2015. december 17., csütörtök

Chomsky örökérvényű stratégiája

Nem új gondolatok, én olyan 18 éve ismerem őket. Nap mint nap látom rá a példákat is.

Noam Chomsky gondolatai, stratégiája a manipulációval kapcsolatban.

Milyen szép szó...manipuláció... Nrm szeretjük más emberektől, de a médiától, véleményformáló csoportoktól eltűrjük, mi?
Észre sem vesszük...
Sokan elfogadják és igaznak gondolják a másod- és sokadlagos, közvetett hírtálalást.

Amit én hozzátennék, úgyis tudjátok miről beszélek: akit rondának akarok látni, azt minden szépsége ellenére annak is fogom. Nagyon keresve meg fogom találni azt a pici kiszögellést, amibe a rondaság-látásom belekapaszkodhat.

Ha a bajt keresed és veszed észre a világban, az fog mindenből kitűnni számodra. A te világod bajos lesz. Ez mind rajtunk múlik. Ezt gondolom.

És akkor Chomsky:

1.) Az emberek agyát és figyelmét le kell foglalni másod- és harmadrangú problémákkal. Ennek érdekében figyelmüket el kell vonni a valós és súlyos szociális gondokról, mégpedig olyan hírekkel, amelyek társadalmi jelentősége kicsi ugyan, de érzelmileg erősen megérintik őket. Támaszkodjunk a bulvársajtóra, amely hű szolgánk lesz.

2.) A nép úgy kell tekintsen politikai vezetőire, mint a nemzet megmentőire. Ennek érdekében (elsősorban a média segítségével) hamis riasztások és nemlétező fenyegetések tömkelegét kell rájuk zúdítani, amelyek miatt aggódni, később szorongani kezd. Ha a szorongás elérte a kritikus szintet, lépj közbe és oldd meg a (máskülönben nemlétező, illetve általad gerjesztett) problémákat. Hálásak lesznek, s önmaguk fogják kérni szabadságjogaik csorbítását.

3.) A nemzetnek mindig készen kell lennie arra, hogy valami rosszabb következik. Ennek sulykolása érdekében használd fel a „fehér” propagandát (vagyis nyíltan a kormány irányítása alatt álló médiumokat), a „szürkét” (azokat a sajtótermékeket, amelyek csak részben állnak kormánybefolyás alatt), s a „feketét” (amelyekről senki sem gondolná, hogy valójában a hatalom szolgálatában állnak). Ezek karöltve azon kell munkálkodjanak, hogy egy olyan kormány képét vetítsék a lakosság szeme elé, amely minden erejével azon munkálkodik, hogy a jövő egét beárnyékoló sötét fellegek legalább egy részét elhessentsék a nemzet feje felől. A kemény, megszorító intézkedéseket fokozatosan kell bevezetni, mert így az emberek hozzászoknak a rosszhoz, sőt: örülnek, hogy még mindig nem a legrosszabb következett be.

4.) A nemzetet meg kell győzni, hogy minden rossz, ami aktuálisan történik, az kizárólag azért van, hogy a szebb jövőt biztosítsuk számára. Vagy ha nem a számára, akkor a gyermekei számára. Az emberek reménytelenül idealisták és hiszékenyek, akik ezt az érvet („majd a következő generációknak sokkal jobb lesz, nekünk ezért kell áldozatokat hoznunk”) évszázadokon keresztül hajlandó benyelni és elfogadni.

5.) Az embereket le kell szoktatni a gondolkodásról, s arról, hogy a történésekben felfedezzék az ok-okozati kapcsolatokat. Ennek érdekében a politikai vezetők egyszerűen kell megfogalmazzák az üzeneteiket, már-már infantilis módon, minimális szókinccsel, rövid mondatokban. A hallgatóság ily módon megszokja a felületességet, naív lesz és hajlamos az információs beetetések elfogadására.

