2015. július 20., hétfő

Minden tégla fontos

Sok gondolat fordult meg  a fejemben hétvégén.
Mint mindig, és mint mindenkinek, voltak ebben szimpla #fenesemtudjamireleszjó #tegyükelkésőbbre gondolatok, és voltak kibontakozó kis virágocskák is.
Az egyik ilyen virágocska-gondolat-kérdéskör, amit megtárgyaltunk és mélyen egyetértettünk minden részletében, az a közvélekedésben következő szintre lépésnek tartott házasság kérdéskör volt.

Mi jelenleg minőségi időt töltünk egymással.
Ez nagyon fontos igazság.
Akkor is minőségi, mikor a hétvége semmi másról nem szól, csak a gyerekek-pihi-főzés-tévé rutin körforgásról.
Mégpedig azért, mert a hétköznapi korán kel-munkába megy-én maradok és várom haza, közben főzök-ő megjön fáradtan, fürdik-eszik-alszik kör nem történik meg.

Ugyanis hétfő reggeltől péntek délutánig nem találkozunk, csak időnként, amikor én megyek Pestre vagy szabadnap-ünnepnap van.
Ettől függetlenül, egymás napi rutinjának abszolút részei és részesei vagyunk.
Tudom hol tette le este e ruhát, amit reggel nem talál (férfi...), mert ismerem.
Tudja, hogy melyik gyerek mikor milyen, miért kopog éppen, miért nyekken, és melyik nyekken, mert ismeri őket.
Számon tartja a napi örömeimet, tudja, hogy mikor mi bajom van, mivel lehet megoldani, meg ilyesmiket, mert ismer.

Ehhez szerintem nem kell mindenen át erőltetni az együttélést, ami most épp még akadályokba ütközik.
Mert van távolság, még ha kocsival nem is lenne akkora, tömegközlekedéssel bizony akkora, hogy nem vállaljuk a napi átélését.

Csakhogy ez nekünk nem akadály.
Nem negatív dolog.
Akadály annak, aki akként éli meg.
Nálunk inkább az van, hogy mindketten maximálisan élvezzük azt, ami most van, és tudjuk azt is, hogy bármi lenne, bárhogy lenne, az tökéletesen jó lenne.
Azt hiszem ezt elégedettségnek hívják.

Mindketten tudjuk, hogy mit akarunk a másiktól, az élettől és miként akarunk együtt élni, de ezt nem kell tűzön-vízen áterőltetni.

Azt látom, vannak akik mindig a következő, jelenleginél jobb fokot látják a létrából, lépcsőből, és nem tudják azt kiélvezni, rendesen megismerni, amin épp állnak.
Van aki mindig jobbat, szebbet, tartalmasabbat és akármilyenebbet akar mindenből, de ha a sok boldogtalan emberre nézünk magunk körül, akkor látható: nem feltétlen rossz az ami van, amiből nem lehet rögtön tovább menni, és nem feltétlen jobb az, ami a másiknak már megvan.
Mert ő elért oda, te pedig még másik leckét tanulsz éppen.

Visszatérve, most jelenleg azok vagyunk egymásnak, amik akkor lennénk, ha papírral rendelkeznénk erről.
Minden.
Boldogság.
Biztonság.

Jövő.
De a jelenben élünk, nem tudjuk idehúzni a jövőt.
A sok okos tanítás ilyenkor nyer értelmet, mikor a saját életed állomásaira, történéseire rá tudod illeszteni:

Azt éld ami van, mert minden pillanat egyedi, és egyik sem tér vissza sosem.

A jövő a cél, de a jelen útját járod, hogy elérd azt.

3 megjegyzés:

Bárki olyat érez, ami bántja, az az ő hibája!

Én nem moderálok, tegye mindenki önmagával.