2015. szeptember 14., hétfő

Ne nézz oda!

Reggel olvasgatva jött szembe ez az oraveczes írás, miért is nem jó az, stb.
Nincs is ezzel semmi baj, hisz senkit nem szerethet mindenki.
Bevallom, sosem olvastam Oravecz Nórát önszántamból, max a szembejövő naplementés idézetek voltak meg.
Nem is érdekel, sosem kerestem a lehetőségét.
De megértem, hogy van akinek kell, aki ebben találja meg a lelki simaságát, mert ez vasalja ki a ráncait.
És ez a lényeg.
Választási lehetősége mindenkinek van.
Ami zavar, azt ne olvasd, arra ne nézz, ne szólj bele.
Anno mondtam én is párszor a gyerekeim kapcsán, mikor idegenek bele próbáltak szólni, mit engedek meg (pl. vonat ablakon kinézés), hogy ha zavaró, nem kell odanézni.
Ennyire egyszerű ez.

Annyit kell még belátni tán, hogy mindenkit megtalál az a vonal, ami mentén haladnia kell. Nem tudhatjuk, kiben mi lakik, ki mitől és miért szenved, illetve ezen a szenvedésen mi segíti keresztül.
Nekem anno Ákos zenéje és szövegei adták meg azt a gyógyszert, amivel életben tudtam maradni.
Van akinek Oravecz vagy Coelho írásai ilyenek, nekik is váljék egészségükre.
Amit még kiemelnék, az ez a mondat: "És ezért haragszom Nórikára, mert ezt a munkát meg akarja spórolni a tudatlan nőknek és elhiteti velük, hogy néhány teljesen értelmetlen mondattól minden csillámpónis és szivárványos lesz"
Nos, nem támadom sem Oraveczet, sem Vikut, inkább annak a megértésére helyezném a hangsúlyt, hogy egyszerűen van akit ez tart életben! Egy jó időben olvasott csillámpónis mondat, tengeres háttérrel!
Vannak akik hazudva önmaguknak építenek fel egy csillámvilágot, így élnek le egy életet, mert beleroppannának ha az igazságot látnák.
Nekünk pedig nem kell odanézni ha nem akarunk.
Választhatjuk a rózsaszínre festett, kék eges Truman show-világot, vagy a fájdalmasabb realitást.
Saját döntés, még ha sok esetben nem is tudatos, hanem egyszerűbb bent maradni és belesimulni a kialakult helyzetekbe, idézetekből merítve erőt, mint kimászni.
Ettől függetlenül én mindenkit bátorítanék a kimászásra, szar levakarásra, de elfogadom, hogy nem mindenki elég erős ehhez.
Amit nem fogadok el, az a panaszkodás. Bár azt is el kell árulnom, aktívan a panaszkodó sem zavar, mert ha ilyennel találkozom, inkább elkerülöm, nem nézek oda.

A szenvedő jön, panaszkodik, mondja, nyafog. Ugyanazokat a szövegeket nyomja évtizedekig, ugyanabba a helyzetbe mászik vissza folyton, de panaszkodik. Mert ő mindent megtesz. Mert jól csinálja, mégsem változik semmi.
Elárulom: azért nem, mert valami még hibádzik! Mert valamit még nem tett meg, mert valamit még nem enged el.
És igenis kellenek az önképzések, a hétvégi kurzusok a szerelemről, szexről, akármiről, mert kibillentik azt, akinek erre szüksége van. Senki fejéhez nem fognak fegyvert, hogy márpedig menned kell, ez is egy egyszerű saját döntés.

Nagy harcos vagyok.
Én, Heni.
Vannak küzdelmeim saját magammal, a gyerekeimmel, házammal, élettel, sok mindennel.
De ugyanannyi küzdelmet elengedek, mert felesleges.
Mert kétpólusú a világ, ha nincs sötét, nem lesz világos sem.
Szinte mindent fel lehet osztani ellentétes pólusokra.

A fent linkelt írás egy fontos része az, hogy ne ossza az észt a szerelemről az, aki még nem tapasztalta.
Van súlyproblémám, le kéne fogyni.
Hogy miért?
Lehet hormon, lehet még valami le nem vetett lelki nyűg a korai évekből, lehet genetikai jellegű függés, csak én nem piázom vagy cigizem, hanem lehet hogy evés-függő, kajaholista vagyok... nem tudom.
Persze ennél kicsit többet is kéne tenni mint amit most teszek ellene, de majd eljön egyszer az a holnap, amikor az én fogyókúrám is elkezdődik.

Nem ez a lényeg.
Hanem az, hogy sokat tudok a témáról.
Persze nem a legújabb trendeknek megfelelő étrendkiegészítőket isteníteném, mert azt már a kilencvenes években eldöntöttem, hogy ha majd egyszer lesz ilyen gondom, akkor sosem használok ilyesmit.
Ja, boldog 65 kilós élet, mi?
Mint írtam, ismerem a témát, tudom melyik edzések a jók, milyen étkezési vagy vízivási módszerek jöhetnek be, de bevallom, saját eredményt jelen pillanatban nem tudok felmutatni.
Ettől ne lenne hiteles a mondandóm ha erről beszélnék, írnék?
Meg kell járni a poklot, ahhoz hogy valós képet adjak róla?
Aki keresi a szerelmet, párkapcsolatot, miért ne lehetne hiteles akkor, mikor a tapasztalatairól beszél?
Mitől ne lehetne hiteles egy férfi, aki a nőkről beszél? (Müller)
Honnan tudhatnánk, hogy a világnak melyik szeletét ki miként érzékeli, milyen mélységben látja át?
Szóval a lényeg, ne nézz oda ahol nem tetsző dolgok vannak, ne idegeskedj olyasmin, amin nem változtathatsz.
És akkor lehetsz akár boldog is.
Ennyi.



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Bárki olyat érez, ami bántja, az az ő hibája!

Én nem moderálok, tegye mindenki önmagával.