6.) Minden adandó alkalommal az emberek érzelmeire kell hatni, nem a racionális gondolkodásukra. Bátorítani kell mindenféle emocionális megnyilvánulást, mert az érzelmeket sokkal könnyebb manipulálni, mint a rációt.

7.) Az embereket a lehető legnagyobb tudatlanságban és műveletlenségben kell tartani, mert így nem lesznek motiváltak magasabb ideálok és összetettebb tervek megvalósításában. Butítsd le az oktatásügyet, tedd korrupttá és hozd a működésképtelenség küszöbére. Egy ilyen iskolarendszer a közvélemény manipulálásának ideális eszköze.     

8.) A népet el kell zárni az objektív, korrekt és teljes tájékozódás/tájékoztatás minden forrásától. Ennek érdekében pénzügyileg támogatni kell azokat a médiumokat, amelyek butítják és félretájékoztatják az embereket, s gazdaságilag el kell lehetetleníteni azokat, amelyek ennek ellenkezőjét próbálják elérni.  

9.) A nyájszellem erősítése prioritás! Az egyénben fel kell ébreszteni a szégyen- és tehetetlenség-érzetet, s választható (pontosabban választandó!) alternatívaként ezzel szembe kell állítani az igazodási, csatlakozási kényszert. Az egyéniségeket nélkülöző nyájat mindig könnyebb irányítani, ellenőrizni és befolyásolni.   

10.) Mindent meg kell tenni az egyének megismerése érdekében. Ezt elérendő belső (és titkos) nyilvántartásokat kell felfektetni az egyén különféle (ízlésbeli, politikai, ideológiai, viselkedési) preferenciáiról, opcióiról, egyszóval teljes pszichológiájáról. Törekedni kell arra, hogy jobban megismerjük az egyént, mint ahogy ő ismeri önmagát. Fel kell használni a társadalomtudományok (szociológia, lélektan, csoportképzés pszichológiája, stb.) legújabb vívmányait céljaink elérése érdekében, de ezeket a lépéseket a legnagyobb titokban kell tartani. Megfoghatatlan, érzelmi töltetű, nagy és közös célokat kell kitűzni, amelyek alkalmasak arra, hogy lelkesítsék a tömegeket. Ha nyilvánosságra kerülnek, ezeket a törekvéseinket határozottan (ha kell: erőszakosan) tagadni és cáfolni kell.

2015. december 16., szerda

Ezt a gyereket nehéz lesz a világba küldeni, mert mindig igazítanék rajta, tennék hozzá, és vennék el belőle. De muszáj...

Azt hiszem az egész oda vezethető vissza, hogy öntudatlan a nemzet, és egyenetlen.
Azt látom, hogy itt egység akkor van, amikor nagyon nagy a probléma. Akkor vannak megmozdulások és egyetértés. Amik teljesen feleslegesek, hisz ha már az elején, az első kavicskánál felállnánk, akkor nem kéne eljutni semmilyen eseménynek a nagy bajig.

Gondolok itt arra a fajta nézetre, viselkedésmódra, hogy mindent el kell fogadni, ha valaki olyan mondja és teszi, akinek nagyobb beosztása, végzettsége, satöbbije van.
Nos, nem könnyű a helyzet, mert a törvények és szabályok is azon az oldalon születnek, de épp ezért azt hiszem egyetérthetünk abban, hogy már a kezdetektől el van kúrva az egész.

