2015. november 14., szombat

Plázenka Cuncuska, avagy a disznószaros gumicsizma és a befejezett-folyamatos múlt idő

Hány éven át ment a duma: magadnak osztod be az időd, te vagy a saját főnököd, könnyű neked.
Nem gyerekek.
Ez nem így működik.
Ahány gyerek, annyi főnök.
Ahány gyerek, annyiféle elvárás.
És a legnagyobb hajcsár: önmagam.

Ki az aki/ami beosztja az időm?
Én?
Nem.
A feladatok.
Az "eztmégmegkellcsinálni" "óóeztelisfelejtettempedigfontos"

Arra vágysz főképp, ami nincs.
Ami a másiknak van, ami ellentétes a tiéddel.
Otthonlétet, önfőnökséget, ha meló van és hajcsár áll a hátad mögött.
Munkába járást és kevesebb felelősséget (érted: megcsinálom 8-4-ig, hazamegyek és elfelejtem pár órára), aki otthon 0-24-ben felelős.

A tapasztalatom az, hogy én magamnak vagyok a legnagyobb hajcsár, de a legengedékenyebb főnök is.
Velem meg lehet beszélni, hogy ez nem annyira lényeges, majd holnap elkészül.

Elolvastam ezt a cikket és nagyon jónak találom a nézőpontot, a vélemény pedig üdítő ebben a csiricsáré, rózsaszín trutyival mindent elfedni akaró világban.
Tökéletesen látszik az agyament hozzászólásokból (nem mind az), hogy nem értik a fent taglalt dolgot-imádni valóak a mások helyett mindenen megsértődő emberek.
Imádni valóak, de kurva idegesítőek.

Nem azt látják/olvassák, amit a másik mond vagy ír, hogy az egyik elment "falura", látta/látja a nagy valóságot, és felébredt.
Mert munka-kurva sok munka-nélkül SEMMIBEN nem lehetsz sikeres!
Nem fog vidáman bégetni a birka, bőgni a tehén ha nem szeded össze alóla a szart, nem eteted-itatod látástól-vakulásig ugye.
Mint ahogy Plázenka Cuncuska sem lesz csodásan szép és ápolt, ha nem szán erre a dologra napi 8-12 órát. Szoli, köröm, fodrász, edzőterem, kávé a sztárbákszban hogy lássanak, a tököm tudja mi még. De valamelyik valóságban ő szép, és neki ez a lényeg. Mindennek és mindenkinek megvan a közege és értő közönsége, magány csak odabent van ám!

Persze, csinálja akinek ehhez van kedve, de én bőszen megértem a városba menekülőket is. Ahol nem nekem kell havat lapátolni, levelet kapirgálni, csirkeszart pucolni és a többi, hanem valakit megfizetnek ezért.
Igen, én a portámon ingyen csinálom.
Illetve az időmmel fizetek érte.
Mert valami ára mindennek van.
A több pénznek, jobb munkának is.
Mondhatja bárki, hogy jó levegő, satöbbi, amit még szeretek is.
De a nagy hajcsárról beszélünk, a "kell"-ről.
Mert a hátam közepére sem kell már a friss levegő, mikor a kondér-mértékegységű konyhaszolgálat után még fát kell behordani, kályhát pakolgatni, teregetni, és bizony négy után agyilag készen kell állni a leckére, a segítésre olyasmiben is, amit sosem értettem.
És az a rohadt jó érzés, mikor végre megértek egy angol kifejezést, hogy mikor használjuk, és el tudom magyarázni a kölyöknek!
Vagy megmutatni a gyakorlatban a katalizátor fogalmát a kémiában...
És okosan, értően bólogatni, mikor a másik elmagyarázza a levegőtisztító berendezést, amit legóból épített. Mert az is fontos.
A jövő mérnöke épp gyakorol.
Persze hogy fontos....

Kéne nekem ez mellé csirke, disznó, konyhakert?
Nem kell.
Ha eladható lesz a kertem fele, eladom.
Ha kirepülnek a gyerekek beköltözünk Pestre, és ide csak néha, hétvégén jövünk majd.
Igaz, ez még messze van, és ki tudja, de most ez a terv.

Nos, azért megnyugtatok mindenkit: szeretek itt élni, jó a levegő meg minden, csak kapirgálni ne kelljen. Pár gyógynövénycsapat, le-nem kaszált csalántenger, bodzabokor, egyéb-ápolásra nem szoruló élő elég is. A többit megveszem.

De nem szólom le a városit, nem ugatom le a disznószaros gumicsizmást, és elvárom hogy fent említett Plázenka Cuncuska is értse meg, hogy a körmöm alatt kimoshatatlan kakaócsík van, és nem, nem kell rá műköröm, de a kétkilós súlyokat sem akarom emelgetni norbival!

Képek az őzről (vagy szarvasgyerek, igazából nem tudom), az őszről, és másról









És a gyerekek, akik tudják: a világ összes ingatlana a miénk :))

- Lívi, nekünk két házunk van, tudod? - kérdi Szili, reggel 5.50-kor a húgától.
- ?
- Imié a városban, és ez itt.
- Nem, nekünk több házunk is van.-mondja Lívia -Iréné, Imié és ki is az aki Angliában lakik?
- Attila.
- Akkor Attiláé is.
- Meg Apa.
- A Krisztián?-kérdi Lívia.
- Igen.
- Azért, mert az a neve, és ne keverjük össze Imivel.
- Igen, de Imit Iminek hívjuk Lívia, így nehéz összekeverni.
- Igaz Szili, de Imi is az apukám.
- Igaz.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Bárki olyat érez, ami bántja, az az ő hibája!

Én nem moderálok, tegye mindenki önmagával.