2015. október 27., kedd

Kezdjünk el élni

Élt egyszer egy fiú és egy lány.
Kedvesek voltak másokkal, és egymást is szerették.
Dolgoztak, beosztották a fizetésüket, kifizették a számlákat, gondozták a kis házukat, a maradék pénzükből pedig szórakoztak.
Koncertekre, színházba, éttermekbe jártak.
A lány nem szeretett főzni, a fiú is inkább lovaglással, vagy a lánnyal töltötte a hétvégéket.
Mindketten szerették a húsos ételeket, mellé egy pohár borral, vagy egy jó üdítőitallal.
Máskor sosem ittak, csak néha a vacsoráikhoz.
A fiú ritkásan, de dohányzott, szerette a cigaretta nyújtotta laza, kellemes érzést a gyomrában.
Úgy gondolta, amíg otthon nem gyújt rá, addig a lánynak sem lesz kifogása ellene, hisz mindig rágózott utána.
Nem is volt semmi baj.



No ez nem igaz!!!!!!

Mert hallották a tévében, hogy a hús rákot okoz.
Akkor most mi legyen? A tévé megbízható hírforrás, különben nem nézné annyi ember!
Ha nem hiteles, akkor mi az ami az?
Az újság?
De kérem!
Az egyik szerint táplálkozz így, a másik szerint úgy.
Mindenki csak arról beszél szépen, amiről érdekében áll.

A lány és a fiú gondolkodtak, átbeszélték a dolgokat, majd úgy határoztak, hús nincs többet, csak néha egy kis hal.
Így ezen változtattak, és folytatták az életüket, egy apró változással.

A lány egy nap elmerengve jött haza. Hallotta ugyanis, hogy már napi pár szál cigaretta is rákot okoz, szép szavakkal mondva, növeli a rák kockázatát.
Féltette a fiút.
A kínai, zöldséges vacsora után meg is beszélte vele, hogy nem, ne dohányozzon, semennyit.
Nehogy rákot kapjon.
A fiú nagyon szerette a kedvesét, így érte és önmagáért is szívesen lemondott erről a szokásáról.


...............................

folytathatnám, szépen lehúzva mindent, minden ártatlan szórakozást, de nem teszem.
Azt gondolom, minden ami az életünkben van, a legapróbb kis dolog is valamilyen szinten káros. Főleg ha túlzásba visszük.
Márpedig ami kellemes érzéseket kelt, jól kitölti az időnket, azt könnyű túlzásba vinni.

Kezdjünk el élni!
Nem parázni feleslegesen.
Aminek el kell jönni, azt nem kerülhetjük el.
Ami pedig nem a miénk, azt sosem kapjuk meg.
A mi országunkban jelen állás szerint nem kell tartani a hurrikánoktól.
Kár lenne nyavalyogni rajta...

Az életben két dolog biztos.
A változás és a halál.
De a születés és a vég között mindenki belátása szerint él.

Aki fél mindentől, az vajon boldog?
Nézetem szerint nem.
De ha a félelmek mögött a kis kuckóban, ahová nem ér el az elektroszmog és a vörös hús, biztonság van, akkor ő ott biztos boldog.

Ha valaki azt mondogatja magának: "ez rákot okoz" "ettől rákot kapok", akkor be is határolja magának az életét.
Paragép lesz, megteremti az állandó idegbajt, szorongást, gyomorbajt, ami felzabál mint a rák, még ha csak átvitt értelemben is.

Azt gondolom, minden ami az életünkben van, a legapróbb kis dolog is valamilyen szinten káros. Főleg ha túlzásba visszük.
Átírom.
Azt gondolom, minden ami az életünkben van, lehet akár jó is, attól függ, honnan nézzük.
Minden esemény változásokat hoz.
A legkisebbek is.
A változás jó, az utak amiket nyit egy-egy, mindig jó felé visz.
Igen, akkor is, ha elsőre nem így tűnik. Ha szenvedéssel jár.
Ha valami/valaki egy helyben toporog, akkor változtatni kell rajta, akkor valami nem stimmel.
Át lehet gondolni, mikor, melyik életpillanatban állt meg az a dolog, mikor került kavics a gépezetbe. Mindennek van kiindulási pontja, mint ahogy minden bajnak van megoldása. Valamilyen irányba minden ki tud mozdulni.
Van persze olyan, hogy csak idő kérdése, mert egy vágyott, "beharangozott" eseménynek még nem jött el a napja, azt hiszem ez esetben csak értelmesen kell várni, nem pedig a perceket számolva.

Minden nap eldönthetjük, miről fog szólni az a nap.
A döntés meghatározza az irányvonalat, hozza magával a következő napot.
Szabad akaratnak hívják azt, amink van.
Ha akarok lehetek balett táncos is, éppúgy mint drogos.
Olyan nincs, hogy valakit belevisznek valamibe, ha nem fognak fegyvert a fejéhez, vagy kényszerítik másként (fizikailag), akkor a döntés mindig az egyéné.

A kiindulópontja a döntési szabadságnak azt hiszem az erő.
A lelkierő tud nemet mondatni velünk, illetve másfelé vinni, még ha fáj is.
Minden fának megvan ugyan a hajlási lehetősége, van az a szél ami a legvastagabb fát is megmozgatja, de tudjuk: a kivételek hangoztatása a kifogásgyártóké.
Vannak az általános igazságok, és van a személyes valóság.
Mindenki forgassa át magának személyesre azt, ami általánosként olvasható a neten, újságban.
Mert mint az általános, széles körben beváló pl. egészségügyi dolgok sem igazak mindenkire, úgy az okos gondolatok sem.

"Egy nap mindenki meghal.
Az összes többi napon viszont nem."

Itt kezdődik az élet, ahol ezt megértjük.



2 megjegyzés:

Bárki olyat érez, ami bántja, az az ő hibája!

Én nem moderálok, tegye mindenki önmagával.