Azért ez a ronda szó, mert eszembe jut, mikor Gyurcsány elkúrta... akkor annyi magyar volt... annyi megbántott hazafi... pedig az legalább egy őszinte nyilatkozat volt arról, amit akkor, azelőtt és azóta is csinálnak a politikusok. Ígérnek és nem tartanak be.
De hagyjuk is ezt.
Hagyjuk, mert különben eljutnánk oda, hogy mindenkinek csak a saját kényelme és jóléte fontos, amíg megvan a kaja, a gyereknek a ruha és az édes élet, addig csináljanak odafent amit akarnak.
Az, hogy a hivatalban bunkó valaki, hát istenem, rossz napja van.
Keveset keres.
Piszkálják.
Valami.
De csak nagyon kevesen vannak azok, akik azt mondják: nem, én itt jogosult vagyok arra, hogy emberként beszélj velem, akármilyen fáradt és fásult vagy...
Mert nem lesz több a pénzed és kedvesebb a férjed/feleséged attól, hogy velem vagy bunkó...
Erős szabály: minden problémát ott kell megoldani, ahol az született.
A gyökereknél...
Ha a pároddal van bajod, oldd meg vele.
Ha a tanár a suliban, akkor vele beszélj.
Ha a gyerek, akkor nézd meg, mit rontottál el, mint szülő.
Minden probléma születik valamiért, és nagyjából mindennek van valami megoldása, kimenetele.

Az, hogy ilyen kirakat ügyek mögött hoznak egy törvényt, ami még mélyebb szolgaságba taszít minket... nem számít, mert megy a barátokközt.
Az egyik legerősebb szabály a változások könnyed átvitelére, a szar megetetésére az, hogy lassan csináld....
Csak egy icipici grammocska fost csempéssz a kondér ételbe... nem veszi észre senki. Megeszik.
A szart.
Legközelebb majd két grammocska lesz benne.
Meg fogják enni.
A századik grammnál már kicsit furcsa lesz, de még mindig elfogy és benyelik, mert tegnaphoz képest nem sokat változott.
Gyerekek, ezt tanítják!
De csak saját körben.
Te nem veszed észre, csak nyeled a szart.
Mert a változás oly apró... és ha csilingel a tányér mellett egy bohóc, vagy hangosan üvölt a tévéből valami, akkor még könnyebb a szart etetők dolga...
Elvonni a figyelmet.
Lassan csinálni.
Ennyi a titok.
Ez az élet oly sok területéről igazolható példákkal...
Tudod, minden nap egy kicsit közelebb ülhetsz...
Az idomítás csodája, a Kis hercegben (tudom hogy annak a könyvnek más a mondanivalója, de ez a kiragadott példa jól illusztrálja az én mondandóm)

Óóóó, ezt de szeretem!!
Mikor egy csomó minden eszembe jut, ami alátámasztja azt, amit mondok!
Például amikor valaki érzelmi zsaroló-lelki terrorizáló bűvkörébe kerül.
Először a mézesmadzag, a beetetés, majd az apró változtatások, végül az uralkodás, szarosgödörbe lökés.
Csak tudjátok nagyon kellemetlen az, mikor valaki egy ilyen terrorból felébred, és meglátja, milyen hülye és befolyásolt volt azalatt a hosszú idő alatt...
Épp ezért sokan az alvást választják....
Mert szembenézni a saját hülyeségünkkel nagyon fájdalmas.
Rosszabb, mint folyton dühösnek lenni a világra.
Rosszabb, mint szarosnak lenni....
Erről a régi blogomon írtam, nem is keveset, hogy szarban úszni annyit tesz, hogy melegen van tartva a kis tested, a megszokott dolgok vesznek körül, és nem látszanak a "hibáid" sem.
Magad előtt sem.
De ha kiszállsz, akkor le kell mosni azt, ami addig beterített.
Na és akkor jön a végigtekintés magunkon, ahol is megláthatjuk azt, ami addig el volt fedve.
Nem tart már melegen semmi, hideg lesz, és mivel lemostuk, már a szaga is más lesz.
De soká érződik még a bőrön...
Szinte visszavágysz bele, mert megszokott volt.
Ha megérzed azt a jó kis szarszagot... az otthon illata...
Otthon...
Tudtad meddig érnek a határai, tudtad mit várhatsz tőle.
Kint a világban , meztelenül ilyen nincs.
Nincsenek behatárolások, és finom melegség sincs.
Szúr a hideg, szúrnak a tekintetek, és ott a tükör is.
Minden nap szemben állok magammal, és látok mindent.
De mégis erre biztatok, mert igazi.
Mert senki nem mondja meg, mi a jó NEKEM.
Azt ÉN tudom.
És már látom, kivel érdemes foglalkozni.
Aki nem a saját érdekét nézi, de nem is csak az enyémet.
Nem szolga és nem uralkodó.
Egyenrangú, EMBER.
Nem férfi, aki a fölött áll.

