2015. augusztus 6., csütörtök

Nyom nélkül

Így tűnt el a 3-3,5 kg rizses hús, pár óra alatt.
Nyom nélkül.
Így tűnik el a rend, mikor nem lehet kimenni, mert eszeveszett meleg van, és bent jobb.
Így tűnik el estére, délutánra a türelmem, a nyugalmam a süllyesztőben.
Így válik ez a sok nap egy végtelen masszává.
Pedig annyi minden fog még történni nyáron!
Még megyünk Imi-mama látogatóba a gyerekekkel, a 3 legkisebbel. A nagyok dolgoznak. Kira Pesten Mekizik, Kevin itthon forgat vasárnap.
Statisztálunk veszettül, ha már filmforgatás van a faluban, egy kis zsebpénzt összedolgoznak a kisebbek is.
Aztán Livike rokonlátogatóba megy keresztanyámmal, majd onnan hazajőve Pesten leszünk vele pár napot. Libegő, étterem, ami majd jön.
Tehát történések vannak, unalom nincs.
Ma is.
Kevin könyvtárban (netezik), hazajön, és üvöltve reagálja le, hogy a telefonja nem tölt, elcseszték a kicsik. Épp fürdök, fél órát terveztem langyos vízben, könyvvel, jeges teával.
Az üvöltésre lassan megmosdok, szólongatom, hogy nyugi, jövök, megcsinálom a telefonját.
- De nem lehet! Eltörték a töltőt! Beletört, mert nem tölt semmivel!!!
- Mindjárt megnézem, nyugi.
- Most vehetek telefont! Pedig biciklit akartam!
Kimászok, megnézem, tényleg nem tölt. Szétszedem, hogy másik telcsibe tegyem a kártyát, és holnap Pesten szervízbe adjam a garanciális telefont.
Majd kipróbálom újra, és tölt.... csak valaki leejthette, és elmozdult az akksi. Amit kivettem, visszatettem, meg van oldva.
Szép nyugodtan elmagyarázom neki, megnyugszik.
Én már kattogok.
Ezek a napok ilyenek.
Kattogósak.
Elnézem a tévé fölötti képeket, róluk.

Kis ropilábú, bébikompos Kevinke, ma 180 centis kamasz.
13 év alatt.
Szinte nyom nélkül...
... múlnak el az évek, és most azt mondom: már nagyon jó lenne kicsit unatkozni, csak egy kicsit.... de azt hiszem utólag majd ezek az évek nem is lesznek olyan szörnyűek.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Bárki olyat érez, ami bántja, az az ő hibája!

Én nem moderálok, tegye mindenki önmagával.