2015. szeptember 20., vasárnap

Rövid volt a nyár...

... mert sok minden történt.

Jócskán le vagyok maradva írásokkal, próbálom egyben összefoglalni:
JÓ MINDEN, mindig történik valami.

Na de ez így nagyon kevés....

Oké, bővítem a mondatokat.

Augusztusban Szilivel egy hetet Pesten töltöttem. Hordtam mindenfelé, próbálva kitalálni, mi is érdekli. Azt tudjuk, hogy a Lego igen, kapott egy készletet (magának vette a filmforgatáson keresett pénzéből), amivel órákat elguggolt a tévé előtt.
Na de ne így teljen a nem otthon töltött idő, kibillentjük, mutatunk neki olyasmit, ami a faluban nem elérhető. Megterveztem, megbeszéltem, beosztottam a napokat, voltunk kettesben is programon, és Imivel is mikor munkaszünet volt.
Így szépen kettesben hajóztunk, mutogattam neki a várat, Dunát, másik hajókat, hidakat alulról, magyaráztam mint egy idegenvezető.
A ropi jobban érdekelte...
Épp ropit rág... nem menőzik :))

 Aztán 20.-án elmentünk a Parlamenthez, hátha bejutunk a koronát megnézni.





















De nagyon sokan voltak, így inkább elindultunk a reptérre, ami amúgy tervben volt, egy másik napra.


Szuper volt a látogató teraszon lenni, figyelni a fel és leszálló gépeket.

Én és Imi rohangáltunk innen oda, onnan ide, mivel mindketten repülőmániások vagyunk. Szili kavicsokkal játszott. A reptér is csak 5 percig érdekelte... ropi itt is volt.


reptéri kavicsok--sokat láttak




  Az esti tűzijáték viszont nagyon tetszett neki, ez már 20 percre is lekötötte a figyelmét.

Egyik nap, amikor nem volt különleges program, hogy azért kibillentsem a napi lego-rutinból, levittem a Boráros téri játszótérre.
Szokásos: 5-10 perc, majd mivel látta, hogy maradunk, nekiállt homokból építeni. Szívet, nekem. Jött egy másik gyerek, örültem, lesz kivel játszani. De ez itt nem így ment. Mama védte és kísérgette a gyereket, egy percig nem fedezhetett fel egyedül semmit.
Jól van, ő dolga, kis idő után mi hazamentünk.
Hozzáteszem, a Boráros téri forgalom jobban érdekelte Szilit... meg a Mester utcai felújítás gépei.


 Majd megérkezett a szegedi rokonlátogatásból Lívia is. Négyesben libegőzni mentünk, ami Szili miatt kicsit para volt, mert aktívan fél a magasságtól. Na de itt nem őt dobáltuk, nem kellett leugrani sehonnan, csak ég és föld között repültünk....

Én utálom ezt, neki tetszett :)
Csereberéltünk, Szili felfelé velem jött, lefelé viszont ő Imivel, Lívi velem.




a város felett


az én mosolyom ugyanaz: "legyen már vége..."



Most már hagyomány, hogy a Duna alatt befogjuk az orrunkat, és integetünk Spongyabobnak is... Metrózni jó :))

A vonatút hazafelé már kifáradva, így aktívan bolondozva telt.
Majd elfelejtettem, voltunk még augusztus elején Imi mamánál is, az is szuper hétvége volt, a három kisebbel, ötösben utaztunk a messzi tájra. Mindenki jól érezte magát, csak rövid volt. Legközelebb tovább maradunk.




És Szilit igazából minden érdekelte, a hajó és a repülők is, de csak 5-10 percig. Megvolt, új volt, de már nem az.
Jövőre elviszem Lego kiállításra, idén nem jött össze.
-------------
De még nem végeztünk, mert a sok mindenből nem maradhat ki a konyha, ami új külsőt, és végre vizesblokkot kapott.
Csak úgy megmutatom, "ilyen volt" nélkül, az "ilyen lett"-et.
az első ecsetvonások...
... és az utolsók


készül minden nő álma: a mosogató

egymás kedvencei... a szöszik :D


szép asztalnál igazi a szülinap :)


kis átfedéssel: ugyanakkor, mind az öt gyerek le lett fotózva...

egymás kedvencei...


jól van, nekem tetszenek ezek a képek :)

Vége a bejegyzésnek, mint a nyárnak.
Kira megkezdte a 10. tanévet, Kevin a nyolcadikat.
Szili másodikos, Szabolcs negyedikes.
Lívia talán végez idén az oviban, de lehet hogy marad egy évet, kiderül.



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Bárki olyat érez, ami bántja, az az ő hibája!

Én nem moderálok, tegye mindenki önmagával.