De kissé elkalandoztunk.

Az állam vezetése arról szól, hogy megbízunk egy csoportot azzal, hogy vigye az ügyeket, de a pénzt mi adjuk ehhez. Az, hogy ezt csúnyán kihasználják, és mindent a maguk javára fordítanak, azt hiszem köszönhető az öntudatlanságnak. Hisz más országok lakosai ezt nem feltétlen hagyják... mert öntudatosak. Mert már a kezdeteknél figyelmeztetnek: nem jó így, másképp kell. És a politikus egyenrangúnak tekinti, hisz ugyanonnan jött mindenki: anyából, apából, emberből. No és: ma te, holnap én.
Az az egyik baj, hogy a kommunizmus jól beidomított minket: kussolj, mert elvisznek.

Szóval megbízzuk azt a csoportot, és a munkát nem jól végzik.
Kisebb szinten ezért kirúgás jár, de a kormánnyal ez nem egyszerűen megtehető.
Hogy miért azt hagyjuk, mert ugyanoda visz: nincs öntudat.
Az hogy egység nincs, azt hiszem nem is várható, hisz nem gondolkodhat mindenki ugyanúgy.
Ahová ki akarok igazából lyukadni, de mindig elkalandozok, az az, hogy azt hiszem a nők egy része szívesen fakanalazna élete végéig, ha rábízhatná magát a vezetésre, a férfiakra. És nem kéne attól tartania, hogy kihasználják, lealacsonyítják valami birkasorba, hogy megkapja: te csak az asszony vagy, neked kuss a neved.
Nem, a nők egyre öntudatosabbak, és nem szeretik az olyan nyilatkozatokat, hogy szüljetek unokát, főzzetek, mert ahhoz értetek.

Azt hiszem szerencsétlen politikus, aki erről beszélt, fikarcnyit sem ismeri a női lélek mélységeit, a nők önmegvalósítási vágyának okait és a nők problémáit. Magyarul nem egy feminista férfi, hanem csak egy szimpla family man, egy hülye politikus, aki nem tudja mit beszél.
Holott pozíciójánál fogva elvárható lenne, hogy ha egyszer a nők szavazatára is számít, akkor az ő nyelvükön is kellene tudni beszélni.
Hogy tanult ahhoz eleget, hogy tudja mit és hogy kell beszélnie.
Tudnia kellene, hogy nem elég a politológia szak, az államigazgatási tanulmányok, jogi egyetem vagy akármi, az emberismeret, pszichológia, szociológia is nagyon fontosak, no és ha egyszerű embereket kell vezetnem, értük kell dolgoznom, akkor az ő nyelvüket is ismernem kell. Benne kell lenni, nem csak kívülről ismerni.
Magyarul az egész élet egy tanulási folyamat, de vannak akiknek ezt aktívabban kellene végezni, mert ők vannak megbízva.

Ostort pattogtatni minden hülye tud, de érteni az oroszlán nyelvét, testbeszédét, szelíden rávenni arra, hogy tüzes karikán vesse át magát, na ahhoz az ért, aki érzelmi zsaroló akar lenni. Aki idomít, átnevel, maga hasznára építi ki a jellemed.
A tiéd.
Amihez semmi köze.
Az igaz ember azt hiszem nem akar senkit ugráltatni, nem gátolja a fejlődését senkinek és semminek, nem akar befolyásolni, mert tudja: minden és mindenki egy olyan pontja a világnak, ami számít, akinek a véleménye fontos.
Ha a nő nem akar gyereket és unokát szülni, akkor ne tegye.
Ettől még nő marad, ugyanolyan értékes ember lesz.

