2015. október 14., szerda

Másság és buta kiskutya

Miért nem teszel ellene? Miért nem szólsz annak, akiről sejted vagy tudod: kicsit ellened van, másoknak mesél "viselt" vagy fura dolgaidról? Magyarul kibeszél.
Nem, nem szólunk.
Nem mindig.
Egyrészt vannak helyzetek és kapcsolatok, amikbe ezt nem vonod bele, mert annyira nem fontos. Nem bánt, max kissé bosszant.
Másrészt látod a másikat.
Látod, hogy miről szól és merre tart az élete, akár csak úgy önmagában, akár a tiéddel szembeállítva.

Ismerek nem is egy olyan embert, akinek minden megoldásra van egy problémája.
Az ő boszorkányköreikbe nem mászunk bele, nem erősítjük a hülyeségeket, esetleg meghallgatjuk őket, de ennyi.
Ezt is ritkítva amennyire lehet.

Tegnap mondta a tesóm, hogy a múltat kár bolygatni, minden rossz ami velünk történt az a saját döntéseink következménye. Mármint ami felnőttként történt. És ha elég okosak vagyunk, akkor tanulunk belőle, látjuk mit kellett volna, de mivel a "kellett volna" nem egyenlő a "mi történt"-tel, így kár rajta kattogni.
Igen, ilyen ez.
Valaha én töltöttem a fejét okos gondolatokkal, pl. állj már a saját lábadra, költözz el otthonról Anyuéktól, mert ha maradsz akkor bent ragadsz a mocsárban, stb.,
Ő továbblépett, felépített egy másik életet, hosszú úton jutott el a mostani helyéig, de sikerült. Manapság ő a bölcsebb.

Bár hozzáteszem, nem kattogok a múlton.
Néha elmerengek, mekkora hülye voltam itt és ott is, és igen, hogy minden ami körülöttem volt, azt én hagytam hogy legyen.
Mert a hülye és a pszichopata sem tud működni közönség nélkül, kell a visszahatás, az hogy átmegy az infó. Igaz, van olyan adathalmaz is, ami sosem ér célt az ilyenektől, amitől csak bevadulnak, és csiszolnak a módszereken, de ezt most hagyjuk.

Olvassuk a sok okos gondolatot, időnként homlokra csapósan, de sokszor tényleg csak ennyi. Tudjátok, az az igazi, ami a miénk. Ami már gyakorlat, sőt, átíródott a mi nyelvünkre, sőt, akár tovább is tudjuk adni.
Tegnap osztotta meg az írónő ezt a kis cikkelyt:

"Ne követelőzz velem! Ne állíts elém teljesíthetetlen feltételeket! Ne hidd magadról, hogy te vagy a Magasságos, mert azzá csak a szerelmem tett. Nélküle éppen olyan szürke flótás vagy, mint bárki más. Nem érdekel, hogy féltesz, és féltésből ne taposs rám!"
Vavyan Fable: Ki feküdt az ágyamban?

Olvastam, ráadásul sokszor. Mégis, mikor kellett, nem jutott eszembe. Vagyis ki tudja már? De hiába, amikor az ember nem normális, mikor agymosás alatt van, akkor másként működik. Akkor nem mindent fordít át saját életre, akkor csak abban segítenek az okos gondolatok, hogy víz felett maradjon a feje.
Ezek azért is jutottak eszembe, mert manapság nincs igényem a csillámpónis dolgokra. Merengtem, hogy vajon miért?
Nos, mert rend van az életemben.

Volt egyszer egy csaj, barátmezőben egy darabig, aki szerint az foglalkozik ilyesmivel, aki nem boldog. Aki nincs rendben.
El is került minden helyzetet, könyvet, "jósnőt", amivel lebukhatott volna. Aminek alapján megtudhatta volna róla a világ: mocsár az élete. Mert az titok volt. És őt amúgy is üldözte minden és mindenki.
Na ő egy külön esettanulmány volt... valahogy vonzottam ezeket...
Utálta a férjét.
A férfiakat.
A világot.
De mindent hagyott ahogy volt, mert nem akarta elveszíteni a házát. Nos, ez érthető, sokan vannak így vele. Bár talán eljuthatunk arra a pontra, mikor már minden mindegy, vesszen aminek kell, de nem maradok.
Nála az ebben való elmélyedés, a tömény ön- és világgyűlölet mutatta, hogy boldogtalan, hogy semmi sincs rendben az életében. Mégis leszólt minket, akik faltuk az önsegítő könyveket, internet híján még kávézgatva egymásnál beszélgettünk, vagy elmentünk  meditációkra, stb.
Hisz valóban az foglalkozik ezzel (általában), akinek az életében valami nincs rendben.
Épp csak tenni akar ellene, nem tudva hol kezdje.

Az egész bejegyzés azt hiszem másra sem volt jó, mint kifejezni azt, miszerint aki más, másként gondolkodik és cselekszik, az nem feltétlen hülyébb/rosszabb nálunk, nem kell csesztetni a másságáért, hanem önmagunkba nézni.
Miért kaptam ezt az embert az életembe?
Miért veszem észre rajta ezt vagy azt?
Vajon magamban kellene meglátnom ugyanezt?
És igen!
Keresd, megtalálod.
Ott van az, ami másban szúrja a szemed!
Általában.

Én hiszem, hogy rossz ember nincs, élet és önmaga által húzott-zúzott van. Boldogtalan van, akinek mások vélt vagy valós boldogsága egy táptalaj.
Látja, hogy a másik milyen életet él, de nem akarja látni. Mert messzinek érzi a sajátjától. Hosszú az út odáig. Nem indulunk el, inkább visszahúzzuk/húznánk a másikat is. Legyen vele.
Mint a három kiskutya, akik eltévednek.
Este van már, sötét, félelmetes, és éhesek is.
Sírásukra megjelenik a jó tündér.
- No, mivel jó napom van, teljesítem mindhármatoknak egy-egy kívánságát.
- Otthon akarok lenni a meleg kosárkámban.- így az első.
Suhint a tündér, és a kiskutya eltűnik.
- Otthon akarok lenni a meleg kosárkámban, egy tál meleg tejecskével.- így a második.
Suhintás, ez a kiskutya is eltűnik.
- No és te mit szeretnél? -kérdi a tündér a harmadik kutyustól.
- Fázom és éhes vagyok. Egyedül unatkozom is. Azt akarom, hogy a testvéreim velem legyenek.

Azt gondolom, van olyan ember is szép számmal, aki elért valamit, aki lehetne akár boldog is, mert megvan hozzá minden, csak nem mer. Hogy miért, az változó.
Nem hiszi hogy neki is jár ez?
Nem hiszi el, hogy megkapta?
Azt gondolja, úgyis minden jó véget ér, csak időt kell adni neki?
Igen, gondolom ilyesmik lehetnek.

Felnőtt életem nagy részében nem voltam boldog.
Most az vagyok.
Tudom milyen nehéz elfogadni és elhinni a jót.
Felfogni hogy méltó vagyok rá, illetve megengedni magamnak a hitet, hogy méltó vagyok erre is.
Nem voltam buta kiskutya. Nem húztam másokat magamhoz, nem vártam a tündérre. Elindultam haza a sötét úton, éhesen és fázva.

Hosszú út volt, de hazaértem.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Bárki olyat érez, ami bántja, az az ő hibája!

Én nem moderálok, tegye mindenki önmagával.