2015. október 18., vasárnap

Örök változó

4.30
Miért nem tudok aludni?
No nem mintha annyira álmos lennék, de többre számítottam. Hisz este megnéztem még azt a szar talentet is, csak fáradjak, maradjak amíg lehet, hogy reggel tovább haladjak az alvással.
Nos, azt hiszem ezt is el kell fogadnom mint a zsírosodó hajat, hogy vannak időszakok, mikor tovább tudok aludni, és vannak olyanok, amikor nem megy.

Egyszer mindenki felkerül. Ha másért nem, kíváncsiságból. Hogy lássa mi ez, figyeljen a gyerekre, csevegjen barátokkal. Mert hozzá tartozik mindenhez.
Mert (nem a reklám helye): keressen minket a fb-n, olvasson híreket a fb-n, szia, viszlát, jelöllek, írunk majd a messengeren, és társai.
Ez már maga az internet.
A face.
Elkopik az írott sajtó a lakásokból, hisz van tablet, okostelcsi, lehet azt is lapozni, hírek megvannak, és reklám is annyi van, amennyit engedünk.
A netet fizetjük, hűség van rá, nem költünk reklámmal teli, fogható anyagra.
Én 1 éve kb. hogy ignoráltam egy hetilapot, mert több volt benne a reklám, mint az írott anyag. És csak lapoztam, lapoztam, olvastam 2 centit, majd ruhareklám, betétreklám, satöbbi. Nem számít melyik volt, főleg azért, mert nem azok az egyébként jó újságírók tehetnek arról, hogy el kell adniuk a fele újságfelületüket.
Néha még megveszem, de látom: nem változott semmi, dislike.

Igen, nyafoghatunk hogy milyen világ ez, a mi gyerekkorunkban más volt, tartalmasabb volt, izé.
De azt hiszem mindenki magának tölti meg tartalommal.
- Tedd le a telefont fiam, megyünk fát hordani.
- De anya, esik az eső!
- Akkor vizesek leszünk, de télen nem fogunk fázni.
És buli lesz belőle, mert vizesnek lenni néha bulis, lehet sárkorcsolyázni, röhögni egymáson ahogy elesünk.
Bár ez nem egy valós sztori, de lehetne az is.

Képzeljétek, a 17 éves lányom, aki nem és nem akar főzni, felmegy a padlásra cserepet helyrerakni, mert elcsúszott. Ráadásul nem kértem rá, felfedezte a problémát, majd csak azért szólt, hogy tartsam a létrát. A 10 éves fiam pedig ment, mászott, segített adogatni, kivenni a szűk helyről a pótcserepet.
A kicsik nyaggatnak, hogy mikor megyünk őzlábgombászni (ma, ha nem esik nagyon), gesztenyét szedni (azt már összeszedték a vaddisznók)
A 14 éves fiam meglátott egy kalácsot a boltban, csigás-kakaósat, de drágállottuk. Megsütötte.
Egyedül.
Csak a tésztareceptet adtam oda, és instrukciókkal láttam el itt-ott, de kimaradtam amennyire csak lehetett.

És még mindig többet nyomkodnak érintőképernyőt mint szeretném, és nem mindenkinek dagad az ellenőrzője az ötösöktől, de azt gondolom nincs okom panaszra.
Lehetnének ilyenebbek, tanulhatna Kevin többet és jobban, mert az esze megvan hozzá, de egy nagyon fontosat már tud: ha elrontunk valamit, azt majdnem minden esetben ki lehet javítani. Épp ezért nem pánikol, ha egy dolgozat nem sikerül, ha egy nadrág elszakad, mert tudja: nem kell feladni soha.
Ő jövőre elmegy Angliába.
Óriási mélyvízbe lesz dobva, lesznek  biztos kudarcok is.
De akkora öntelt-önbizalommal, mint ami neki van: átvészeli, ebben is biztos vagyok. És meglesz amit az öcsém akar tőle-neki, egy jó egyetem odakint, egy biztosabb elindulás a jövő útjain.
Mert lehetőségek vannak, ott kicsit több.

Visszatérve a mi gyerekkorunkra: akkor az volt, most más van.
Örök és nagy igazság: egyetlen dolog állandó a Földön, a változás.
Mindig, minden változik valamerre, miért lenne a technika 35-45 évvel ezelőtti?
Ennek mottójára ma megint átkonvertálom a szobánk, mert rendezgetni muszáj.... a változás kell :)


6 megjegyzés:

  1. Ezekkel a dolgokkal én is így vagyok. A kicsi most éppen az Old Mc´Donaldot nyomatja tableten angolul és énekel. Énekel, szórakozik, talán picit tanul is. Rossz ez? Előtte rajzolt, később megyünk ki összeszedni a diót. Ez már egy ilyen világ, része a technika és amíg más dolgok is megférnek mellette, nincs vele baj.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Mindent összevetve, szeretném-e hogy olyan gyerekkoruk legyen mint nekem?
      Nem.
      És nem azért mert rossz volt, hanem mert a mostani világ kicsit jobb szerintem.
      Anyám biztos azt nehezményezte volna, ha gondolkodott volna ilyesmin, hogy neki mennyivel jobb, tartalmasabb volt, mint nekünk. Mert jutott sparheltben sült héjas krumpli, falusi nyaralások, akármik. Holott nem jobb volt az, hanem más.
      Gondolom sokkal jobb megtanulni élni a mostani lehetőségekkel, mint visszasírni valamit, ami sosem jön vissza.
      Persze mesélünk róla, de egy mai 10-14 éves fel sem tudja fogni a sok tv csatorna és internet nélküli világot.
      Már mi sem.
      Azt hiszem azok sírnak vissza ilyesmiket, akik nem tudnak vagy nem akarnak lépést tartani.

      Az én legkisebbem is "tud" spanyolul, mert azt mondogatja, hogy "no problemo" :)))

      Törlés
    2. Igen haladni kell a korral, de azért én nem mondom, hogy régen rossz volt. A mostanihoz képest más volt, de nem rosszabb. Mert a akkori régihez, mégiscsak az adott ,a jobb,nem? Ő nem tudta, hogy lesz jobb, hiszen azt mi sem tudhatjuk mi lesz még a jobb???:-)))) Az adott időben kell megtalálni, a számunkra a jót! Én sosem mondom, (pedig lehetne miért), hogy bezzeg az én gyerekkoromban, milyen rossz volt, mert nem volt rossz...más volt.

      Törlés
    3. Nem mondtam, hogy rosszabb volt, inkább azt, hogy a tények ismeretében most jobb, nincs mit visszasírni :)))))

      Törlés
    4. Igen, igen...tudom, hogy nem így értetted ahogy írtam, csak nem tudtam másképp megfogalmazni..-)))

      Törlés

Bárki olyat érez, ami bántja, az az ő hibája!

Én nem moderálok, tegye mindenki önmagával.