Ákos nyilatkozatát inkább hagyjuk, mert lehet róla sokat vitázni, elég megosztó személyiség,  de azt gondolom, ő sem akart semmi rosszat mondani.
Vitatható volt, mert ha egy nőnek született EMBER épp a súlyemelést tartja szépnek és jónak, akkor attól lesz boldog, azt fogja csinálni.
Már réges rég nincsenek éles határvonalak a két nem között, hanem régóta vannak erős átnyúlások.
Az, hogy ő másképp gondolkodik?
Amíg nem rosszindulatból mondja, amíg nem leugatja a nőket, addig mi a baj a véleményével?

Igen, cipeltem már én is a "gerendát" mert gyenge férfival éltem. Lustával. De nem az ő lehúzása itt a lényeg, csak annyi, hogy fizikailag is erős vagyok. Mert valami rákényszerített, hogy ezzé, ilyenné váljak. De ettől én nem érzem magam kevésbé nőnek, sőt! Tovább megyek. Azt hiszem női mivoltomban megsértődni valakik helyett: tök felesleges. Engem megbántott? Nem. Mert nem éreztem találva magam, hiába mozgattam már meg több tonna fát, vagy akármit is.

Azt látom, hogy vannak a mindenki helyett megsértődő kommentelők, akik zseléemberek.
Benyomja őket az egyik csoport, oda idomulnak. Amint kilépnek onnan, abból a nyomásból, rögvest visszaugrik minden, mert zselé.
A másik csoport nyomása is rugalmasan benyomja őket, de soha nem tartoznak igazán sehová. Egyszer itt hangoskodnak, egyszer ott.
Amivel nincs is igazán nagy baj, mert hisz lehetünk a végletekig empatikusak, de akkor hol marad az, amiben MI hiszünk? Neki is van igazsága, és annak is. De mégis, középen állni azt jelenti, hogy mindkét csoport első golyója engem talál el.
Csatlakozni kell valahová, vagy kiszállni az egészből. A kétlakiság ebben nem megy!

2015. december 15., kedd

Nem szeretlek



Sok minden felvetődik az emberben, mikor el akar menni egy koncertre.
Például az, hogy szórakozik.
Kikapcsolódik.
De valljuk be, egy zenei koncert nem politikai esemény.
Oda azt hiszem ilyetén nézetektől függetlenül megyünk vagy nem megyünk.
Ez a véleményem.
Aztán a szerencsétlen előadó nyilatkozik egy-két nappal a koncertje előtt egy vitathatót, ezért sorra lemondják.
Értsd: ha nem nyilatkozik, akkor is ugyanaz a véleménye, és ettől nem lesz jobb vagy rosszabb művész.
Sokakról semmit nem tudunk, sok olyanról, akikért rajongunk. Vannak köztük bőven nőverők, pszichopaták, kannibálok, mit tudom én mik még, de mert ezek a dolgok általában rejtve maradnak, ők jók.
Fent szerencsétlennek nevezett Ákos vállalta a véleményét, ami hozzáteszem: szerintem semmi különös, sokan gondolják így, és ettől még jó emberek, és hirtelen új hitler lett.
Az hogy csalja a feleségét?
Kellemetlen.
Nekik.
Azt hiszem nem támogatom a házastársi hűtlenséget azzal, ha koncertre megyek vagy zenét hallgatok.

