról és egészségéről szólóak is, pénzügyiek, krimik is, miért pont ilyen lagymatagot akarna?
- A többit sem tudom micsoda, bár a test szépségéről hallottam már, de az csak fantazmagória nálunk.
- Miért? - kérdezett most kivételesen a könyvárus.
- Mert az természetes a Wxtooodfgtp-on is, hogy nem egyforma a viselt ruhánk, amit itt testnek hívnak. Nem is akarjuk egyformává tenni azt. Így mind szép, mert egyéni, tehát ami VAN, amit mindenki tud, arról nem kellene könyvet írni. Ha lenne nálunk könyv.
- Mondja, kedves idegen, olvasni tud?
- Persze, ismerem a földi betűket, betűhalmazokat, és nyelveket is. Azért vagyok itt én.
- És miért jött?
- Megismerni magukat, kitalálni, alkalmasak-e a segítségünkre. Mi az a szerelem?
- A Wxtooodfgtp-on nincs szerelem?
- Amint megmondja mi az, megmondom van-e.
- A szerelem az, amikor két ember, akik nem rokonok, annyira megszereti egymást, hogy együtt akarnak maradni, egy helyen élni, együtt aludni, és sokat csókolózni. Egymáshoz érni, beszélgetni, a másik lelkét megismerni, tehát minden szinten egyesülni vele. Úgy eggyé válni, hogy még mindig külön testet használnak.
- Ó! Ilyen van nálunk is, de erről sem írunk könyvet, mert mindenkinek van párosa. Legtöbben a tanuló éveik végén párosodnak, de sokan vannak akik csak évek múlva. Addig a világunkat járják, tanulnak, tanítanak. Mint én.
Én is fiatal vagyok, csak 3 wxtooodfgtp-i évfordulóm volt még, és még nekem sincs párom.
- 3 éves? Mégis, hány földi év az?
- Azt tanultam erről, hogy 1 wxtooodfgtp-i év olyan 420 földinek felel meg.
- Akkor maga itt nagyon öreg.
- Igen. Maga hány éves?
- 42.
- És van párja? Szerelmes?
- Nem. Elváltam.
- Az mi?
- Elhagyott a párom, nem voltunk boldogok.
- Mi az a boldog?
- Nagyon furcsa kérdések ezek... - vakarja a fehét a könyves, de folytatja.
- Boldog az, aki elégedett mindennel az életében, szereti a párját, a gyerekeit. Vannak akik csak akkor boldogok, ha mindenből a legjobb, legújabb van nekik, de szerintem ők sosem érik el azt, amiről szó van, a boldogságot.
- Miért?
- Mert minden változik kedves uram. A legjobb, ami ma az, holnapra idejétmúlt lesz. Ami a legszebb, holnapra elkopik. Akkor másik kell majd nekik. Az az autó, ami 20 éve a legjobbnak számított, ma már ócskavas. Pedig megy még, a gyorsaság sem gond neki, mégis lecseréli az átlag, mert régi.
Nos, aki így gondolkodik mindenben, az az örök elégedetlen.
Mert annak jó ami van, de lehetne jobb is, így nem szereti a helyzetét, helyzetének részeit. Ez pedig boldogtalanságot szül. Érti?
- Értem, csak furcsa ez nekem.
- Kitalálom. Maguknál ez sem téma, mert...
... természetes. - fejezte be a gondolatot az idegen.
- Igen, természetes. Kapunk életcsomagot, kinek milyen jut, azzal éli le az éveit. Persze ha a járműve tönkre megy, mert elkorosodott, akkor kap másikat, ugyanabból a kategóriából.
Mi sem vagyunk egyformák, nálunk sem egyformák a házak, ruhák, autók, de akinek kopott, az sem vágyik a másikéra, és a másik sem nézi le a kopottabbat, mert nálunk nem ezek a dolgok számítanak.
- Jó lehet.. - mondja a könyves.
- Miért hagyta el a párja? Hogy lehet az egyáltalán?
- Nem érezte a közösséget velem, neki nem tetszett a lakóhelyünk, szebbet akart, de én nem tudtam megvenni neki. Megszeretett valaki mást, aki többet adott neki.
- Azt hiszem sokat kell még tanulnom itt. Ez számomra elképzelhetetlen.
- Lehet hogy inkább nekünk kéne tanulnunk maguktól, nem gondolja?
- Lehet. Kaphatok egy romantikusat?
- Kaphat. 2000 forint. Van fizetőeszköze?
- Van. Kaptam. Itt van, köszönöm.
- Olvassa örömmel. Mondja csak, nem jönne el holnap is beszélgetni?
- Eljövök. Viszlát.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Bárki olyat érez, ami bántja, az az ő hibája!

Én nem moderálok, tegye mindenki önmagával.