Eljátszok azzal a gondolattal, hogy nem szerencsés menni, hisz demonstráció is lesz. Nosza, nézzük mik a visszaváltási lehetőségek, hisz a jegyhez megvettem az ún. nyugalmi szerződést, hogyha nem tudok elmenni, x összeg levonása után visszaadják a kifizetett jegyem árát.
Kipróbáljuk, tényleg így van?
Nos, nem ilyen egyszerű ez.
Mert orvosilag igazolnom kellene, hogy tényleg nem tudok menni. Hozzá sem teszem, hogy nem szoktam orvoshoz menni minden szarral, igazából nagyon rég voltam betegként háziorvosnál. Sok-sok éve annak már. De most egy náthával vagy derékhúzódással is el kéne mennem, hogy igazolva legyen amit mondok. Mert nem bíznak bennem. Mert valószínűleg poénból vettem jegyet. Hogy elbukjak pár ezrest, és játszásiból visszaváltsam.
Igen, ilyen a magyar.
Annyi a pénze, hogy ilyesmire költi.
Meghatározhatatlan ügyintézési díjakra...
Hisz már az is elég elgondolkodtató, hogy vajon miért is alakult úgy, hogy ha 7999.- ft.-ért veszek jegyet, amit én nyomtatok ki, akkor ezt ingyen megtehetem, ellenben 8000.- ft.-tól ezért már 1500.- ft kezelési díjat kell fizetnem.
Hogy kinyomtassam.
Otthon.
Saját költségen.
Nos, bassza meg, azt hiszem nem Ákosunk nyilatkozata itt a legnagyobb baj....
Hanem az, hogy állatként vagyunk kezelve, érdekérvényesítési jog nélkül.
Hisz megvehetem a jogot arra, hogy bármilyen (!) okból visszamondhassam a jegyem, ha nem tudok elmenni.
Tehát ismét eljátszva egy lehetséges helyzettel: a gyerekvigyázó (babysitter) lemondja, mert akármi, akkor nem tudok elmenni. Kitől szerezzek igazolást???
Tudjátok, én ezzel most csak tényleg eljátszogattam, mert a koncertre elmegyek. De vajon mi is történne, ha valóban visszatérítést kérnék?
Számosítsunk:
9900,- jegy
1500,- kezelési díj
500,- nyugalmi szerződés (carefree)

de ha visszatérítenek, akkor csak a koncertjegy árának bizonyos százalékát. A biztosítást senki nem kérné vissza, hisz az az ára, hogy a többi költségem megtérül.
Magyarul megvettem a jogot arra, hogy lemondhassam a részvételt.
Igaza volt a Kedvesemnek, itt, ebben az országban senki nem akar visszatéríteni semmit. Levásárlás van, bár jog van az ellenkezőjére, de érvényesíteni elég húzós.
Nem szeretem hogy itt élek, nem vagyok büszke az országomra.

2015. december 3., csütörtök

Véletlen, mint nem-tény

Azon jár a kis agyam, hogy miért is vagyunk olyanná teremtve, hogy az állandót várnánk, kiakadunk a változásokon.
Nehéz elfogadni azt is, hogy tavaly olyan tél volt, most miért nem olyan, egyből kiabáljuk a klímaváltozást (ezt persze alapból nem vitatom, csak túlzónak tartom a kiabálást, és az ehhez mért semmittevést).
Szóval ezen gondolkodom.
Többek között.
Persze gyerekek szempontjából, azaz szülői nézetből is.
Mert múltkor az a kaja a kedvence volt, most okádó hangokat hallat, amikor ránéz.
Mert tavaly szerette a kék pulcsit, örült a bakancsnak, most meg?
- Én nem hordok ilyet, tudhatnád.
Tudom.
Mindent tudok.
Ami egyenlő a semmivel.
Mert a ma megszerzett tudásom, velük kapcsolatban, holnapra pont nulla lesz.
Azt hiszem ebben a verzióban, a gyerekgondozó-szülő létben sokminden van, de állandó tudás nincs.
Ja, hogy ez máshol, más szempontból is pont így van?
Az most mindegy.
Azt gondolom, nem is lehet másképp az az egyenlet, ami ennyi változóval rendelkezik.
De aztán továbbgondolva rájövök: mi, felnőttek sem vagyunk másképp, csak már tudunk kontrollálni.
Már amikor tudunk, és már amikor akarunk.

Érdekes ez.
A vélemény semmiképp nem tény.
Amit látsz a világból, amit erről gondolsz, az nem lehet tény.
Mégis annak fogadod el, mert ehhez mérve tudsz keretet adni az életednek.
De el kell tudni fogadni, hogy ahány ember, annyiféle igazság és világnézet van.
Van aki szerint így kell élni, a másik pedig el sem tudja azt képzelni.
De ismétlem: a vélemény nem tény.
Semmiképp.
Mert a tévedés elég rossz utakra vihet.
Azt hiszed, x ezt akarta mondani, erről véleményt formálsz, majd hangot adsz neki. De x ilyet nem mondott, nem is gondolt, kár volt "kiabálni". Felesleges feszültség született, így azt mondom, előzetes véleményformálás helyett kérdezni kell. Addig, míg meg nem érted azt, akit véleményezni vagy leszólni akarsz.
De persze tudom ám, hogy sok beszélgetés unalomba fulladna, ha nem pletyiznénk kicsit.
A gyerektől, házastárstól szerzett haragot, dühöt át lehet ám csoportosítani más alanyokra is. Élnek is vele, sokan.

Öreg házban élünk, s láttam, hallottam már sokféle véleményt.
Azt gondolom erről, hogy nem a szép háztól, lakhelytől lesz az ember VALAKI, hanem lakhelytől függetlenül IS lehet valaki.
Ezek a dolgok csak a máz, a külső burok, ezeket egy pöccintéssel el lehet tüntetni.
Ezt értesse meg mindenki a gyerekével, mindegy hogy szép házban vagy kopottasban él.
A dolgok változnak, minden nap mások vagyunk mi is, figyelni kell a kimondott szavakra, mert a ma kimondottak évek múlva is visszaüthetnek.
Én nem tudom kit mi rág bentről, ki miért olyan amilyen, én ebből csak a rám vonatkozó részt tapasztalhatom.

Azon gondolkodom még, miért születik annyi házasság és gyerek, mikor alig-alig van boldog kapcsolat?
Azt hiszem ahogy a Lucy című filmben a lány kifejti, hogy az idő az, ami valóságossá teszi az emberi létet, azt hiszem az ezen belüli felnőtt létet a gyerek és a párkapcsolat teszi valóságossá. Sokan enélkül nem létezőnek érzik magukat.
Megpróbálom kifejteni.
Nézem a so much boldogtalan nőt a boltban, eszembe jut a bunkó, zsémbes férje, aki múltkor beszólt valami kedveset, a drogproblémás gyerekei, és akkor kezdek ezen gondolkodni.
Vajon voltak valaha boldogok?
Lehet.
Szokott az a férfi mosolyogni?
Lehet.
De itt vagyunk az elején.
A dolgok mások, mindig mások.
Ilyen volt, olyan lett.
Változik minden, én pedig nem látok bele a morcosék életébe, hisz a csukott ajtó mögött bármi lehet.
Amit kint látsz, az semmi.
Véleményezheted, de tudod: a vélemény nem tény.
Csak egy semmi.

Ismétlek kicsit.
Amit látsz a világból, amit erről gondolsz, az nem lehet tény.
Mégis annak fogadod el, mert ehhez mérve tudsz keretet adni az életednek.
Tisztán látom, hogy eme, feltételezésekből álló keret nélkül nehéz.
Ma igaznak tudod ezt, holnapra megcáfolják, és eltűnt.
Mégis, akkor mi az igazság?
Mihez igazodjak?
Manapság ez egyre nehezebb.
Én másfél éve azt mondtam, hogy nem, nem akarok semmiféle hazugságra épülő, feltételezéseken alapuló világban, életben élni.
Látom, hogy ez nem egyszerű.
Mert nem tudom azt mondani, hogy ez a fix véleményem, hisz holnapra pont más lesz.
De értem, hogyha a világ pillanatonként más, akkor mitől lehetnék én állandó?
Kell a keret, mert az adja a biztonságot, de ha ezt tartanánk, akkor nem lenne repülés, távírás, agyműtét, vagy akár rántotthús.
Mert mindig vannak dolgok, amik idegenek, hihetetlenek, de vannak.
Nos, ennyi.